 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Kádár János Alapítvány
"Néhai Kádár János özvegye, Kádár
Jánosné Tamáska Mária Kádár János nevét viselő alapítványt tett,
melynek célja: olyan tudományos alkotómunka elismerése, mely a
legszélesebb tömegek felemelkedését szolgálja; azok elismerése, akik
az állami gondozásba vett gyermekek nevelését vállalják, mint
pedagógusok, illetve nevelőszülők; olyan állami gondozottak
tanulmányainak támogatása, akik felvételt nyernek valamely egyetem,
vagy főiskola nappali tagozatára.
A Kádár János díj összege 200.000 forint, az ösztöndíj
alapösszege havi 5.000 forint, mely évente kerül kiosztásra a
kuratórium döntése alapján.
"
BBC, Panoráma:
Amerikai gazdasági nehézségek Irak miatt
" Az Amerikai Nemzeti Bank magas kamatlábbal próbálja fékezni az
inflációt. Ennek évi rátája 4 és 5 százalék között mozog, amely
sokkal alacsonyabb, mint Angliában, de kétszerese a
nyugat-németországi és franciaországi infláció méretének. Márpedig
az amerikai kormány szerint a kamatláb lassítja le az amerikai
gazdasági életet.
Az olajárak körül mutatkozó bizonytalanság is káros hatással
van. Ha sokmillió amerikai csökkenti költekezését, az ebből származó
nagy pénzmegtakarítás komoly gazdasági pangást okozhat."
|
|
|
|
|
|
 |
Japán vállalatok Kelet-Európában (1.rész)
|
Marton János, az MTI tudósítója jelenti:
Tokió, 199O. augusztus 22. szerda /MTI-tud./ - A ,,nagy
kelet-európai piac,, kiaknázására induló japán vállalatok közül mutat
be néhányat a második legnagyobb japán napilap. A kilencmilliós
példányban megjelenő Mainicsi Simbun a Kao társaság, Japán egyik
legnagyobb mosóporgyártójának, a Minoltának, a Suzukinak példájan
érzékelteti az üzleti gondokat, és az összkép biztató benyomást kelt
az olvasóban a magyar lehetőségeket illetően.
A szovjet olajipari minisztérium illetékesei nagy lelkesedéssel
fogadták egy mosóporgyártó óriásüzem felépítésének tervét a hetvenes
évek végén, mert a moszkvai olimpián jó minőségű mosóporral akarták
fogadni a külföldi versenyzőket. Nem hallgattak azonban a japán
érvekre, hogy tudniillik ésszerűbb több kisebb üzemet, a
fogyasztókhoz közelebb telepíteni, mert tetemesek a mosópor
szállítási költségei. A szovjetek kitartottak a 200 ezer tonna
kapacitású mamutüzem felépítése mellett, mondván: ,,nem számítanak a
több ezer kilométeres távolságok, a Szovjetunióban tonnánként
egységesen hat rubel a szállítási tarifa,, - írja a lap a Kao cég
kálváriájának kezdeteiről szólva. Ekkor még nem gondolta senki a
japán cég vezérkarában, hogy 13 évvel később tudják csak tető alá
hozni a létesítményt. A 45 millió dolláros szerződést ugyan
megkötötték, de közbejött az afganisztáni bevonulás, márpedig a
szovjet építkezéseken a katonák pótolhatatlan munkaerőforrást
jelentenek. A legtöbben ekkor úgy vélekedtek a japán vállalatnál:
,,valódi üzletet aligha lehet kötni a szovjetekkel,,. Végül is a
peresztrojka kezdetétől, majd 1987-től, a vegyesvállalati törvény
közzétételétől felgyorsult az építkezés. A novomoszkovszkiji
vállalkozás azonban ezután is a merev hierarchia korlátaiba ütközött:
más-más hatóságok ellenőrizték az építkezést, mások a kísérleti
üzemelést. Emiatt csak tavaly fejezhették be az építkezést. ,,A
bürokrácia akadályozza az előrelépést, túlságosan sok az akadály,
amelyen megbuknak az egyéni kezdeményezések,, - foglalta össze 13 év
alatt szerzett szovjetunióbeli tapasztalatait a Kao társaság
fejlesztési részlegének vezetője. (folyt.)
1990. augusztus 21., kedd 20:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|