Rendszerváltás és az MTI

	Hitelek és remények Budapest, 1990. augusztus 2. csütörtök (MTI-Press)
Hová menjek? Talán Önök tudnak segíteni. Ez a végső reményem és még sok hasonló kétségbeesett mondat található azokban a levelekben, amelyeket nap mint nap hoz a posta munkahelyemre, a Kistermelők Lapjához. Segíteni sem én, sem a szerkesztőség nem tud, hiszen pénzhitelekről van szó. A vállalkozni szándékozók, vagy a már vállalkozók írják le kálváriájukat a pénzintézetekkel. A közelmúltban kérdőiveken felmértük, hogy a termelők miben látják a mezőgazdasági vállalkozások létesítésének akadályait. A legtöbben a hitelezés gyakorlatát nevezték meg. Szinte teljes a kiábrándultság, ami sajnos kettős gyökérből táplálkozik. Egyike a termelők sokszor alaptalan illuziója, a másik a kereskedelmi bankok elfogadhatatlan hitelnyújtási gyakorlata. Nézzük az elsőt. Még nem okoz nehézséget visszaidéznünk az egy évvel ezelőtti újságcikkeket, pártigéreteket, meg a különböző szakmai szervezetek ajánlatait. Én természetesnek veszem, hogy ha valaki nap mint nap azt olvassa, hogy más, gazdagabb országok segélyekkel, a Világbank olcsóbb hitelekkel segíti a magyar privatizációt, akkor el is hiszi. Elhiszi olyképpen, hogy nem sokára földhöz, termelőeszközhöz jut, csak be kell mennie a bankba, s az alapítás szándéka szerint a kereskedelmi bank vállalkozik, segíti a termelőket, partnernek tekinti őket, hiszen az a célja, hogy minél több pénzt helyezzen ki, s minél jobban gazdálkodjon a mezőgazdasági vállalkozó. Ebből nagyon hamar ki kellett ábrándulni. Föld kevés kivételtől eltekintve nincs, a tulajdonosok finoman fogalmazva is zavarosak, gépek eszközök leginkább használt minőségben csillagászati áron már megjelentek, a bankok viszont olyan garanciát kérnek, amelyek nem hogy nincsenek, de szokatlanok is a magyar paraszt, vagy nevezzük agrárvállalkozónak - életstílusától, gondolkodásától. Mert vajon kinek van falun aranya, balatoni nyaralója, nyugati kocsija? Mást pedig fedezetnek nem fogad el a bank. És itt kezdődik az okok második csoportja a banki hitelezés gyakorlata. Azzal messzemenően egyet lehet érteni, hogy a bankok fedezetet kérnek. De mi legyen a fedezet? Ha a földnek értéke lenne, akkor már fedezetként szolgálhatna. A ház, nem lehet garancia. (folyt.) 1990. augusztus 2., csütörtök 14:42
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Hitelek és remények 2.
Marad a régi OTP személyi kölcsönös gyakorlat iszonyatos bürokráciával, a meglévő fedezet mellett is kezesek tömege szükségeltetik, ha vállal valaki százezres, milliós tételeknél kezességet. Summa summárum: a kereskedelmi bankok gyakorlata nem felel meg a mezőgazdasági hitelezés sajátos követelményeinek. A bankfiókok egyrészt félnek kockáztatni, másrészt bizonytalannak látják a privatizációt, a nem egyértelmű tulajdonviszonyok miatt, harrmadrészt a bankok mind a mellett nincsenek felkészülve arra, hogy bizonyos kockázatot is vállalva, megfelelő szolgáltatásokkal ellássák a termelőket. Itt egy kicsit meg kell állnunk. Ha a bank nem potenciális ellenfélként tekinti a hitelfelvevőt, akivel előbb-utóbb meggyűlik a baja, akkor egyenrangú partnerként együtt kell gazdálkodnia. Vagyis: olyan szervezetre lenne szükség, amely ért a mezőgazdasági vállalkozáshoz, segít elkészíteni az üzleti tervet, folyamatosan pénzügyi szaktanácsot ad, ha probléma mutatkozik, idejében figyelmezteti a vállalkozót, hogy közösen dolgozzák ki a válság megoldásának lehetőségeit. Hiszen ha jól gazdálkodik a termelő, több lesz a bank haszna is. Természetes, hogy a gazdálkodó vállalná azt, hogy minden pénzmozgást a bankon keresztül bonyolít le. Így már a kockázat is kisebb. De lehet, hogy ez már nem is az a bank, amit most ismerünk? Lehet, hogy ez másféle bank. Olyan pénzintézet, amely kapcsolódik egy gazdaszövetséghez, egy gazdákból álló tanácsadó rendszerhez, egy feldolgozó, értékesító szervezethez. A garancia pedig már nem a nyugati autó kell, hogy legyen, hanem fedezetként szolgálhat az állatállomány, gép, eszköz, s emellett a szakmai szervezet véleménye. Ha a például baromfitenyésztők szövetsége garanciát vállal a termelőért, akkor bizonyos, hogy megalapozott a véleménye, mert ha valaki nem jól dolgozik, maga a szervezet zárja ki a soraiból mielőtt még tönkre menne. Mert a termelőtárs hamarabb észreveszi a hibákat mint a pénzintézet. Nevezhetjük ezt a szervezetet gazdaszövetségnek, termelők egyesületének, a pénzintézetet parasztbanknak, gazdabanknak, vagy a még le nem járatott Hangyának. Csupán az a lényeg, hogy messzemenően alkalmazkodva a mezőgazdasági termelés igényeihez, valóban segítője, társa legyen a termelőnek, ne pedig akadálya. (folyt.) 1990. augusztus 2., csütörtök 14:44
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Hitelek és remények 3.
Lehet, hogy most én is abba a hibába estem, mint azok a vállalkozó kedvű emberek, akikről az írás elején szóltam. Illuzió lenne, amiről szólok? Mindenesetre most még a keserű hangú levelek fekszenek az asztalomon a kérdéssel: "Mit csináljak? Talán tudnak segíteni, ez a végső reményem. " (MTI-Press) kl 1990. augusztus 2., csütörtök 14:45
Vissza »