 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Kádár János Alapítvány
"Néhai Kádár János özvegye, Kádár
Jánosné Tamáska Mária Kádár János nevét viselő alapítványt tett,
melynek célja: olyan tudományos alkotómunka elismerése, mely a
legszélesebb tömegek felemelkedését szolgálja; azok elismerése, akik
az állami gondozásba vett gyermekek nevelését vállalják, mint
pedagógusok, illetve nevelőszülők; olyan állami gondozottak
tanulmányainak támogatása, akik felvételt nyernek valamely egyetem,
vagy főiskola nappali tagozatára.
A Kádár János díj összege 200.000 forint, az ösztöndíj
alapösszege havi 5.000 forint, mely évente kerül kiosztásra a
kuratórium döntése alapján.
"
BBC, Panoráma:
Amerikai gazdasági nehézségek Irak miatt
" Az Amerikai Nemzeti Bank magas kamatlábbal próbálja fékezni az
inflációt. Ennek évi rátája 4 és 5 százalék között mozog, amely
sokkal alacsonyabb, mint Angliában, de kétszerese a
nyugat-németországi és franciaországi infláció méretének. Márpedig
az amerikai kormány szerint a kamatláb lassítja le az amerikai
gazdasági életet.
Az olajárak körül mutatkozó bizonytalanság is káros hatással
van. Ha sokmillió amerikai csökkenti költekezését, az ebből származó
nagy pénzmegtakarítás komoly gazdasági pangást okozhat."
|
|
|
|
|
|
 |
Fegyverbazár az Öbölben
|
1990. augusztus 22. szerda (AP/MTI-Panoráma) - Ali, bármelyik
oldalon harcol is az Öbölben, egy dologban hasonlít ellenfelére:
kalasnyikovval lő, miközben szovjet és kínai tankok készítik elő
számára a terepet. Helyzetét könnyítik a brazil gyártmányú rakétás
egységek, az amerikai tüzérségi lövegek, a francia föld-föld
rakéták, a csehszlovák gránátok, a dél-afrikai aknák és az egyiptomi
páncélöklök. Szép kis nemzetközi csapat
De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy csak most vált ilyen
fegyverbazárrá a Közel-Kelet. Az árufeltöltés még a hetvenes évek
elején, az arab-izraeli háborúk során, a libaboni polgárháború
kirobbanásakor kezdődött. Kivált a szovjet és az amerikai
fegyvergyárak kényeztették el a mindig kéznél lévő hadakozókat.
A vásárlók listájának élén Irak és Szaud-Arábia áll, a most
farkasszemet néző két állam. A nyolcvanas évtizedben a fejlődő
országoknak eladott mintegy 300 millió dollár értékű fegyver csaknem
egy harmadát ez a két ország vásárolta fel. Iraknal jól jött a
külhoni segítség az Iránnal folyatott háborújában, a szaudiaknak
pedig a térségben korábban az olaj segítsgével kiverekedett vezető
szerep megtartásához kellett némi katonai háttér.
A szellem végülis kiszabadult a palackból, túllőttek a célon az
amerikaiak és a szovjetek is. A fegyverszállítmányaikkal nemcsak
rezsimeket tartottak-tartanak fenn. Az egykori fő célországok mára
önálló fegyvergyártó sorokat, egész iparágakat hoztak létre e
jövedelmező üzletre. Rájöttek, hogy nem jó dolog sokáig függeni a
nagyhatalmaktól, ezen a téren sem. Brazília például igen fejlett
harckocsigyártó-sorokat valamint harcirepülőgépgyárat hozott létre,
India óriási hadihajókat és tüzérségi lövegeket épít, Dél-Afrika,
Dél-Korea, Argentina és Kína ugyancsak jeleskedik valamelyik
területen.
És mit tettek eközben a nagyhatalmak? 1978-79-ben ugyan
megpróbálkoztak megalkudni a hagyományos fegyverek elterjedésének
megakadályozásában, de az afganisztáni szovjet bevonulás véget
vetett ezeknek a tárgyalásoknak, mutatva: milyen korlátai vannak e
törekvésnek. Pontosabban mennyire korlátlan úr már a piac és
mennyire tehetetlenek a mind nemzetközibbé váló
fegyverkereskedelemmel szemben. Ha ez igaz, márpedig igencsak nehéz
cáfolni, akkor egyáltalán nem nehéz megjósolni: hamarosan újabb
válság elé nézünk, pedig még a mostaninak sincs vége.+++
Mester Nándor, MTI-Panoráma
1990. augusztus 22., szerda 13:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|