|
|
|
|
Securitate-menekülteket is befógad Svédország
|
--------------------------------------------- München, 1989. december 29. (SZER, Világhíradó) - Svédország - ugyanúgy mint sok európai ország - Románia megsegítésére siet. Van azonban egy különleges akciója - ez késztette Vadász Jánost arra, hogy kommentárt írjon: - A meglepő közlés a legilletékesebb személytől, a svéd bevándorlási hivatal elnökétől származik. Mint Per-Erik Nilsson a UPI tudósítójának kifejtette, a svéd törvények biztosítják a menedékjogot bárkinek, ha az illetőnek saját hazájában a halálbüntetés kockázatával kell számolnia -, ennek okaitól függetlenül. Eszerint a Ceausescu-féle Securitate tagjai minden formai feltételét kielégítik annak, hogy Svédországban politikai menedékjogot kapjanak - mondotta a bevándorlási hivatal elnöke - hozzáfűzvén: a Securitate tagjai a halálbüntetést kockáztatják, és tagadhatatlan, hogy egyféle disszidens politikai véleményt képviselnek. Kétségkívül erkölcsi dilemmáról van szó, de a mi törvényeink semlegesek. Nem helyezik a menedékért folyamódokat jó, vagy rossz erkölcsi kategóriába - eddig a UPI híre. Nem tudom, milyen régi keletű a menekültek ügyeit szabályozó jelenlegi svéd törvény. De ha netán érvényben volt már 1945-ben is, szerencse, hogy elkerülte Hitler figyelmét a berlini bunkerben, máskülönben előállhatott volna az a fura helyzet, hogy - mondjuk 1945 áprilisában - egy repülőgép landol valahol Svédországban, és a kiszálló náci vezérkar politikai menedékjogot kér. Jogosan: arra hivatkozva, hogy otthon a halálbüntetés kockázatával kell számolnia. Vajon hogyan oldotta volna meg a svéd bevándorlási hivatal ezt az - úgymond - erkölcsi dilemmát? (folyt.)
1989. december 29., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Svéd menedékjog a Securitatenek - 1. folyt.
|
Vagy tételezzük fel, hogy a Ceausescu-házaspár kerít magának repülőgépet az elmúlt hét végén, leszáll Svédországban és követeli a menedékjogot. Elvégre tagadhatatlan, hogy disszidens politikai véleményt képviseltek, sőt annyira disszidenset, hogy az egész társadalommal szembekerültek. Az viszont sajnos nem feltevés, hogy a Securitate bármelyik Svédországba menekült hóhérlegénye hivatkozhat arra, hogy disszidens meggyőződése - miszerint az államhatalom ellen tüntető civileket agyon kell lőni -, a civilizálatlan halálbüntetés kockázatát hordozza a civilizálatlan Romániában - ami ellen a civilizált Svédországban menedéket kérnek. Irígylem a svédeket. Elkerülték a két világháborút, kiépítették a kapitalizmusból élő demokratikus szocializmus Disneyland-jét, évről-évre befizetik a tengernyi jövedelemadót, és évről-évre tovább nyújtóznak a szociális hálóban, amely biztonságot nyújt nekik. De nem irigylem, hogy közben valami hiba történt a realitásérzékükkel. Nem irigylem, ahogy ránéznek a világra, amely a valóban civilizált és humánus szűkebb hazájukra -, valamint a kevésbé civilizált, vagy éppen barbár külvilágra oszlik. Mert - ahogy az illetékes személy jellemezte vonatkozó törvényüket -, az a külvilággal szembeni mérhetetlen gőgről tanúskodik. Kijózanító lecke lenne, ha a Securitate hóhérseregének kellene menedéket adniuk. És mégis: tagadhatatlan, hogy a svéd társadalom nagyon civilizált, nagyon humánus, nagyon segítőkész, és ezt évtizedek óta tettekkel is bizonyítja. Raul Wallenberg is ebből a társadalomból érkezett annak idején Budapestre. Ilyen társadalomnak még gondolatban sem lehet kívánni ilyen leckét. De éppen ezért mélyen elszomorító a svéd bevándorlási hivatal elnökének nyilatkozata. +++
1989. december 29., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|