|
|
|
|
Dávid és a góliátok Salzburgban (1. rész)
|
Brüsszel, 1990. augusztus 15. szerda (MTI-Panoráma) - Dávid
és a góliátok - ez a hasonlat gyakran visszatér ezekben a napokban a
belga zenei életben, amelynek résztvevői, zenészek, énekesek,
karmesterek, kritikusok mintegy nemzeti ügyként követik a brüsszeli
opera eddigi főintendánsának nagy salzburgi kalandját. Gerard
Mortier ugyan hivatalosan még a brüsszeli La Monnaie opera vezetője,
a következő szezonban még ő irányítja az együttest, ám fél lábbal
már Salzburgban van: őt kérték fel ugyanis arra, hogy vegye át a
néhai Karajan örökét a világhírű salzburgi fesztivál élén.
Ez megtisztelő és gigászi feladat, amelyre a jogot Mortier az előző évek során vívta ki, amikor a Monnaie szinpadán mintaszerű Mozart-programot mutatott be, méghozzá éppen a salzburgiakkal koprodukcióban. A La Monnaie az évek során fokozatosan Európa egyik legnívósabb operaszínpadává nőtte ki magát - méghozzá anélkül, hogy rendszeresen a nemzetközi operaélet sztárjait hívta volna ide a zeneigazgató. Brüsszelben nem fizettek ki csillagászati gázsikat, de mégis hosszasan próbált minden szereplő. Mortier sorra járta Európa operaszínpadait és szereposztásai mindíg jó találatok voltak.
Salzburgban ugyanezt szeretné elérni - de mint a belga sajtó tudósításaiból kitűnik, a festői osztrák városban nemcsak barátai lesznek Mortiernek. Máris megindultak ellene a támadások. Giuseppe Sinopoli zeneszerző és karmester például a Festspiele Österreich júliusi számának hasábjain azzal támadta a belga zeneigazgatót, hogy Pavarottival, a nagy tenor sztárral, vagy éppen, Puccini zenéjével szemben érzett fenntartásai ,,a kultúra meggyalázását,, jelentik, Mortier, úgymond, összetéveszti saját ízlését a közönség vágyaival, és egyáltalán, ez egy ,,exhibicionista neurotikus,,.
Igaz, Sinopolinak van oka arra, hogy ne rajongjon Mortier-ért, mivel három évvel ezelőtt a belga a Der Spiegelnek adott interjúban tiltakozott az ellen, hogy Sinopolit nevezték ki a berlini opera zeneigazgatójává, noha még életében nem vezényelte Wagner tetralógiáját... Ezeken a személyi vitákon túl azonban Gerard Mortier, terveinek megvalósítása esetén, valóban komoly kihívást képvisel nem csupán a ,,zenei jet-settel,, szemben, amely természetesen ragaszkodik a maga méregdrága sztárjaihoz, mint afféle zenei státusszimbólumhoz, s nemcsak magukkal a sztárokkal szemben, akiktől elvárná, hogy ugyanúgy próbáljanak a produkciók kidolgozása során, mint a többi szereplő, de - és főleg - a nagy hanglemezgyárakkal szemben is, amelyek szintén érdekeltek a sztár-rendszer fenntartásában. (folyt.)
1990. augusztus 15., szerda 10:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|