|
|
 |
|
 |
Fodor György a marosvásárhelyi fejleményekről
|
---------------------------------------------
London, 1990. március 21. (BBC, Panoráma) - Neményi Ninon a
marosvásárhelyi események fényében Fodor Györgyhöz, a romániai ügyek
szakértőjéhez fordult. Első kérdése ez volt hozzá: mit emelne ki a
mostani román nyilatkozatokból és milyen jelentőséget tulajdonít
nekik?
- A bukaresti hatóságoknak az álláspontja e pillanatban nem
világos. Szeretném aláhúzni azt is, hogy azért fajult el annyira az
erdélyi kérdés és a marosvásárhelyi helyzet, mert Bukarestben a
hatóságoknak és a politikai erőknek a stabilitása nincsen meg arra,
hogy közbelépjenek, és ezért ők folyton ezt elodázták, és nem is
akartak közbelépni egy kategórikus és tiszta pozícióban.
Tegnap különböző kijelentéseket hallottunk Bukarestből. Részben
a központi, úgynevezett Nemzeti Egységbizottság kiadott egy
nyilatkozatot - miután volt egy gyors gyűlése -, amelyik
nyilatkozatból csak annyi derült ki, hogy ők elvben egyetértenek
azzal, hogy a kisebbségeknek bizonyos jogos kérelmeik vannak, de
ezek után éppen csak azt mondják, hogy ilyeneket majd meg kell
tárgyalni higgadt és demokratikus módon, ami igazán nem válaszol a
mostani krízishelyzetre.
Másrészről viszont egyik jelentős tagja ennek a bizottságnak,
éspedig a Nemzeti Parasztpártnak az elnöke tett egy külön
kijelentést, amelyikben kategórikusan azt mondja, hogy magyar
uszítók vannak a vásárhelyi események mögött, és számon kéri Iliescu
elnöktől, hogy miért tett egy olyan kijelentést, amiben megrótta a
románokat. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
- Fodor-interjú - 1. folyt.
|
Egy teljesen külön álláspontot képvisel Stanculescu tábornok,
hadügyminiszterüknek a kijelentése, aki viszont egyáltalán nem erről
a témáról beszélt, hanem igenis arról, hogy mennyire harcképes és
egységes pillanatnyilag a hadsereg, és Erdélyt ősi román területnek
nevezte, és ezt én nagyjából úgy értelmezem, hogy ezzel azt akarja
mondani, hogy az erdélyi helyzetbe senki ne lépjen közbe és
különösen persze Magyarország ne. Ez arra vonatkozik - gondolom -,
hogy ugye Pesten volt ez a nagy tüntetés tegnap, és Magyarország
közbelépett erélyesen Romániával szemben és hogy az Egyesült
Nemzetekhez fordult és így tovább.
- Mi a véleménye? Milyen szerepet játszik ezekben a
kijelentésekben az, hogy ezek a pártok és szervezetek mind már
megkezdték alapjában véve a választási kampányukat Romániában?
- Választási kampány ide, vagy oda, minden párt nagyon jól meg
kell fontolja azt, hogy Romániában, ahol persze óriási döntő
többségben a románok vannak, és ezek a románok mégis mindenkor
féltek és most különösen félnek attól, amit ők hisznek arról, hogy
Erdélyt talán idecsatolhatják és ennélfogva a magyar kérdést, hogy
úgy mondjam, nyíltan és pozitívan megközelíteni az nem egy jó
választási kampány.
- Egy darabig úgy látszott, hogy a kedélyek lecsillapulnak, hogy
összefogás van, legalábbis a forradalom utáni közvetlen napokban a
magyarok és románok igazán úgy tűnt, hogy ha nem is egymásra
találnak, de mindenesetre vállvetve harcolnak valamiért. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Fodor György - 2. folyt.
|
- Ami történt a forradalom utáni első napokban, az sajnos nagyon
megváltozott. Én magam ott voltam az első napokban, és ott voltam
még egyszer egy hónapra rá és egy teljesen más és megváltozott
atmoszférát kaptam. Az erdélyi mondjuk így, barátkozással és
lelkesedéssel kapcsolatban, azt mondanám, hogy Erdélyben - teljesen
függetlenül attól, hogy ugye létezik nacionalizmus, és hogy sok
minden érzelmi tényező befolyásolja a dolgokat - létezik egy alapi,
anyagi konfliktus, érdekkonfliktus, amiről gondolom, józanul szembe
kell nézni vele és meg kell oldani. Ez pedig az, hogy a magyarság
vissza akarja egyszerűen állítani azt az állapotot, ami a
Ceausescu-politika előtt volt és amelyik természetesen egy nagyon jó
állapot a magyarság részére, de viszont nem veszik tekintetbe azt,
hogy Ceausescunak a nemzetiségi politikája különösen abból állt,
hogy Erdélybe behozott egy csomó románt, hogy egy csomó olyan
vállalatot és mindenfélét létesített, ami a románokat felszívja,
hogy ezek most ott vannak, s hogy a románok az adminisztrációban
vannak és mindenféle intézetekben és iskolákban és egyetemekben, és
hogy ezek persze most léteznek és attól félnek, hogy őket
kiebrudálják. Ezt valamilyenképpen meg kell oldani.
