|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Levél Antall Józsefnek (1. rész)
"A kormány a sajtó útján tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy
szeptember 15-ig minden vállalati tanács irányította munkahelyen
újra kell választani a vállalati tanácsot, amely azután két héten
belül dönt a vezérigazgató sorsáról.
A szabaddemokraták a kormány rendelkezését több vonatkozásban is
kifogásolják. Az idevágó 33. (1984. (X.31.) MT számú kormányrendelet
módosítása által érintett vállalatok dolgozói teljes
bizonytalanságban vannak; nem tudhatják, hogy valójában milyen
feltételek között fognak választani."
SZER, Lármafa:
Szőcs-interjú
"A mai romániai politikai közélet oly kevéssé stabil, hogy ezen
belül tartós együttműködési koncepciót még nem tűnt lehetségesnek
kialakítanunk. Azt mondanám, hogy egy koncentrált hatalmi struktúra
osztódásának, és hogy úgy mondjam a hatalmi kompetenciák
újraelosztásának a periódusát éljük. Az én véleményem az, hogy
minden látszólagos egység, vagy minden kívánt egység, vagy az egység
látszatának az ellenére három hatalmi góc van kialakulóban
Románában, az egyik az elnöki, a másik a miniszterelnöki és a
harmadik a Front, tehát a párt hatalmi bázisa. "
|
|
|
|
|
|
|
Dávid és a góliátok Salzburgban (1. rész)
|
Brüsszel, 1990. augusztus 15. szerda (MTI-Panoráma) - Dávid
és a góliátok - ez a hasonlat gyakran visszatér ezekben a napokban a
belga zenei életben, amelynek résztvevői, zenészek, énekesek,
karmesterek, kritikusok mintegy nemzeti ügyként követik a brüsszeli
opera eddigi főintendánsának nagy salzburgi kalandját. Gerard
Mortier ugyan hivatalosan még a brüsszeli La Monnaie opera vezetője,
a következő szezonban még ő irányítja az együttest, ám fél lábbal
már Salzburgban van: őt kérték fel ugyanis arra, hogy vegye át a
néhai Karajan örökét a világhírű salzburgi fesztivál élén.
Ez megtisztelő és gigászi feladat, amelyre a jogot Mortier az előző évek során vívta ki, amikor a Monnaie szinpadán mintaszerű Mozart-programot mutatott be, méghozzá éppen a salzburgiakkal koprodukcióban. A La Monnaie az évek során fokozatosan Európa egyik legnívósabb operaszínpadává nőtte ki magát - méghozzá anélkül, hogy rendszeresen a nemzetközi operaélet sztárjait hívta volna ide a zeneigazgató. Brüsszelben nem fizettek ki csillagászati gázsikat, de mégis hosszasan próbált minden szereplő. Mortier sorra járta Európa operaszínpadait és szereposztásai mindíg jó találatok voltak.
Salzburgban ugyanezt szeretné elérni - de mint a belga sajtó tudósításaiból kitűnik, a festői osztrák városban nemcsak barátai lesznek Mortiernek. Máris megindultak ellene a támadások. Giuseppe Sinopoli zeneszerző és karmester például a Festspiele Österreich júliusi számának hasábjain azzal támadta a belga zeneigazgatót, hogy Pavarottival, a nagy tenor sztárral, vagy éppen, Puccini zenéjével szemben érzett fenntartásai ,,a kultúra meggyalázását,, jelentik, Mortier, úgymond, összetéveszti saját ízlését a közönség vágyaival, és egyáltalán, ez egy ,,exhibicionista neurotikus,,.
Igaz, Sinopolinak van oka arra, hogy ne rajongjon Mortier-ért, mivel három évvel ezelőtt a belga a Der Spiegelnek adott interjúban tiltakozott az ellen, hogy Sinopolit nevezték ki a berlini opera zeneigazgatójává, noha még életében nem vezényelte Wagner tetralógiáját... Ezeken a személyi vitákon túl azonban Gerard Mortier, terveinek megvalósítása esetén, valóban komoly kihívást képvisel nem csupán a ,,zenei jet-settel,, szemben, amely természetesen ragaszkodik a maga méregdrága sztárjaihoz, mint afféle zenei státusszimbólumhoz, s nemcsak magukkal a sztárokkal szemben, akiktől elvárná, hogy ugyanúgy próbáljanak a produkciók kidolgozása során, mint a többi szereplő, de - és főleg - a nagy hanglemezgyárakkal szemben is, amelyek szintén érdekeltek a sztár-rendszer fenntartásában. (folyt.)
1990. augusztus 15., szerda 10:21
|
Vissza »
|
|
Dávid és a góliátok Salzburgban (2. rész)
|
Salzburg Karajan éveiben az új zenei produkciók ideális trambulinjává vált - a nagy német mester ahhoz is kiválóan értett, hogy a köztámogatást élvező fesztiválra kidolgozott produkciókat miként adja el a nagy hanglemezgyáraknak, amelyekben maga is érdekeltséggel bírt. Egy salzburgi lemezfelvétel Pavarottival, vagy Placido Domingóval, Leslie Normannal és a többiekkel: biztos befektetés. Mortier azonban azért indul csatába, hogy a kereskedelmi szempontokat alávesse a művészi program követelményeinek: szerinte nem kizárólag a fénylő énekes-csillagok fotóit kellene a kirakatba tenni, hanem a zeneszerzők, a rendezők, az alkotók képeit is. És így tovább.
Kérdés az is, hogy milyen kapcsolat marad a húsvéti és az augusztusi fesztivál között. Az előbbi a néhai Karajan magánvállalkozása volt, de programját rendszerint magába foglalta az augusztusi, egyharmadában állami támogatást élvező ,,igazi,, fesztivál is. (A húsvéti fesztivál vezetésére különben Solti Györgyöt kérték fel Karajan után).
A La Monnaie belga igazgatója tehát nem akármilyen kihívással érkezett Salzburgba. A belga zenei közvélemény szerint azonban Dávid és a góliátok nyílt csatáját kívánatos lenne elkerülni. Hanglemez-üzlet nélkül aligha működne ma már a nagy fesztiváli gépezet - viszont a zenei-üzleti megfontolásokkal szemben szükség van egy olyan ellenhatalomra is, amely nem ugyanezt a logikát követi.
Persze hogy ez sikerül-e, korántsem biztos. Elvégre Mortier még át sem vette a fesztivál irányítását Salzburgban, máris megkezdődtek ellene a támadások. +++
Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1990. augusztus 15., szerda 10:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|