|
|
 |
|
 |
Németh Miklós programja
|
(Zsillé Zoltán)
München, 1989. február 4. (SZER, A munka világa) - A gazdasági
kamara benyújtotta a számlát a kormánynak - jelentette a Kossuth
Rádió tudósítója a miniszterelnök minapi szerepléséről. A kormányfő
azonban - aki Nyugaton hajlamos gazdasági szakértőként
szerepeltetni magát - elődeihez hasonlóan ezúttal is csupán vaskos
szókötegekkel fizetett, és elismételte hogy mi mindent kellene
csinálniuk - amiről csak annyit tudunk biztosan, hogy eddig semmit
nem tettek e program megvalósítása érdekében, bár már sokszor
megígérték - és hogy ez valószínűleg ezután is így lesz.
A január eleji áremelések idején megjelent egy közlemény, amelyben
biztosították a lakosságot arról, hogy amennyiben a szabadáras
termékek ára emelkednék, kellő időben tájékoztatják a részletekről.
A hatóságok ugyan nem tartották be ezt az ígéretüket sem, de ha
véletlenül betartották volna, továbbra is törhetnénk a fejünket
azon, hogy miféle szabadáras termékek azok, amelyek egyszerre
mozognak - éspedig csakis egy irányban, felfelé - méghozzá úgy,
hogy erről a központ előre tud, hiszen különben hogy volna képes
előre tájékoztatni róla?
Németh Miklós arról mesélt, hogy mindnyájan ugyanarra a kérdésre
keressük a választ: hogyan, milyen eszközök segítségével tudunk
kimozdulni a jelenlegi holtpontról? Mindnyájan - kivéve az MSZMP-t
és fiókszerveit: a kormányt és a parlamentet. Mert hiába
ismételgetik a gyorsan változó magyar illetékesek, hogy a
piacgazdaság kiépítésére, a vállalkozások élénkítésére, az
adórendszer teljesítményt ösztönző átdolgozására, a-támogatások
leépítésére, a tulajdon reformjára és antiinflációs politikára van
szükség, ha elszánt következetességgel teszik mindennek az
ellenkezőjét.
A pénz elértéktelenedésének üteménél - amellyel csődpolitikája
terheit a lakosságra hárítja át a pártállam - csak a szavak
inflálódása meredekebb. A rezsim ugyanis taktikát változtatott.
Korábban a politikai reformok elsikkasztásával szabotálta a
gazdasági reformokat -, most a szóbeli engedmények és a vitatandó
politikai problémák vitatásának özönével vízágyúzza azokat, akiket
elsősorban a kommunista gazdasági katasztrófa-politika érdekel,
mert most az a veszély fenyeget, hogy valódi piacgazdaság helyett a
bolsevik típusú politikai monopóliumot megőrizve, és azt tőkésítve,
valamiféle finánckommunista osztályuralom ölt formát.
Azt mondja Németh Miklós, hogy a holtpontról történő elmozdulást
gátló ballasztoktól végérvényesen meg kell szabadulnunk.
Egyetértünk. Ez a ballaszt nem egyéb, mint a legnagyobb
válságágazat: a hatalmi monopóliummal rendelkező párt, amely csődbe
vitte, és továbbra is egyre mélyebb válságba sodorja az országot.
Amennyiben azonban megszűnik a hatalmi monopólium - és ezáltal
megteremtődik a lehetőség a tönkretett gazdaság rendbehozatalára -
készen kell állnunk olyan programokkal, amelyekről elhiszik az
emberek, hogy megvalósításuk valóban előrevisz. +++
1989. február 4., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|