|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Esti műsor:
A horvát népszavazás
"Nehéz tudni, hogy a horvátországi szerb kisebbség
tulajdonképpen mit akar, mit kíván jelenleg. Egyelőre arról
beszélnek, hogy a kulturális autonómia megőrzését szeretnék
valamilyen módon megvalósítani. Attól félnek, hogy az új
horvátországi - eléggé nacionalista - kormány, valamilyen módon
megpróbálja tőlük elvenni ezeket a jogokat.
Ez, nem hiszem, hogy megfelel a valóságnak: a horvát kormány
garantálta ezeket a kulturális és egyéb jogokat. Ami komolyabb
veszély a szerbek számára: hogy az a fajta tisztogatás, ami az
egykori kommunista pártfunkcionáriusok pozícióiban folyik most már
az új kormány hivatalba lépése óta -, az nagymértékben a szerbeket
is érinti, úgy, hogy valóban a szerb kisebbség egy ilyenfajta nyomás
alatt érzi magát.
- Egyáltalán milyen körülmények között zajlik ez a népszavazás?
A jelekből úgy tűnik, hogy a fenyegetettség légköre uralkodik. Kik
vehetnek részt és milyen eredményt várhatunk?
- Ennek a népszavazásnak semmi köze a demokráciához. Egy nem
hivatalos szerb kisebbségből álló felfegyverzett polgárőrség
igazoltat embereket, nem engedi be őket erre a szerb területre.
Hozzátenném, hogy egész Jugoszláviában rendkívül sok embernek van
fegyvere, még a II. világháborúból - visszamenőleg. "
|
|
|
|
|
|
|
Öböl - franciaországi fejlemények, visszhang - (1.)
|
Garzó Ferenc, az MTI kiküldött tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. augusztus 20. hétfő (MTI-TUD) - Franciaország
is elutasította a külföldiek szabadon bocsátására vonatkozó iraki
feltételeket - jelentette ki hétfőn Párizsban a francia
külügyminisztérium szóvivője. A közlés önmagában is cáfolja azt a
sajtóhírt, amely szerint Franciaország valamiféle ,,titkos
különutakon,, keresztül, a többiektől függetlenül próbálta volna
saját állampolgárainak helyzetét rendezni. A hétfői sajtó jól
tükrözte az embargóval kapcsolatos, a korábbiaknál sokkal
határozottabb hivatalos francia álláspontot, keserűen állapítva meg,
hogy a rugalmasság mindeddig hiábavaló volt.
A külügyi szóvivő hétfőn cáfolta azt a hírt, amely elsősorban az International Herald Tribune, a Párizsban megjelenő angol nyelvű újság hasábjain látott napvilágot. A cikk szerint Párizs állítólag titkos utakon ,,kivételezett elbánást,, próbált kieszközölni saját állampolgárai számára. A szóvivő határozottan leszögezte, hogy országa ez ügyben egyáltalán nem játszott ,,szólóban,,.
A francia sajtó hétfőn a ,,zárt körök,, sajnálatos elvét volt kénytelen érzékeltetni olvasóival. A Le Parisienne úgy látja, hogy tízezer nyugati túsz ki van szolgáltatva egy esetleg kipattanó szikrának. A Libération képletesen fogalmaz, amikor azt írja elsőoldalas, nagybetűs címében, hogy egész ,,fogaskerékrendszer,, alakult ki az öbölben. A Le Monde az Irak által szabott feltételeknek, és azok megfelelhetőségének a viszonylagosságát boncolgatja: - Kiket is tekint Bagdad ellenséges országoknak? Az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, vagy másokat is együttvéve? Hol az a határ, amelytől kezdve Irak úgy érezheti: most már megszűnt saját katonai fenyegetettsége? Milyen biztosítékokat fogad majd el, hogy véget vethessen a zsarolásnak?
A Le Figaro leszögezi, hogy hiábavaló volt az eddigi francia rugalmasság, mert képtelen volt megakadályozni a túszszedést. Most minden azon múlik, hogy miként dönt az amerikai elnök: közvetlen büntetőcsapást akar-e mérni az ellenségre, avagy fokozatosan megfojtani őt? A Le Quotidien is elismeri, hogy Washington vállán nyugszik most a legfőbb felelősség, hiszen ,,az Európai Közösség koránt sincs jelen politikai egységként ebben a válságban, bár tagországai a maguk eszközeivel, a maguk erejéhez mérten támogatást tudnak nyújtani legnagyobb szövetségesüknek,,.(folyt.)
1990. augusztus 20., hétfő 17:36
|
Vissza »
|
|
Öböl - francia fejlemények, visszhang - (2.)
|
A párizsi politikai programok ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy Nyugat-Európa mégiscsak keresi a közös fellépés útjait. Hétfőn ugyanis bejelentették, hogy kedden nemcsak a kilenc országot tömörítő Nyugat-Európai Unió (WEU), hanem a ,,tizenkettek,, külügy- és védelmi miniszterei is összeülnek a francia fővárosban.
A francia kormány eközben az öbölbeli válság súlyos gazdasági következményeit is megpróbálja - amennyire lehet - mederben tartani. Michel Rocard miniszterelnök úgy döntött, hogy szakértői csoportot hoz létre, amely megvizsgálja, hogy milyen rövid és hosszú távú következményekre kell számítania a francia gazdaságnak.
A legfelső vezetés nem tűnik túlságosan borúlátónak ezen a téren. Michel Charasse költségvetési miniszter például egy Frangy-en-Bresse-ben tartott gyűlésen vasárnap azt mondta, hogy a francia gazdaság ma sokkal jobban fel van fegyverezve az olajár emelkedésével szemben, mint a korábbi olajválságok idején. Pierre Beregovoy gazdasági, pénzügyi és költségvetési államtitkár a La Tribune című napilap hétfői számának adott nyilatkozatában azt jelölte meg legfőbb teendőnek, hogy a lakossóg szokjon hozzá a drágább üzemanyaghoz, vagyis fogja vissza fogyasztását a jövőben.
Pénzbe kerül a francia költségvetés számára az öbölbeli flottaalakulat küldetése is. Francois Fillon, az RPR egyik parlamenti képviselője két milliárd frankra becsülte a francia flotta ,,Salamandra,, fedőnevű akciójának költségeit. Ez a szám magasabb, mint az 1987-es öbölbeli misszióra fordított összeg, amely 1,4 milliárd frankot tett ki. +++
1990. augusztus 20., hétfő 17:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|