|
|
|
|
Fodor György a marosvásárhelyi fejleményekről
|
---------------------------------------------
London, 1990. március 21. (BBC, Panoráma) - Neményi Ninon a marosvásárhelyi események fényében Fodor Györgyhöz, a romániai ügyek szakértőjéhez fordult. Első kérdése ez volt hozzá: mit emelne ki a mostani román nyilatkozatokból és milyen jelentőséget tulajdonít nekik?
- A bukaresti hatóságoknak az álláspontja e pillanatban nem világos. Szeretném aláhúzni azt is, hogy azért fajult el annyira az erdélyi kérdés és a marosvásárhelyi helyzet, mert Bukarestben a hatóságoknak és a politikai erőknek a stabilitása nincsen meg arra, hogy közbelépjenek, és ezért ők folyton ezt elodázták, és nem is akartak közbelépni egy kategórikus és tiszta pozícióban.
Tegnap különböző kijelentéseket hallottunk Bukarestből. Részben a központi, úgynevezett Nemzeti Egységbizottság kiadott egy nyilatkozatot - miután volt egy gyors gyűlése -, amelyik nyilatkozatból csak annyi derült ki, hogy ők elvben egyetértenek azzal, hogy a kisebbségeknek bizonyos jogos kérelmeik vannak, de ezek után éppen csak azt mondják, hogy ilyeneket majd meg kell tárgyalni higgadt és demokratikus módon, ami igazán nem válaszol a mostani krízishelyzetre.
Másrészről viszont egyik jelentős tagja ennek a bizottságnak, éspedig a Nemzeti Parasztpártnak az elnöke tett egy külön kijelentést, amelyikben kategórikusan azt mondja, hogy magyar uszítók vannak a vásárhelyi események mögött, és számon kéri Iliescu elnöktől, hogy miért tett egy olyan kijelentést, amiben megrótta a románokat. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
- Fodor-interjú - 1. folyt.
|
Egy teljesen külön álláspontot képvisel Stanculescu tábornok, hadügyminiszterüknek a kijelentése, aki viszont egyáltalán nem erről a témáról beszélt, hanem igenis arról, hogy mennyire harcképes és egységes pillanatnyilag a hadsereg, és Erdélyt ősi román területnek nevezte, és ezt én nagyjából úgy értelmezem, hogy ezzel azt akarja mondani, hogy az erdélyi helyzetbe senki ne lépjen közbe és különösen persze Magyarország ne. Ez arra vonatkozik - gondolom -, hogy ugye Pesten volt ez a nagy tüntetés tegnap, és Magyarország közbelépett erélyesen Romániával szemben és hogy az Egyesült Nemzetekhez fordult és így tovább.
- Mi a véleménye? Milyen szerepet játszik ezekben a kijelentésekben az, hogy ezek a pártok és szervezetek mind már megkezdték alapjában véve a választási kampányukat Romániában?
- Választási kampány ide, vagy oda, minden párt nagyon jól meg kell fontolja azt, hogy Romániában, ahol persze óriási döntő többségben a románok vannak, és ezek a románok mégis mindenkor féltek és most különösen félnek attól, amit ők hisznek arról, hogy Erdélyt talán idecsatolhatják és ennélfogva a magyar kérdést, hogy úgy mondjam, nyíltan és pozitívan megközelíteni az nem egy jó választási kampány.
- Egy darabig úgy látszott, hogy a kedélyek lecsillapulnak, hogy összefogás van, legalábbis a forradalom utáni közvetlen napokban a magyarok és románok igazán úgy tűnt, hogy ha nem is egymásra találnak, de mindenesetre vállvetve harcolnak valamiért. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Fodor György - 2. folyt.
|
- Ami történt a forradalom utáni első napokban, az sajnos nagyon megváltozott. Én magam ott voltam az első napokban, és ott voltam még egyszer egy hónapra rá és egy teljesen más és megváltozott atmoszférát kaptam. Az erdélyi mondjuk így, barátkozással és lelkesedéssel kapcsolatban, azt mondanám, hogy Erdélyben - teljesen függetlenül attól, hogy ugye létezik nacionalizmus, és hogy sok minden érzelmi tényező befolyásolja a dolgokat - létezik egy alapi, anyagi konfliktus, érdekkonfliktus, amiről gondolom, józanul szembe kell nézni vele és meg kell oldani. Ez pedig az, hogy a magyarság vissza akarja egyszerűen állítani azt az állapotot, ami a Ceausescu-politika előtt volt és amelyik természetesen egy nagyon jó állapot a magyarság részére, de viszont nem veszik tekintetbe azt, hogy Ceausescunak a nemzetiségi politikája különösen abból állt, hogy Erdélybe behozott egy csomó románt, hogy egy csomó olyan vállalatot és mindenfélét létesített, ami a románokat felszívja, hogy ezek most ott vannak, s hogy a románok az adminisztrációban vannak és mindenféle intézetekben és iskolákban és egyetemekben, és hogy ezek persze most léteznek és attól félnek, hogy őket kiebrudálják. Ezt valamilyenképpen meg kell oldani.
