|
|
 |
|
 |
Magyarország - Novoje Vremja (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. március 21. szerda (MTI-tud.) - A mai
Magyarország és a tavalyi - két különböző ország - írja legújabb
számában a Novoje Vremja. A szovjet hetilap Budapesten készült
terjedelmes írása választás előtti magyar politikai képet igyekszik
felrajzolni, azzal indítva, hogy az NDK-ban, Csehszlovákiában vagy
Romániában zajló események az utóbbi időben háttérbe szorították a
magyarországi eseményeket. Budapest az elsők között lépett a
változások útjára, bár - írja Marina Sakina - a magyarok udvariasan
hozzáteszik, hogy a Szovjetunió után.
A mintegy egy évvel ezelőtti helyzetet visszaidézve a szerző azt
írja, hogy az akkori MSZMP tévedett, amikor csak magát tekintette
befolyásos politikai erőnek. Sokkal hamarabb elvesztette az
események feletti ellenőrzést, mint ahogy arra számított - teszi
hozzá Sakina.
A mélyülő gazdasági válság következményének terhei a választások
előtt a névleg még kormányzó párt vállait nyomják.
Ezután a cikk az ellenzék megerősödéséről írva elsősorban az MDF
és az SZDSZ térnyerését vizsgálja. - A Fórum korábbi nyugodt,
megfontolt hangját felváltotta egy türelmetlenebb hang, melybe
belekeverednek nacionalista és kommunistaellenes felhangok is.
Az ellenzéknek sikerült az elnökválasztás kapcsán is megkevernie
az MSZMP kártyáit. Az SZDSZ kezdeményezésére megtartott tavalyi
népszavazás eredményeivel összefüggésben a szerző olyan véleményeket
idéz, amelyek szerint ,,Pozsgay számára elment a vonat,,.
Az ötvenvalahány meglehetősen hasonló programú párt zavart kelt
a fejekben - folytatódik a cikk. Váratlannak minősíti, hogy a
politikai erők harcában a legmesszebblátó profiknak nem a politikai
vezetésben gazdag tapasztalatokat szerzett kommunisták, hanem a
Kádár-korszak ellenzékijei, a szabaddemokraták és az MDF
értelmiségijei bizonyultak, holott nekik korábban semmi közük sem
volt a politikához.
Kitér a pártok ötperces tévészereplésére is az írás, általános
tapasztalatként úgy összegezve a látottakat, hallottakat, hogy a
programok annak felsorolásából álltak, hogyan nem szabad a dolgoknak
lenniük, továbbá fogadkozásokból, hogy nem úgy lesz, mint a múltban
volt. - Kevesen kételkednek benne - idéz budapesti véleményeket
Sakina -, hogy pár éven belül a pártok egy tizede marad állva.
(folyt.)
1990. március 21., szerda 18:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyarország - Novoje Vremja (2. rész)
|
A cikk szerint 5-6 párt számíthat választási sikerre.
Közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva először az MDF-et említi
Sakina, majd az SZDSZ-ről ír röviden. Ez utóbbi kapcsán megemlíti a
magabiztosságot, amelyet ,,nem minden alapot nélkülőzö,, választási
taktikának minősít. A szerző a szabaddemokratákat mesteri
taktikusoknak nevezi.
A magyar helyzet felvázolásában ezután Sakina rátér ,,a három
pártközi botrányra,,. Elsőként a lehallgatási ügyet veszi elő, s
ennek során mindenekelőtt a szovjet tévé eufemisztikus tudósítását
bírálja meg. (A szovjet tévé a következő szövegű budapesti
tudósítást sugározta: - Az ellenzék nyomására kénytelen volt távozni
posztjáról a Magyar Köztársaság belügyminisztere.) A választási
kampány előtti sajtóértekezletet úgy értékeli, hogy az SZDSZ
bravúros nyitánnyal kezdte a választási harcot.
Második botrányként az antiszemitizmust említi, amely a cikk
szerint nem nemzetiségi, hanem ,,politikai-spekulatív,, jellegű.
Feleleveníti Csurka István rádiós jegyzetét, majd megemlíti, hogy az
SZDSZ soraiban tudja a magyar zsidó értelmiség egy tekintélyes
részét. Kitér arra, hogy elsőként az MDF utasította el az
antiszemitizmus vádját. Ennek kapcsán Sakina azt írja, hogy az MDF
kétségtelenül épít a nacionalizmusra, a nemzeti öntudat
újjászületésére. Az antiszemitizmus problémája évtizedeken át
hiányzott a napirendről, s ma ,,ez a rém kísért az országban,,.
Kevesen vannak - teszi hozzá a tudósító -, akik mindezt komolyan
veszik, azt mondván, hogy mindez csak a választók szavazataiért
vívott politikai harc eszköze.
A botrányok harmadik csoportjába sorolja Sakina az MSZP szolnoki
irodájába történt betörést, s azt, hogy Grósz Károly leninvárosi
tévészereplését az MDF meghiúsította.
A korábbi MSZMP jogutódjai ma passzívak és védekező pozícióba
szorultak. Az ellenzék fő fegyvere végül is az, hogy nem felelős az
elmúlt negyven év politikájáért.
A koalíciós kilátásokról írva idézi az írás az MDF ezzel
kapcsolatos tavalyi óvatos kijelentéseit, s az MSZMP jogutódjaival
minden együttműködést kizáró mai határozott szavait. (folyt.)
1990. március 21., szerda 18:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyarország - Novoje Vremja (3. rész)
|
Miközben csökken az MSZP népszerűsége, egyes vezetőié, mint
például Horn Gyula külügyminiszteré vagy Glatz Ferenc művelődési
miniszteré növekszik, de ezt nem a párt, hanem az illetők személyes
sikerének kell tekinteni - írja a hetilap.
Ami az MSZMP-t illeti, ha illegalitásba nem kényszerült is,
üldözött, kisemmizett párttá vált. Az MSZMP és az MSZP kapcsolatáról
Sakina azt írja, hogy az MSZP arra számított, az ellenzék bevonja
majd a koalícióba, ha eltávolodik az MSZMP-től, nem tart fenn vele
semmilyen kapcsolatot sem. - Lehet, hogy a választások után a két
párt képviselőit az egységes parlamenti ellenzék soraiban látjuk? -
teszi fel a kérdést a tudósító.
A választás előtti időszak utolsó ,,bombájaként,, ír röviden a
lap Németh Miklós meggyőző bizonyítékokkal alá nem támasztott
közléséről az MSZMP egyes volt vezetőinek állítólagos
puccskísérletéről.
- A kormányzó párt vezetői ,,a pápánál is pápábbak akarnak
lenni,,, azaz nem riadnak vissza attól, hogy radikalizmusban
túlszárnyalják az ellenzéket. Ennek illusztrálására említi Marina
Sakina Horn Gyula szavait a NATO politikai szervezetéhez való
csatlakozás lehetőségéről, illetve Németh Miklós szavait a
puccskísérletről. - A puccstörténet azt mutatja - fejeződik be a
Novoje Vremja magyarországi cikke -, hogy nem lehet az MSZP és az
MSZMP együttműködésére számítani. Legalábbis a választásokig. +++
1990. március 21., szerda 18:22
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|