|
|
 |
|
 |
Román-magyar ellentétek
|
-----------------------
München, 1990. március 22. (SZER, Magyar híradó) - A mikrofonnál
Farkas Péter. Mai híradónknak két fő témája van: az erdélyi
fejlemények és a lezáródó hazai választási kampány.
A válasághelyzetek egyik jellemzője, hogy a hírek
valóságtartalma attól is függ, hogy honnan röpítik világgá. Szőcs
Géza budapesti tudósítása is ezt igazolja.
- Miközben nagyszámú nyugati és szovjet hírforrás veszi át
ellenőrzés és kétely nélkül a bukaresti központi médiák híranyagát
és értelmezési szempontjait, még a magyar sajtóban is elsikkad az
Erdélyben történtek legfontosabb jellemzője - nevezetesen az, hogy
lényegüket tekintve itt nem a román-magyar összecsapásokról van szó,
nem inter-etnikai konfliktusról, hanem egy fasisztoid, idegengyűlölő
csoport akciójáról - látszólag a magyarok ellen, de valójában a most
csírázó román demokrácia, valamint a jószomszédság ellen.
Tulajdonképpen az európai értékek, röviden: Európa ellen.
Mindez azokból az elsikkasztott hírekből derül ki - főleg a
marosvásárhelyi rádió adásaiból - amelyek már kezdettől fogva
bizonyították egyrészt azt, hogy a mesterségesen fölbőszített
Görgény-vidéki román parasztok nemcsak a romániai Magyar Demokrata
Szövetség vásárhelyi irodái ellen intéztek támadást, hanem az
ugyanabban a székházban levő más párthelyiségek ellen is;
nevezetesen a szociáldemokrata és a liberális pártirodákat is,
valamint a Societatea Dreptatea, az úgynevezett Igazság Társaság
irodáját is végigpusztították.
Az egyetlen párthelyiség, amit megkíméltek, a román parasztpárt
ugyanazon épületben lévő irodája volt. (folyt.)
1990. március 22., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar ellentétek - 1. folyt.
|
Az első bukaresti közlemények, amelyek még a támadás
magyarellenes élét igyekeztek minimalizálni, előszeretettel
emlegették e többi pártiroda sorsát is. Mióta azonban Bukarestben
eldöntötték hogy vállalják a magyar beavatkozás elméletét - mióta
tehát a felelősséget úgy, ahogy van: az erdélyi és magyarországi
magyarság nyakába szeretnék varrni - azóta kényelmetlenek lettek a
fentemlített részletek - úgyhogy nem is emlegetik őket.
Még sokkal kényelmetlenebb a bukaresti propagandagépezet - sőt:
most már a felbújtókkal nyílt cinkosságot vállaló kormányzat -
számára az a tény, hogy végig tanúi lehettünk a helyi - és nem a
máshonnan, teherkocsikkal behozott - román lakosság magyarokkal való
szolidaritásának.
A Marosvásárhelyen tüntető magyar tömeg soraiban és érdekében
szólalt föl többek között a Román Szociáldemokrata Párt helyi elnöke
is, valamint az Organizatia Tinerilor Voluntari nevű ifjúsági
szervezet szóvivője, sőt még az ortodox és a görög katolikus román
egyházak szónokai is. De említhetnők a mezőbándi román polgármester
beszédét is.
Nem lehet elhallgatni, hogy a Székelyföldön és Brassóban ezrével
tüntettek az utcákon a románok a magyarok mellett, a magyarokkal
együtt és a magyarok érdekében, és nem lehet véletlen, hogy a
marosszentgyörgyi cigányok a vásárhelyiek segítségére siettek, mikor
a Görgényből behozott, félrevezetett tömeget kellett semlegesíteni.
Minderről és egyebekről is részletes információk nyerhetők a
marosvásárhelyi rádió adásaiból is -, márpedig ez mégiscsak
hitelesebb tájékoztatást jelent, mint a közel félezer kilométerre
levő Bukarest hírei. Csak hát ezekre odafigyelni: a beavatkozási
elmélet összeomlását jelentené. (folyt.)
1990. március 22., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar ellentétek - 2. folyt.
|
- Legújabb híreim Kolozsvárral kapcsolatosak. E hírek
megértéséhez azonban emlékeztetni kell arra, hogy tegnap este a
bukaresti tévé olyan hangnemben ismertette a vásárhelyi eseményeket,
ami egyértelműen fölháborította a román nézőket. E műsorral
kapcsolatban íme két adalék:
Miután hírt adtak róla, hogy több mint 30 rendbontót
letartóztattak Marosvásárhelyen, bemutatták e rendzavarók közül igen
soknak a személyi igazolványát. No most már: e nevek úgyszólván
egytől-egyig magyar nevek voltak - ami azt az érzést erősíthette meg
a nézőben, hogy az incidenseket a magyarság provokálta. Másfelől: a
magyar tévében is látható volt egy videofelvétel, amint egy
tehetetlenül a földön fekvő férfit ütlegelnek. E felvételről a mai
Népszabadság első oldalán látható egy kinagyított részlet.
A román tévé oly módon tálalta a képsort, hogy a nézőknek
megintcsak egyértelmű volt: itt magyarok vernek, vagy talán már meg
is öltek egy román embert. Első hírem ehhez az incidenshez
kapcsolódik.
Úgy értesültem, hogy a szóban forgó, félig agyonvert férfi nem
más, mint Fodor Tibor marosvásárhelyi testnevelő tanár és
kosárlabda-edző. E hírt - noha egyik megbízható forrásom alapján
igaznak tartom - óriási hordereje miatt még ellenőrizni kívánom. De
bárki is a szóban forgó férfi: a tévéadást követően Kolozsváron
többszáz fölháborodott román diák vonult le az egyetemi városból a
központon keresztül a Téglás utcai diákotthonokhoz. E tüntetés
hajnali három óráig tartott. Ma kora délutánra viszont legalább
kétezer román tüntető gyűlt össze Kolozsvár központjában - számuk
azóta föltehetően növekszik - akik három óra előtt Vitéz Mihály
vajda szobra felé tartottak.
Ez az utolsó hírem Kolozsvárról - illetve az, hogy a tömeg
jelszavai a nemzeti egységet éltették, és Erdély román voltát
hangsúlyozták. (folyt.)
1990. március 22., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román-magyar ellentétek - 3. folyt.
|
Az a triviális és fenyegető stílus tehát, ami a vásárhelyi
jelszavakat és táblákat jellemezte, itt még nem jelent meg ezekben
az órákban - és remélhetőleg később sem.
Tudomásom van róla viszont, hogy igen sok kolozsvári magyar
polgár megfélemlítő jellegűnek tartja az éjszakai tüntetést is, és
ezt a mait is. +++
1990. március 22., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|