|
|
 |
|
 |
Szokatlan hatalomváltás
|
-----------------------
München, 1990. június 10. (SZER, Zene, szó) - Szokatlan
hatalomváltás volt, ami most Magyarországon végbement. Szokatlan,
hiszen a kommunista diktátorok nem szokták önszántukból kiengedni a
hatalmat a kezükből. Szokatlan hatalomváltás után pedig szokatlan
dolgok történnek a csúcson. Néhány példát Szekeres László budapesti
külső munkatársunk is felsorol most következő gondolatmenetében:
- Ha a jövő történészei egyszer majd jelzőket keresnek jelen
forrongó, átalakuló korunkra, talán "a nagy cserék időszaka"
meghatározás lesz az egyik, amelyik fedi is a valóságot. Az utóbbi
időszakban egyre többet cserélünk, egyre többen cserélnek.
Elsősorban arcot, álarcot, aztán mundért, majd végül tagsági
könyvet. És akkor még nem is beszéltem azokról, akik álláspontjuk
mellett állásukat is felcserélték egy újra, ahol - ejtőernyővel
leereszkedve - meglehetősen jól fizető stallumokat foglaltak el
maguknak.
Természetesen váltott, illetve vált az ország is. Ez az
arculatváltás őszinte, és úgy érezzük: végleges. Ugyanakkor a
demokratikus átmenet biztosításához, a zűrök elkerüléséhez
feltétlenül szükséges, hogy ne egy lépésben váltsunk le mindenkit,
az összes olyan tisztségviselőt, akik valamilyen szinten dolgoztak a
pártállamban, másrészt pedig a szakapparátusokra továbbra is szükség
van.
Miért váltanák le a minisztérium portását, vagy a gépírónőt? -
hiszen ők ugyanolyan meg nem fizetett dolgozók, mint bárki más. Az
új miniszterek, államtitkárok viszont ezt az apparátust
többé-kevésbé örökölték, s nem mindegyikőjük volt arcról annyira
ismert, hogy új munkahelyük első meglátogatásakor - hiszen többen
csak kinevezésük után mentek oda először - azonnal felismerték volna
őket. (folyt.)
1990. június 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Szokatlan hatalomváltás - 1. folyt.
|
Ez több kényelmetlen, és néhány humoros helyzetet is
létrehozott. Hadd meséljek el kettőt a humorosabbak közül.
Mindkettőnek szenvedő alanya a Kisgazdapárt főtitkár-helyettese és a
Parasztszövetség főtitkára: Gerbovits Jenő, aki - tárca nélküli
miniszterként - a privatizációval, a földosztással, a
parasztügyekkel foglalkozik.
Amikor először bemenet a Földművelődésügyi Minisztériumba, ahol
irodái vannak, egy minisztériumi főosztályvezető volt vele.
Gerbovitsot csak úgy engedte be az árgusszemű portás, hogy az általa
már ismert főosztályvezető a miniszterre mutatva kijelentette: az úr
velem van. Rá két napra pedig - mikor szolgálati gépkocsijára várt a
minisztérium kocsiudvarán - odamentek hozzá és számonkérték: ki
maga, és mit keres itt?... Mire a jó humoráról ismert államférfi
szerényen csak ennyit mondott: "senki, csak egy szerény kis
parasztminiszter". Az utána következő kínos bocsánatkérések özönéből
csak az előálló AK rendszámú miniszteri Mercedes mentette ki.
Ez a történet is tipikus példája annak, hogy nemcsak új,
közvetlenebb és emberibb stílusokat, európai politikát kell
megszoknunk, hanem ehhez az új mentalitáshoz új arcok is járulnak.
Láttam, amikor a mindig kalapban járó paraszminisztert vidéken két
perc alatt parolázó tömeg vette körül. Bízhatunk benne, hogy őt is,
és minisztertársait is rövid idő után ugyanolyan jól fogják ismerni
a minisztériumokban-hivatalokban is: akár az utcán, vagy külföldön
ismerik őket. +++
1990. június 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|