|
|
 |
|
 |
Kelet-Európa - öböl-válság - FT (1.rész)
|
Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
London, 1990. augusztus 15. szerda (MTI-tud) -
Magyarország megrendítő példája annak, hogy milyen csapást mér a
gyöngélkedő kelet-európai gazdaságokra az arab-öbölbeli válság
nyomán bekövetkezett olajáremelkedés és az Irakkal szembeni
kereskedelmi embargó - írja szerdai áttekintésében Judy Dempsey, a
Financial Times-ban. Ugyancsak a súlyos problémákat boncolgatja
John Lloyd, a lap másik vezető munkatársa is, aki a közép- és
kelet-európai átalakulás modellválasztási lehetőségeit vizsgálja a
közel-keleti fejlemények fényében.
,,A gyöngélkedő Kelet-Európa csuszamlós olajfelületre
hajózik,, című cikkében Judy Dempsey megállapítja: ,,az
öböl-válság akkor mért második csapást a kelet-európai
reformtervekre, amikor épphogy alkalmazkodni kezdtek a szovjet
olajszállítások csökkenéséhez és ezek dollárban fizetendő
világpiaci árához... Magyarország helyzete megrendítő példa abban
a térségben, amely az olcsó szovjet olajhoz és az ehhez tartozó
nagyszabású vezetékrendszerhez, valamint finomító
infrastruktúrához kötődött. Mihail Gorbacsov növekvő gazdasági és
politikai problémáival párosulva ez a függés volt a katalizátor a
magyar hatóságok számára, hogy szerkezetváltást kezdeményezzenek
az ország olaj- és energiaiparában.,,
Megírja, hogy Magyarország, a Varsói Szerződés tagállamai
közül elsőként felvette a diplomáciai kapcsolatokat és
kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Kuvaittal, s hosszú távon
gondolkodva megkísérelte megalapozni olaj- és
energiaszükségleteinek alternatív kielégítését Kuvaittal, illetve
multinacionálisokkal való kooperációk keretében. ,,Ezeket a
terveket egyelőre keresztülhúzta a válság,, - jegyzi meg, majd
rámutat, hogy Magyarország Kuvaiton keresztül lebonyolított
közel-keleti kereskedelme is problematikussá vált.
Emlékeztet arra, hogy Antall József kormányfő júliusi
brüsszeli látogatása során 60 millió dollárra becsülte a szovjet
olajszállítások csökkentése miatt Magyarországra háruló
többletkiadást. Kiemeli, hogy a lengyel Szolidaritás lapja, a
Gazeta Wyborcza sugallmazta: ,,Térítsék meg legalább az
elszenvedett károk egy részét az Irak blokád alá vonásának
leggazdagabb szószólói, kiváltképpen az Egyesült
Államok.,,(folyt.)
1990. augusztus 15., szerda 13:07
|
Vissza »
|
|
Kelet-Európa - öböl-válság - FT (2.rész)
|
,,A születő kelet-európai demokráciák kérése mindeddig nem
talált meghallgatásra Nyugaton. A hosszú, forró nyarat hideg és
keserű tél követheti,, - írja befejezésül Judy Dempsey.
John Lloyd így vezeti be elemzését: ,,Akut és szörnyű
ellentmondással kerülnek szembe Kelet- és Közép-Európa államai.
Azoknak, amelyek a piac felé akarják fordítani gazdaságukat, most
nagy fájdalmakkal kell sújtaniok polgáraikat. Minél inkább sikerre
törekszenek, annál nagyobb fájdalmakat kell okozniok. Nincs
alternatíva.,,
,,Az átalakulás kínjait fokozza az olajáremelkedés és az
öböl-válság. A Nyugat piaci törvényeket kényszerít rájuk, ez az
intézményes és a magánberuházások feltétele. De ezt teszi a
Szovjetunió is, amely gyorsan tér át legértékesebb áruja, az olaj
és a földgáz keményvalutában és világpiaci áron történő
forgalmazására.,, - írja. Kifejti, hogy ,,a kelet-európai
gazdaságok fordított világában,, ma azok a statisztikák mutatnak
sikerre, amelyeket normális körülmények között a kudarc jeleinek
tekintenének: az ipari, elsősorban az elavult nehézipari
teljesítmény hanyatlása a siker záloga. Ugyanakkor az állami
iparban foglalkoztatott munkaerőfölösleg, illetve a bürokrácia
felszámolása terén létfontosságú követelmény a munkanélküliség
gyors növekedése és csökkennie kell az életszínvonalnak,
valószínűleg 15 százalékkal a következő két évben.
,,A demokrácia tehát maró fájdalommal, sokak elszegényedése
árán érkezik ezekbe az országokba. A volt szovjet csatlósokat
vezető új demokraták liberális hitvallását sokkal égetőbb tűz
teszi próbára, mint amilyet nyugati támogatóik valaha is
tapasztaltak,, - hangoztatja John Lloyd.
Felveti: ,,a divatos kérdés az, hogy vajon mit tud a Nyugat
tenni ez ügyben. Dr. Klaus Wieners, a düsseldorfi Westdeutsche
Landesbank egyik vezetője szerint roppant keveset. A
KGST-országokban a nyugati közvetlen beruházások tavaly mindössze
2 milliárd dollárra rúgtak, ám egyedül Kelet-Németországnak 500
milliárdra lenne szüksége, hogy gazdaságát nyugati szintre hozza
fel. Ez azt jelenti, hogy Kelet-Európának magának kell
finanszíroznia reform-számlája több mint 90 százalékát.,, (folyt.)
1990. augusztus 15., szerda 13:08
|
Vissza »
|
|
Kelet-Európa - öböl-válság - FT (3.rész)
|
A Financial Times szemleírója a közép- és kelet-európai új
demokráciák jelenlegi helyzetét egyenként bemutatva felteszi a
kérdést: lehangoló? ,,de fel is lelkesülhetünk,, - fűzi hozzá a
Közép-európai Beruházások nevű brit cég Magyarországról,
Csehszlovákiáról és Lengyelországról készített összehasonlító
jelentésére utalva. ,,Mindenekfölött azonban ösztönö, s talán erőt
ad az a felismerés, hogy a piacgazdasági rendszernek nincs
alternatívája,, - vonja le következtetését Lloyd. Elemzését ezzel
zárja:
,,Ez nem jelenti azt, hogy csupán egy cél van. A végső modell
lehet amerikai, svéd, nyugatnémet, vagy japán. Az átmeneti
modellek követhetik a dél-koreai, a spanyol, vagy éppenséggel a
chilei példát. Ami pedig az eszközök keverékét illeti,
felhasználható a francia tervezési stílus, a brit privatizálási
módszer, a skót-ír jellegű belső beruházás, a vatikáni típusú
tőke-munkaerő viszony. Ha rossz kombinációban készül a keverék,
akkor borzalmas koktél lesz az eredmény. Ám valamennyi ott van a
polcon, hogy a választási lehetőséget megtagadó évtizedek után
kipróbálják őket, és erre erőteljesen unszolják az új
eliteket,,.+++
1990. augusztus 15., szerda 13:10
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|