Hozzátenném például azt, hogy az a bizonyos Vatra Romaneasca
nevezetű szervezet, amely Marosvásárhelyen működik, és igenis azért
működik, hogy azt mondja, hogy a magyarok valamilyen különleges és
kivételes helyzetet akarnak maguknak mostan kreálni, hogy ezt a
szervezetet részben olyan emberek alapították, akik például a
marosvásárhelyi, most román nyelvű orvosi egyetemen szolgálnak,
tanárok és persze, hogy nekik ez egy érdekkérdés. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
- Fodor György - 3. folyt.
|
- Tehát akkor a nemzeti indulatok türelmes kezelése az nem elég
ahhoz, hogy ezeket az ellentéteket, melyek valóságos
érdekellentéteken alapulnak, megoldják. Mit lehet itt tenni?
- Hogy e pillanatban mit lehet tenni, ahhoz én nehezen tudok
hozzászólni, mert e pillanatban ez egy krízishelyzet, ami
valószínűleg inkább rosszabbodni fog mostan, mint javulni. Többek
közt azt hallottam ma reggel telefonon Marosvásárhelyről, hogy azt
mondják, hogy a Székelyföldön a magyarok általános sztrájkot
kezdtek. Attól félek, hogy - mivel a választási kampány Romániában
megkezdődött, és mivel a politikai helyzet ott egyáltalán nem stabil
- alig hiszem, hogy meg lesz az embereknek az ereje, józansága és
politikai befolyása ahhoz, amit kellene tenni. Az pedig az, hogy
szembe nézni a tényekkel, összehívni a különböző tényezőket,
megbeszélni, hogy mik a problémák, hogy mik az érdekek és hogyan
lehet őket kiegyeztetni. Meg vagyok győződve róla, hogy egy megoldás
erre létezik, csak éppen az kérdéses, hogy hogy ki lehetne az, aki
ezt a megoldást valamilyenképpen létrehozza? Mert ugyanis az is a
helyzet Romániában, hogy az a politikai atmoszféra, hogy azok a
bizonyos józan emberek és jóakaratú emberek, demokratikus emberek és
liberális gondolkodású emberek, akik nehezen tudnának segíteni, azok
félnek kinyitni a szájukat, mert olyan az atmoszféra, hogy őket
akkor mondjuk mint árulókat bélyegzik meg.
- Tehát nem lát semmi bíztató jelet a jövőre nézve? (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Fodor György - 4. folyt.
|
- Én nem azt mondom, hogy ebből egy általános katasztrófa kell
kijőjjön, mert elvégre én is erdélyi ember vagyok és tudok egyet és
mást Erdélyről, és tudom azt, hogy Erdélynek van nemcsak egy
nacionalista ellentétes tradíciója, hanem van egy demokratikus, és
kooperációs és együttműködési tradíció, amelyikben erdélyiek -
magyarok, románok, németek - büszkék voltak arra, hogy erdélyiek és
Erdély az ő közös honuk. És még azt is mondanám, hogy ugye igaz az,
hogy Erdélyben bizonyos borzalmas dolgok és vérengzések történtek a
történelem folyamán, például a II. világháború kezdetén, vagy a
végén, amit egyszer a magyarok, egyszer a románok ilyenek csináltak,
de általában ezeket nem erdélyi emberek követték el, hanem
Magyarországról, vagy pedig Romániáról bejött elemek. Erdélyben
létezik egy békés együttélési tradíció, és gondolom, hogy ez nem
halt ki csak azért, mert most egy ilyen zavaros helyzet van. Úgyhogy
valami remény gondolom (...vételzavar...)
- (...) az ENSZ-hez, vagy bármiféle nemzetközi nyomáshoz ez
ügyben?
- Annyiban gondolom, hogy valamilyen befolyással lehet a
nemzetközi sajtónak és a világközvéleménynek, hogy tulajdonképpen ez
az erdélyi magyar kérdés ez egy rendkívül jól ismert kérdés. Hogy
ezt még ezelőtt egy évvel, két évvel egész Európa hangoztatta, s
mindenki azon siránkozott, hogy ez a Ceausescu-diktatúra mit csinál
a magyarokkal. Én feltételezem, hogy Magyarországnak az egyetlen
lehetséges politikája mostan ezzel kapcsolatban az, hogy újra a
világ közvéleményéhez forduljon, és gondolom, hogyha ez elég
kategórikusan lesz ez kifejezve, akkor erre a román hatóságok
érzékenyek lesznek. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
- Fodor György - 5. folyt.
|
- Tehát nem lát Ön, nem említett meg semmiféle anyagi nyomást,
segélyek szempontjából, amit nemzetközi szervek nyújtanának
Romániának?
- Én nem hiszem, hogy az anyagi nyomások általában hatékonyak.
És gondolom, hogy mindenhol, ahol ilyen anyagi nyomást gyakoroltak,
azt a végén elítélték úgy, mint hatástalant és mint igazságtalant
is. És kétségtelenül nehéz is lenne ilyen nyomásokat Romániára
gyakorolni úgy, hogy ennek valamilyen hatása legyen, és nem is
hiszem, hogy Európa mai helyzetében valaki ezt (..vételzavar...).
+++
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|