Hozzátenném például azt, hogy az a bizonyos Vatra Romaneasca nevezetű szervezet, amely Marosvásárhelyen működik, és igenis azért működik, hogy azt mondja, hogy a magyarok valamilyen különleges és kivételes helyzetet akarnak maguknak mostan kreálni, hogy ezt a szervezetet részben olyan emberek alapították, akik például a marosvásárhelyi, most román nyelvű orvosi egyetemen szolgálnak, tanárok és persze, hogy nekik ez egy érdekkérdés. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
- Fodor György - 3. folyt.
|
- Tehát akkor a nemzeti indulatok türelmes kezelése az nem elég ahhoz, hogy ezeket az ellentéteket, melyek valóságos érdekellentéteken alapulnak, megoldják. Mit lehet itt tenni?
- Hogy e pillanatban mit lehet tenni, ahhoz én nehezen tudok hozzászólni, mert e pillanatban ez egy krízishelyzet, ami valószínűleg inkább rosszabbodni fog mostan, mint javulni. Többek közt azt hallottam ma reggel telefonon Marosvásárhelyről, hogy azt mondják, hogy a Székelyföldön a magyarok általános sztrájkot kezdtek. Attól félek, hogy - mivel a választási kampány Romániában megkezdődött, és mivel a politikai helyzet ott egyáltalán nem stabil - alig hiszem, hogy meg lesz az embereknek az ereje, józansága és politikai befolyása ahhoz, amit kellene tenni. Az pedig az, hogy szembe nézni a tényekkel, összehívni a különböző tényezőket, megbeszélni, hogy mik a problémák, hogy mik az érdekek és hogyan lehet őket kiegyeztetni. Meg vagyok győződve róla, hogy egy megoldás erre létezik, csak éppen az kérdéses, hogy hogy ki lehetne az, aki ezt a megoldást valamilyenképpen létrehozza? Mert ugyanis az is a helyzet Romániában, hogy az a politikai atmoszféra, hogy azok a bizonyos józan emberek és jóakaratú emberek, demokratikus emberek és liberális gondolkodású emberek, akik nehezen tudnának segíteni, azok félnek kinyitni a szájukat, mert olyan az atmoszféra, hogy őket akkor mondjuk mint árulókat bélyegzik meg.
- Tehát nem lát semmi bíztató jelet a jövőre nézve? (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Fodor György - 4. folyt.
|
- Én nem azt mondom, hogy ebből egy általános katasztrófa kell kijőjjön, mert elvégre én is erdélyi ember vagyok és tudok egyet és mást Erdélyről, és tudom azt, hogy Erdélynek van nemcsak egy nacionalista ellentétes tradíciója, hanem van egy demokratikus, és kooperációs és együttműködési tradíció, amelyikben erdélyiek - magyarok, románok, németek - büszkék voltak arra, hogy erdélyiek és Erdély az ő közös honuk. És még azt is mondanám, hogy ugye igaz az, hogy Erdélyben bizonyos borzalmas dolgok és vérengzések történtek a történelem folyamán, például a II. világháború kezdetén, vagy a végén, amit egyszer a magyarok, egyszer a románok ilyenek csináltak, de általában ezeket nem erdélyi emberek követték el, hanem Magyarországról, vagy pedig Romániáról bejött elemek. Erdélyben létezik egy békés együttélési tradíció, és gondolom, hogy ez nem halt ki csak azért, mert most egy ilyen zavaros helyzet van. Úgyhogy valami remény gondolom (...vételzavar...)
- (...) az ENSZ-hez, vagy bármiféle nemzetközi nyomáshoz ez ügyben?
- Annyiban gondolom, hogy valamilyen befolyással lehet a nemzetközi sajtónak és a világközvéleménynek, hogy tulajdonképpen ez az erdélyi magyar kérdés ez egy rendkívül jól ismert kérdés. Hogy ezt még ezelőtt egy évvel, két évvel egész Európa hangoztatta, s mindenki azon siránkozott, hogy ez a Ceausescu-diktatúra mit csinál a magyarokkal. Én feltételezem, hogy Magyarországnak az egyetlen lehetséges politikája mostan ezzel kapcsolatban az, hogy újra a világ közvéleményéhez forduljon, és gondolom, hogyha ez elég kategórikusan lesz ez kifejezve, akkor erre a román hatóságok érzékenyek lesznek. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
- Fodor György - 5. folyt.
|
- Tehát nem lát Ön, nem említett meg semmiféle anyagi nyomást, segélyek szempontjából, amit nemzetközi szervek nyújtanának Romániának?
- Én nem hiszem, hogy az anyagi nyomások általában hatékonyak. És gondolom, hogy mindenhol, ahol ilyen anyagi nyomást gyakoroltak, azt a végén elítélték úgy, mint hatástalant és mint igazságtalant is. És kétségtelenül nehéz is lenne ilyen nyomásokat Romániára gyakorolni úgy, hogy ennek valamilyen hatása legyen, és nem is hiszem, hogy Európa mai helyzetében valaki ezt (..vételzavar...). +++
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|