|
|
 |
|
 |
Főcím: Önkormányzati birkózások
|
Budapest, 1990. július 24. Kedd (MTI-Press)
A köznapi ember - akikből legtöbben vagyunk az országban -, ha
odafigyel a parlamenti ülésekre, azt tapasztalja, hogy a helyi
önkormányzati testületek, úgy látszik, nehezebben alakulnak meg,
mint történt ez tavasszal, az Országgyűlés esetében. Legutóbb
azzal napolták el a törvénytervezet vitáját, hogy csak akkor
folytatják, ha a hat parlamenti párt megállapodik a vitatott
részletekben.
Látszólag abban mutatkoznak a legnagyobb nézetkülönbségek, hogy
a városokban és falvakban mindenütt A NÉP VÁLASSZA-E A
POLGÁRMESTERT, AVAGY - MINT A KORMÁNY JAVASOLJA - AZ 5000-NÉL TÖBB
LELKET SZÁMLÁLÓ TELEPÜLÉSEKEN ADASSÉK EZ A VÁLASZTÁSI JOG A
KÉPVISELŐTESTÜLETEK KEZÉBE. Ugyancsak látványos vihart kavart, hogy
a kormány vármegyéket, még tovább: a vármegyékbe főispánokat akar.
Ekörül sok az értetlenség, mert van, aki attól tart, hogy a régi -
40-es évek előtti - főispánok élednek fel, mások viszont a
kormányzatnak, mint központi hatalomnak a megyékbe helyezett
megbizottait látják a leendő főispánokban, akik nem kívánatos
korlátozói lehetnek az önkormányzati önállóságnak. A kormány és a
kormánypárt persze tiltakozik, hogy szó sincs itt régi értelembe
vett főispánról, de még arról sem, hogy a központi hatalmat akarnák
így - a megyéken keresztül - az önkormányzatok fölött érvényesíteni.
A főispán eszerint egyszerűen a törvényesség őre, a megyei igazgatás
összehangolója, s a hivatalával valamiféle szakmai tanácsadó lenne.
Alcím: Az önkormányzatok létkérdése
Az igazi nagy kérdések azonban - amelyek az önkormányzatiság
valóságos tartalmához tartoznak - nem ezek. Sokkal fontosabb például,
hogy MIBŐL GAZDÁLKODHATNAK azok a városi, községi
képviselőtestületek, amelyek az őszi választások után - mert
reméljük azért, hogy a huzavonák ellenére is meglesznek a szeptember
30-ra kitűzött választások - a mostani, jobbára bizony eléggé
vérszegény tanácstestületek helyébe lépnek. Magyarán, az
önkormányzati vagyon, s vállalkozási lehetőség dolga az igazán
kérdéses. (folyt.)
1990. július 24., kedd 13:02
|
Vissza »
|
|
Önkormányzati birkózások 2. rész
|
Sokan vannak ugyanis, akik meggyőződéssel állítják - főleg régi
tanácsi szakemberek, akik belülről látják a közigazgatást -, hogy
vagyoni alapok nélkül, s következésképp szabad gazdálkodási
lehetőségek nélkül, nem is lehet igazi helyi önkormányzatokról
beszélni. Szerintük, korábban a tanácsoknak is éppen akkor s azzal
fogták le a kezét, amikor túlnyomó részt központi költségvetésből,
központi fejlesztési alapból kellett intézményeket működtetni, s
végezni településük mindenféle-fajta fejlesztését, szolgálni
épülését. Tudniillik, ki voltak szolgáltatva annak, hogy kapnak,
amit kapnak, avagy, nem kapnak semmit. Így lehettek "KIEMELTEN
FEJLESZTETT" VÁROSOK, S "SZEREP NÉLKÜLI" FALVAK. A helyieknek abba -
hogy melyik kategóriába soroltatnak - nem lehetett beleszólásuk. A
lényeg tehát, eszerint az érvelés szerint, hogy ha nem lesz
önkormányzati vagyon s gazdálkodási önállóság, marad a korábbi
függőség, csak a cégér változik a városházán, községházán.
Alcím: A kapcsolódó törvények
Csakhogy miből legyen - mi legyen? - önkormányzati vagyon? A
legkézenfekvőbb válasz, hogy abból, ami régen volt. SZÁLLJANAK VISSZA
A TELEPÜLÉSEKRE PÉLDÁUL, A HAJDANI VÁROSI, KÖZSÉG FÖLDTULAJDONOK. A
valóságos helyzet persze ugyancsak bonyolult. Volt ugyanis valaha
Szentes városának - a példa valós - 1000 katasztrális hold birtoka,
amit a földosztáskor odaadtak kisembereknek, akik aztán bevitték -
bevitették velük - a tsz-be. Most aztán, kié legyen ez a föld? És
hasonló tuljdoni kérdőjel számtalan van az országban.
