|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Esti műsor:
A horvát népszavazás
"Nehéz tudni, hogy a horvátországi szerb kisebbség
tulajdonképpen mit akar, mit kíván jelenleg. Egyelőre arról
beszélnek, hogy a kulturális autonómia megőrzését szeretnék
valamilyen módon megvalósítani. Attól félnek, hogy az új
horvátországi - eléggé nacionalista - kormány, valamilyen módon
megpróbálja tőlük elvenni ezeket a jogokat.
Ez, nem hiszem, hogy megfelel a valóságnak: a horvát kormány
garantálta ezeket a kulturális és egyéb jogokat. Ami komolyabb
veszély a szerbek számára: hogy az a fajta tisztogatás, ami az
egykori kommunista pártfunkcionáriusok pozícióiban folyik most már
az új kormány hivatalba lépése óta -, az nagymértékben a szerbeket
is érinti, úgy, hogy valóban a szerb kisebbség egy ilyenfajta nyomás
alatt érzi magát.
- Egyáltalán milyen körülmények között zajlik ez a népszavazás?
A jelekből úgy tűnik, hogy a fenyegetettség légköre uralkodik. Kik
vehetnek részt és milyen eredményt várhatunk?
- Ennek a népszavazásnak semmi köze a demokráciához. Egy nem
hivatalos szerb kisebbségből álló felfegyverzett polgárőrség
igazoltat embereket, nem engedi be őket erre a szerb területre.
Hozzátenném, hogy egész Jugoszláviában rendkívül sok embernek van
fegyvere, még a II. világháborúból - visszamenőleg. "
|
|
|
|
|
|
|
Szolidaritás - a szocializmus leváltására 1.
|
Varsó, 1990. augusztus 20. hétfő (MTI-Panoráma) -
Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a Szolidaritás
augusztus-szeptember fordulóján - az a szervezet, amely
megváltoztatta Lengyelország történelmét. Az évforduló pontos
dátuma, mint ez a történelmi időpontoknál gyakran előfordul,
teljességgel bizonytalan.
A független szakszervezetnek indult és társadalmi-politikai mozgalommá vált Szolidaritás születését nehéz konkrét naphoz kötni. 1980. augusztus 15-én alakult meg az akkor még Lenin nevét viselő gdanski hajógyárban az üzemközi sztrájkbizottság, amelyhez napokon belül több száz üzem dolgozói csatlakoztak. A napra emlékezve kezdődtek meg a lengyel Tengermelléken most 15-én az ,,augusztusi napok,, rendezvényei. Nagyszabású sportrendezvények, kulturális és egyházi események sorozatával emlékeznek meg az egykori sztrájkokról.
A fénypont augusztus 31-én, a ,,hivatalos,, születésnapon lesz, pontosan tíz évvel azután, hogy a hajógyár kultúrtermében Mieczyslaw Jagielski miniszterelnök-helyettes és Lech Walesa villanyszerelő, a sztrájkbizottság elnöke aláírták a megállapodást - a kormány ígéretet tett a munkások 21 pontos követelés-listájának teljesítésére. E győzelemre emlékeztetve választották valakik a Szolidaritás születésnapjának augusztus 15-ét - holott hivatalosan csak 1980. szeptember 17-én mondták ki az egész országból Gdanskba érkezett küldöttek az NSZZ Solidarnosc - a Szolidaritás független önkormányzati szakszervezeti szövetség megalakulását. Egy év múlva a szervezet első kongresszusán résztvevő küldöttek már tízmillió tagot képviselnek.
