Rendszerváltás és az MTI

	Koszorúzási ünnepség Székesfehérvárott - Göncz Árpád (3. rész)
Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, mindenekelőtt emberközpontú, hatékony, s eddig még nyomokban sem létező új szociálpolitikára szorulunk - ez a nép, a magyar nép létérdeke, mert a nyomor fertőz - nemcsak abban az értelemben, hogy beleeszi magát a nemzet testébe, s pusztít, testileg, szellemileg, hanem erkölcsileg is: s az erkölcsi fertőzés mindenekelőtt a módos rétegeket támadja meg Ilyen helyzetben jogi esélyegyenlőségről beszélni nem elég - a védtelenek többletsegítségre szorulnak formális jogokkal mit sem érnek. De fenyeget a kirekesztő hajlam más irányban is: másfél emberöltőt éltünk végig egy magát kommunistának nevező parancsuralmi rendben - ezidő alatt az ország lakosságának többségét érte súlyos jogi, anyagi, egészségi, erkölcsi és egzisztenciális károsodás, s a rengeteg, vétlen embert ért sérelem rengeteg keserűséget halmozott fel. Az elveszített szülőket, a kettétört életeket, a létbiztonság, a verítékkel szerzett vagyonka elvesztését, a füstbe ment éveket, a művelődés elszalasztott lehetőségét nem lehet kárpótlásul kifizetett pénzzel ellentételezni. Ennyi sérelmet lehetetlen úgy orvosolni, hogy a tengernyi korábbi kérelem ne szülje újabb - és megint csak vétleneken elkövetett - sérelmek tömegét. Mint ahogy az is nagyon kétséges, hogy az unokák vajon tartoznak-e a történelmi jégverés kártételéért jóvátétellel nagyszüleiknek? Mert aligha tehetjük Magyarországot az össznépi kárpótlósdi és felelősségrevonósdi csataterévé - mindannyiunk közös kárára. Mégha a legsúlyosabb - és mérhető - sérelmeknek meg kell is találnunk az ország teherviselő- képességével arányos orvoslását. És hol vonjuk meg a felelősök körének határát? Kommunista is lehetett valaki meggyőződésből, lehetett haszonlesésből, sőt csupán azzal, hogy a Pártba belépett, kárára lehetett a társadalom egészének, de korántsem biztos, hogy büntetendő embertelenséget követett el, mint ahogy az sem biztos, hogy épp a párttagsága nyújtotta lehetőségek következtében nem tett-e többet valami jó ügy, a közösség érdekében, mint aki csak hallgatott. Ne fessünk magunknak újabb ellenségképet, mert ezzel ugyanúgy szétziláljuk az amúgy is minden eresztékében recsegő-ropogó társadalmat, mint annak idején szétzilálta a ,,horthysta csecsemők,, ellen viselt irgalmatlan irtóhadjárat. Ma mindenekelőtt a társadalmi békességre szorulunk, a köz javáért folytatott kemény és nyílt elvi vitákra, a régi sebek begyógyítására, de semmiképpen nem arra, hogy újabb sebeket üssünk. Esetleg épp egy-egy erkölcsileg bukott értékrend hamis értékeire hivatkozva. Ne hagyjuk, hogy épp csak hogy fakadó demokráciánkat bimbójában fagyassza le a múlt likából fuvó jeges szél. Ne vegyük át az épp hogy magunk mögött tudott tekintélyuralmi rendszerek módszereit (folyt. köv.) 1990. augusztus 19., vasárnap 20:42
Vissza » Folytatásokkal »