Mondandónk szempontjából itt mindebből most az az érdekes, hogy
meglássuk a törvényalkotás bizonyos szükségszerű összefüggéseit.
Nevezetesen azt, hogy a helyi képviselőtestületek felállásához,
működéséhez, gazdálkodásához NEM ELÉG, HA A PARLAMENT CSUPÁN AZ
ÖNKORMÁNYZATI TÖRVÉNYT, S AZ EHHEZ SZOROSAN KAPCSOLÓDÓ VÁLASZTÁSI
JOGSZABÁLYOKAT FOGADJA EL. Elengedhetetlen - mint a példából
is látjuk - a födtörvény is... Még tovább: több mint húsz más
kapcsolódó törvény. A felsorolásuk itt lehetetlen, de mutatóba azért
említhetünk egyet s mást. NEM KÉSHET TÖRTÉNETESEN AZ ÚJ
ÁLLAMHÁZTARTÁSI TÖRVÉNY, ami az önkormányzati működés anyagi
feltételeit szabályozza. Enélkül például még a jegyzőt (mai
vb-titkár) sem tudják kinevezni a településeken, mert nem tudhatják
miből s mennyi fizetést adhatnak, hogy csak a legegyszerűbb esetet
említsük. Aztán, szinte azonnal fel kell állítani a közigazgatási
bíróságokat, amihez persze megint csak törvényi alap szükséges. (folyt.)
1990. július 24., kedd 13:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Önkormányzati birkózások 3. rész
|
Ezek a bíróságok ugyanis arra hivatottak, hogy az önkormányzati
testületek közötti, illetve a testületek s az egyes állampolgárok
közötti, esetleges vitás ügyekben döntsenek. Máig, ilyen esetekben,
ott volt döntnöknek a megye, de a helyi önkormányzat a jövőben nem
függ - nem függhet - a megyétől.
Elég az hozzá, a parlamentben ezek az úgynevezett "KAPCSOLÓDÓ"
TÖRVÉNYEK IS NAGY VITÁK FORRÁSAI. Már annyiból is, hogy hogyan
döntsenek ezekről a honatyák. Az önkormányzati törvény elfogadásához
- mivel alkotmányhoz fűződő törvényről van szó - kétharmados
szavazati többség kell. Ám, kell-e a többi ide csatlakozó törvényhez
is ilyen többség? Ha nem kell - s többségükhöz külön-külön nem kell
és sokan attól tartanak, s nemcsak az ellenzék, hanem az
önkormányzatok helyi érdekeltjei is -, hogy a kormányzat, illetve a
kormányzópárt akarata érvényesül. Vagyis, hogy e törvények
megalkotásakor adott kormányzati érdekek érvényesülnek, az
önkormányzatok kárára. Éppen ezért erőltetik sokan, hogy lehetőleg
minél több alapkérdés kerüljön az önkormányzati törvénybe, s így
minél kevesebb "sorskérdésben" kelljen külön törvénykezni.
Szemléltetésül végül álljon itt a Vagyonügynökségről szóló
törvénymódosítás esete. Helyben eredetileg úgy számítottak, hogy a
tanácsi alapítású üzemek, vállalatok - amelyeknek létesítéséhez
olykor a lakosság is hozzájárult pénzzel, társadalmi munkával, a
tanács telekkel, közművel - később önkormányzati tulajdonná válnak.
Helyben döntenek tehát az eladásukról, részvénytársasági vagy
bérleti működtetésükről, s persze helyben marad a bevétel. Ezzel
szemben A VAGYONÜGYNÖKSÉG MOST A KORMÁNY KÖZVETLEN HATÁSKÖRÉBE
KERÜLT, s úgy adhat el tanácsi alapítású vállalatokat - mindez
parlamenti döntés szerint -, hogy az ellenérték részben vagy
egészben az országos adósságállomány törlesztésének rovatába kerül.
A Tanácsi Önkormányzatok Országos Szövetsége - a TÖOSZ -, mint
érdekvédelmi szervezet, például ezt alkotmányellenesnek tartja.
Mondván, az alkotmányban ez áll: "AZ ÁLLAM TISZTELETBEN TARTJA AZ
ÖNKORMÁNYZATOK TULAJDONÁT". Persze, az adósságállomány szorításában,
a kormány szempontjai is érthetők... (folyt.)
1990. július 24., kedd 13:04
|
Vissza »
|
|
Önkormányzati birkózások 4. rész
|
Hovatovább, mindezek számba vételével talán valamivel az is
érthetőbbé válik, hogy miért ez a hosszú s kemény gyürkőzés a
Tisztelt Házban az önkormányzati törvényjavaslat - vagy
javaslatok? - fölött. (MTI-Press)
D. Kiss János
A szerkesztőségek tájékoztatására: A szöveg nagybetűs írásmódja
technikai jellegű: a kiemelés értelemszerűen fett vagy kurzív.
(MTI-Press)
1990. július 24., kedd 13:04
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|