|
|
|
|
Szegénység Magyarországon
|
--------------------------
Washington, 1990. július 4. (VOA, Esti híradó) - Szénási Sándor beszámolója következik:
- Szegénység mindig volt és talán mind ig lesz. Az elkövetkező években azonban milliónyian fogják megfizetni az elmúlt 40 év összes gazdasági bűnét. A számolatlanul felvett külföldi hiteleket, az értelmetlen nagyberuházásokat: Bős-Nagymarost, Tengizt, Jamburgot a Szovjetunióban - és persze meg kell fizetni a gazdasági átállás árát is, amelyre most remény jut. A szegénység egyre láthatóbb Magyarországon. Kukákban turkáló öregasszonyok, a koldusok megjelenése, a nyomorgó sokgyerekes családok számának növekedése jelzi, hogy a kormánynak régen látott szociális feszültségekkel kell szembe néznie, sokan úgy is fogalmaznak, "az elnyomorodás miatti társadalmi feszültségek magát a modernizációt is megkérdőjelezhetik".
Az MDF programja talán ezért is számolt már a választások előtt egy lassú és kiegyensulyozott, bár tovább, sokkal tovább tartó átmenettel, mig a most legnagyobb ellenzéki párt az SZDSZ gyors és radikális nagy munkanélküliséggel, nagy társadalmi polarizációval járó programban gondolkodott.
A kérdés persze az, hogy program ide vagy oda, a gazdaság gyors hanyatlása idején lehet e még tervezni egyáltalán? A szegénység nem vár és nem várnak az áremelkedések sem. Az energiaárak után, amelyek nagyságát mintegy 30 százalék, a lakosság még fel sem fogta igazán, lévén, hogy a nagyobb villany- és gázszámlát majd ősztől kezdik fizetni, tehát az energiaárak után drágul a liszt, következésképpen a kenyér és többféle cukor is. Az emberek erről persze már értesültek így az elmúlt félévben 50 ezer tonnával többet vásároltak fel, ezért a tartalékok elfogytak, dollárért kellett francia és lengyel cukrot behozni az országba.
Az áremeléseket, illetve a már 30 százalékra rugó inflációt alig ellensúlyozza valami. Szerdán összeült az országos érdekegyeztető tanács, amelyben résztvesznek a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleti testületei és megállapodtak abban, hogy az országos minimálbért 5600 forintban állapítják meg. (folyt.)
1990. július 4., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szegénység Magyarországon - 1. folyt.
|
Hogy a játéktér mekkora volt azt jól jelzi, hogy a szakszervezetek minimum 5700 forintot kértek, 100 forinttal többet. Ám mint kiderült az ország jelenlegi helyzete ezt az egyébként a piacon vásárlóértékkel már alig biró 100 forint emelést sem engedheti meg. A kormány a maga részéről eleve 5100 forintot javasolt, tehát az 5600 így is győzelemnek számít. Ha átszámítjuk ezt az 5600 forintot akkor kiderül, hogy ez összesen 86 dollár 15 cent, illetve, hogy ha feketepiaci áron számítjuk akkor pontosan 70 dollárnak felel meg. A kormány egyébként adókedvezményt igér azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyek még ezt a minimum bért sem képesek a jelenlegi feltételek mellett kifizetni, illetve a kormánygaranciát nyújt, tehát a többlet költségeket a költségvetés fedezné. A létminimum nehezen kivívott emelése természetesen még szépségklastromnak sem nevezhető az amúgy is lyukas magyar szociálpolitikán, pénz azonban nincs, a munkanélküliség nő és bizony már nem ritka, hogy vidéken reggel 8 óra tájban a tanácsháza előtt fiatal 18-19 éves frissen végzett gyerekek és több gyerekes frissen elbocsátott családapák gyülekeznek munkára várva. Az öregeknek, kis nyugdijasoknak meg marad a kuka. +++
1990. július 4., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|