|
|
 |
|
 |
Elszámoltatás és az ország kiárusítása
|
--------------------------------------
München, 1990. április 2. (SZER, Kezdődik a nap, Hajnal László
Gábor) - Az elszámoltatás kérdése az egyik legnehezebb feladata lesz
az új magyar kormánynak. Ha rosszul oldja meg, ellenségeket szerez
magának. Ha jól nyúl hozzá, növelheti népszerűségét. A kérdés -
tudjuk - egyszerre időszerű és elevenbe vágó.
Az ismertebb állami és pártvezetők vagyonnyilatkozatai, illetve
a "Miért érzik vétkesnek magukat?" érdeklődésre adott feleletek
roppant elgondolkodtatóak, mert a hatalmon lévők közül senki nem
vállalta, hogy valaha is résztvett pazarló döntések hoztatalában. Az
ellen pedig mindannyian tiltakoztak, hogy jogtalan előnyökhöz jutva
szerezték lakásukat, házukat, nyaralójukat, s vonatkozik ugyanez
gyermekeikre, unokáikra, rokonaikra, barátaikra.
Kellene végre egy bölcs és feddhetetlen fórum, egy pontosan
fogalmazott törvény az elszámoltatás kívánalmairól, lehetőségeiről.
Persze bármilyen jogos is a felelősségrevonás igénye,
indulatlevezető népítélet nem lehet a helyes megoldás, mert várható
következményeire akad jónéhány elrettentő példa a budapesti
Oktogontól Marosvásárhelyig.
"Tied az ország, magadnak építed
" - hírdették bő négy évtizeden
át, és ehhez - tudjuk - hozzátartozott az is, hogy "Lophatsz magyar,
csak rajta ne fogjanak
". Vagyis ki-ki a lehetőségei szerint vette
át megőrzésre azt, amihez a közös tulajdonból hozzáférhetett. Az
annyit emlegetett közmegegyezés része volt a "nem tűnik el, csupán
gazdát cserél" lehetőségek széles skálája. Néha persze a nagy
nyilvánosság előtt felelősségre vontak jeles sportolókat
csempészésért, tsz-elnököket jogtalan gazdasági tevékenységért,
maszekokat adócsalásért, középszintű tisztségviselőket hivatali
visszaélésért. (folyt.)
1990. április 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|