|
|
|
|
Szatmári földtulajdonosok
|
-------------------------
München, 1990. május 20. (SZER, Földközelben) - Még mindig nem a kívánatos irányba mozog a föld. Miközben nagyüzemi méretekben zajlik a funkcionáriusok hatalomátmentése az államinak, illetve a közösnek nevezett vagyon felosztása, elherdálása, szinte semmi sem történik egykori tulajdonosok jogos igényeinek kielégítésére. Ugyan az országgyűlésben a kisgazdák tiltakoztak, és moratóriumban sürgették az elkótyavetyélés megakadályozását a föld, az erdő, a legelő védelmét, de határozat nem született. Az új kormány, de elsősorban Nagy Ferenc József földművelésügyi, és Gerbovics Jenő tárcanélküli miniszter a Parasztszövetség főtitkára feladata, hogy sürgősen gátat vessen a korrupciónak, érvényt szerezzen a részükről is elhangzott követeléseknek, teljesítse a választási igéreteket, mert fogytán a kisemmizett földművesek türelme, bizalma, mint azt a következő felhívás is bizonyítja:
- Mi a Szatmár megyei erdőhát-vidék községeinek lakói, volt magyar parasztgazdák és azoknak örökösei, utódai egyeztetvén közös érdekeinket arra az elhatározásra jutottunk, hogy kényszerhelyzetünkben visszavesszük jogos földtulajdonainkat és mostantól kezdve magunk birtokoljuk és műveljük azt.
Elhatározásunk megértéséhez az ország közvéleményének tájékoztatására előadjuk, hogy türelmünk elfogyott. Nem várunk tovább egyetlen percet sem. Mi ma is éppen olyan jogfosztottságban élünk, mint amilyenben évtizedeken át éltünk. Többen közülünk a tölünk jogtalanul elrabolt földjeink visszavételére már tettek próbálkozásokat, de emberi mivoltunk etekintetben is csak további gyalázásokat szenvedett. Hivatalból-hivatalba utasítanak bennünket, tanácstól a termelőszövetkezetbe, a termelőszövetkezetből a földhivatalba, ahol órákig napokon át kilincselhetünk, mert az illetékes éppen értekezik, házonkívül van, és mi megszégyenülten kulloghatunk haza, már-már reményvesztett családjainkhoz. (folyt.)
1990. május 20., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|