A szervezet, amelyhez létrejöttének pillanatától csatlakozott a lengyel értelmiségi ellenzék, ekkor már régen nem szakszervezet, hanem politikai mozgalom, amelynek célja a csődbe ment és szétesőben levő rendszer lecserélése. Megmozdulásaitól alapvetően megkülönbözteti akcióit nemcsak az országos szintű szervezettség, de az is, hogy nem csoportérdekek védelmében lép fel, hanem az ország újjászületése a célja: nem elégszik meg a népszerűtlen vezetők leváltásával - a szocializmust akarja leváltani. A rendszer nem adja meg magát harc nélkül: 1981. december 13-án kihirdetik a hadiállapotot, amit a magyar sajtó szükségállapotnak fordít le. Hiába tiltakoztak a tudósítók, nyelvi és jogi szakértők, az agitprop-vezetés szalonképesebbnek tartotta a ,,szükségállapot,, kifejezést, leginkább arra hivatkozva, hogy a magyar jog csak külső támadás esetében ismeri a hadiállapotot. (folyt.)
1990. augusztus 20., hétfő 13:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Szolidaritás tíz éve (2. rész)
|
A lengyel jog ,,a belső fenyegetettség,, ellen bevezethetőnek tartotta, és be is vezették. Őrizetbe vették és internálták a Szolidaritás csaknem teljes vezérkarát, a régi vezetés prominens képviselőit. (N.B.: Jaruzelski, jelenlegi államfő ,,védnöksége,, alatt.) A Szolidaritás illegálisan folytatta intenzívebb tevékenységét. A hatóságok kénytelenek voltak szabadon engedni az internált vezetőket - így szabadult Lech Walesa közel 11 hónapi fogság után. A hadiállapot nemhogy megtörte volna, inkább fokozta a lengyelek szocializmusellenes érzéseit és harci kedvét. A nyugati világ elismerésében nem volt hiány - 1983-ban Walesa kapta meg a Nobel-békedíjat. A rendszer reformokkal kísérletezett: még mélyebb válságba sodorta az országot.
Nincs választási lehetőség: a lengyel kormány tárgyalásokat kezd a Szolidaritással, és 1989 elején újra engedélyezi a szervezet működését, majd a kerekasztal-tárgyalásokon megállapodnak a hatalom megosztásáról. A szabadon választott szenátusba, a parlamenti felsőházba a kommunista pártnak egyetlen képviselője sem kerül be. A Szejmbe is csak a megállapodásoknak köszönhetően, de nem igazán a választók akaratából ülhetnek ott az akkor még létező Lengyel Egyesült Munkáspárt tagjai - így lehet államfő Wojciech Jaruzelski.
A Szolidaritás egykori tanácsadóiból alakult kormány kivetette magából a tábornokokat. A Szolidaritás, amely gyakorlatilag minden más politikai erőt a politikai élet perifériájára szorított, Walesa hangoztatott óhajának megfelelően egyre erősebben differenciálódik. A lengyel politikai életben félrevezető a jobb vagy baloldaliság címkéjének ragasztása, jobb híján elfogadva Walesa felosztását, létrejött a katolikus baloldal, Mazowiecki kormányfővel az élen; a mérsékelt jobboldal, amelyet az Egyetértés Centrum mozgalom képvisel, s amely élvezi a Szolidaritás vezetőjének ,,a gyengébb gyermeknek kijáró atyai segítséget,, - végül pedig maga Lech Walesa, aki egyre inkább a nemzet atyjaként viselkedik. Ő bízik benne, hogy az előrehozott választásokon a nép támogatásával megkapja a köztársasági elnöki posztot. Bízik ebben - annak ellenére, hogy a Szolidaritás létszáma már ötöde sincs az egykorinak, s akit egykori szellemi vezérkara populista diktátori ambíciókkal vádol - és egyértelműen Tadeusz Mazowiecki miniszterelnököt támogatja.
Lech Walesa, a legendás szervezet mítikus alakja, aki egyes szám harmadik személyben idézi önmagát, és hihetetlen érzékkel lavírozik a politika viharaiban - mindenki másnál inkább számíthat a lengyelek szavazataira. Ellenzéke azonban tekintélyes - a populista népvezérekre vigyázni kell. +++
Barabás T. János (Varsó) MTI-Panoráma
1990. augusztus 20., hétfő 14:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|