|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Környezetvédelmi Minisztérium közleménye a levegőszennyezésmérő hálózat felújításáról
"...a Fővárosi Tanács 40
millió, a volt Egészségügyi Minisztérium 30 millió, a
Környezetvédelmi Minisztérium jogelődje, a volt KVM 4,5 millió
forinttal vett részt a beruházásban. Az összesen 82,5 millió
forintra már megkötött szerződések vannak érvényben, és a műszerek
szállítása hamarosan megkezdődik.
"
SZER, Magyar híradó:
Bérkövetelések Magyarországon
"súlyos
aggodalomra ad okot parttalan bérkövetelések érvényesítése. Ebből
nem származhat semmi pozitívum - kizárólag az inflációs folyamat
gyorsítása. Az egész egy ördögi körben megy. A bérkövetelés alapja
az inflációra való hivatkozás, amelynek során megneveznek egy
valódi, vagy legtöbbször feltételezett inflációs indexet, és
követelik, hogy hasonló arányban emelkedjenek a bérek is. Tehát a
nominál-béremelés bekövetkezik, a vállalatok áthárítják az emelkedő
költséget az árakon keresztül a társadalomra, így emelkedik az
inflációs index, ami okot ad egy új bérkövetelés számára.
Másrészt - és ez a válaszom második része - nem lehet
csodálkozni azon, hogy az történik ami történik. Mert nincs
megfelelő alternatíva. Jelenleg ugyanis még hiányzik az az
intézményes keret, amelyben a bértárgyalások reális gazdasági
alapokon folynak, és amelyben a kimenetel mindig a működőképes
piacgazdaságba illeszkedik."
|
|
|
|
|
|
|
Bérkövetelések Magyarországon
|
-----------------------------
München, 1990. augusztus 16. (SZER, Magyar híradó) - Bérkövetelés - ez a híradások slágere. Van nap, hogy három tudósítás is érkezik e témában, és akkor kétfajta kérdés keveredik az emberben: egyrészt, hogy hála az égnek van már jogunk követelni, sajnos okunk is gyakran, ezt tudjuk, de hova vezet mindez? Erről kérdezem gazdaságpolitikai szakértőnket, Vadász Jánost.
- Két részre bontanám a választ. Egyrészt szerintem súlyos aggodalomra ad okot parttalan bérkövetelések érvényesítése. Ebből nem származhat semmi pozitívum - kizárólag az inflációs folyamat gyorsítása. Az egész egy ördögi körben megy. A bérkövetelés alapja az inflációra való hivatkozás, amelynek során megneveznek egy valódi, vagy legtöbbször feltételezett inflációs indexet, és követelik, hogy hasonló arányban emelkedjenek a bérek is. Tehát a nominál-béremelés bekövetkezik, a vállalatok áthárítják az emelkedő költséget az árakon keresztül a társadalomra, így emelkedik az inflációs index, ami okot ad egy új bérkövetelés számára.
Másrészt - és ez a válaszom második része - nem lehet csodálkozni azon, hogy az történik ami történik. Mert nincs megfelelő alternatíva. Jelenleg ugyanis még hiányzik az az intézményes keret, amelyben a bértárgyalások reális gazdasági alapokon folynak, és amelyben a kimenetel mindig a működőképes piacgazdaságba illeszkedik. Ennek a keretnek három szükséges pillére van. Egyrészt a piacon tevékenykedő munkaadó, aki minden adott helyzetben tudja, hogy mi a vállalat teljesítőképessége, termelékenysége és jövedelmezősége. Tehát tudnia kell, hogy a tárgyalásokon milyen határok között van a pozíciója, mekkora méretű az a szerinte könnyen elviselhető indokolt béremelés, amelyet feltétlenül kész megadni. És hol van az a felső határ, amelyen még hajlandó sztrájk, munkalassítás, vagy az üzemi légkör teljes elromlásának a kockázata nélkül a béremelésbe belemenni. Ehhez viszont mindig tudnia kell, hogy e határokon belül minden egyes index hogyan befolyásolja a vállalat piaci helyzetét és jövedelmezőségét. (folyt.)
1990. augusztus 16., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Bérkövetelések Magyarországon - . folyt.
|
A másik pillér a független szakszervezet, vagy mondjuk érdekképviselet, amely hasonló paraméterekben képes gondolkodni és számolni. Az ő alsó és felső határa természetesen nem azonos a munkaadóéval, mert ő a munkavállalók érdekeit képviseli , de feltétlenül vannak a két határmezőny között átfedések, és valahol ebben az átvedett mezőnyben kell az ésszerű megállapodásnak létrejönnie. Persze ez nincs garantáltan, hogy ez mindig így következik be. Felléphetnek túlzott béremelések is.
De van egy harmadik pillér is, és az a kormány gazdasági- és konjunktúrapolitikája. Tehát a kormánynak is mindig tudnia kell mire vezetnek országos átlagban a bértárgyalások, és milyen átlagos béremelést bír el a gazdaság pillanatnyi teljesítőképessége, inflációs veszély nélkül. Tehát neki is tudnia kell, hogy hol van az a bizonyos felső határ, amelyen túl közbe kell lépnie.
Közbe kell lépnie monetáris eszközökkel, például a kamat felemelésével, vagy súlyosabb esetben az adók emelésével, hogy korrigálja a túlzott mértékű béremelések inflációs hatását.
Mondanom sem kell, hogy ezek a pillérek még nem állnak a helyükön. A vállalatok hogy úgy mondjam az interregnum állapotában vannak, a munkaadó, az állam már vette a kalapját, de még fogja a kilincset, az új munkaadók még be sem léptek az ajtón. Az új érdekképviselet még csak most formálódik és nem ismeri a szüskéges gazdasági paramétereket sem. És nagyon kezdetleges a kormány gazdaságpolitikája, konjunktúrapolitikája is. Így aztán nem csoda, hogy a bérkövetelések ilyen parttalan módon érvényesűlnek Magyarországon a jelenlegi helyzetben.
Azon sem csodálkozom, hogy a minimálbérre koncentrálódnak, mert paradox módon ez helyes is, mert most pillanatnyilag ez az egyetlen talán, ami mérhető. +++
1990. augusztus 16., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|