|
|
|
|
A kormány privatizációs koncepciója
|
-----------------------------------
München, 1990. szeptember 14. (SZER, Magyar híradó) - A gazdaság, pontosabban a privatizáció volt a témája annak a kétnapos országos tanácskozásnak, amely ma ért végett Győrött. A kormány ott elhangzott privatizációs elképzeléseihez fűzi gondolatait Vadász János:
- Nyomon követve a kormány privatizációs elképzeléseivel foglalkozó tanácskozásokat, nyilvános vitákat, felszólalásokat, sajnos megerősödik az a benyomásom, hogy a program kidolgozásáért felelős személyek olyan illúziókat táplálnak, amelyek enyhén szólva nem megalapozottak.
Az egyik illúzió a privatizáció ütemével kapcsolatos. Mint Matolcsy György államtitkár a győri tanácskozáson kifejtette, körülbelül öt év alatt a jelenlegi 90-ről 40 százalék alá csökkenthető az állami tulajdon részaránya, mivel - úgymond - egy lappangó piacgazdaság már a 80-as évek elejétől működésben van, és átveheti azokat a pozíciókat, ahonnan az állami vállalatok szükségképpen kivonulnak, vagyis - gondolom ez az üzenet lényege - hála a lappangó piacgazdaságnak, a privatizálás viszonylag gyorsan lebonyolítható.
Nos, akár létrejött a lappangó piacgazdaság a kádári éra utolsó évtizedében, akár nem, egy dolog biztos: nem jött létre, mert nem jöhetett létre az a társadalmi tőke, amelyből a kiárusításra bocsátott állami tulajdontömeget meg lehetne vásárolni.
A privatizálási piacnak - mert ez az első nagy piac, amellyel most számolnunk kell - óriási a kínálata: öt éven belül az állami tulajdontömeg mintegy 60 százalékát öleli fel -, és ehhez képest elenyészően kevés a társadalom fizetőképes kereslete. (folyt.)
1990. szeptember 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A kormány privatizációs koncepciója - 1. folyt.
|
Illúzió a külföldi tőke részéről túl nagy keresletre számítani, mert a külföldi tőke arra vár, hogy az állami tulajdon zöme hazai magántulajdonba kerüljön, és ezáltal a magyar piacgazdaság működésbe lépjen.
Ha nagyon csekély a társadalom fizetőképes kereslete az állami tulajdon túlkínálatához képest -, a privatizálást csak úgy lehet belátható időn belül lebonyolítani, hogy az állam nagyon olcsó áron adja magánkezegbe a tulajdonát: pontosan olyan olcsó áron, amennyit a társadalom szerény fizetőképes kereslete indokol.
De itt lép föl a kormány programjához fűzött másik illúzió: a kormány túlértékeli a vállalataiban megtestesülő vagyont. Sőt, ami rosszabb: piaci mércék nélkül értékeli. 2000, sőt újabban 2500 milliárd forintos vagyontömeget emlegetnek az illetékesek - csak azt nem árulják el, hogy - piaci értékelés hiányában - hogyan számították ki ezeket az összegeket? Annyi bizonyos, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták a társadalom erre a célra fordítható megtakarításait.
Az illúziók gyökere - szerintem - ott van, hogy az állam a privatizációt hatalmas bevételi forrásnak tekinti, amiből a legkülönbözőbb célok finanszírozhatók, például az államadósság tömegének csökkentése. Ebből indult ki Zeley István, az MDF gazdaságpolitikai szakértője is, az e heti salgótarjáni gazdasági fórumon, mondván: aki vásárol az állami vagyonból, az arányos részt kap az adósságból is.
A realitásoktól való elszakadást éppen az ő számszerű példája illusztrálja. Eszerint a 2500 milliárd forintra értékelt állami vagyont 1300 milliárdos államadósság terheli. Ha az állami vagyon 60 százaléka öt éven belül privatizálásra kerül, a társadalom tagjainak öt év alatt 1500 milliárdot kellene a tulajdonváltásért kifizetniök, és ráadásul 780 milliárd államadósságot átvállalniok. Ez elrettentésnek megfelel, de reális privatizálási elképzelésnek semmi esetre sem. +++
1990. szeptember 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|