|
|
 |
|
 |
Interjú Bodor Pállal (II. rész)
|
-------------------------------
London, 1989. december 28. (BBC, Esti híradó) - Most budapesti
különtudósítónk, Szakonyi Péter beszélgetését hallják Bodor Pál
íróval - aki néhány éve Erdélyből költözött Budapestre. Mi lesz az
emigrált romániai írók sorsa? Hazatérnek?
- Nem akarom sem magunkat, sem magamat mentegetni - hiszen én is
az elmenekültek közé tartozom, és számtalanszor elmondottam már,
hogy van is lelkiismeretfordalásom ezért. De felhívnám a figyelmet
arra, hogy ennek az elmenekült értelmiségi csoportnak a romániai
magyarság - bár joggal tesz szemrehányást - ha tesz -, bizonyos
szellemi előnyöket is köszönhet.
Hiszen a romániai magyar kisebbségi sors, és a romániai magyar
zsarnokság tapasztalataival gazdagon, ez az értelmiségi réteg szabad
helyzetbe kerülve - Magyarországon, vagy nem Magyarországon -
megfogalmazhatott számos olyan gondolatot, és meghírdethetett számos
olyan gondolatot, amely otthon nem volt megfogalmazható, vagy nem
volt eljuttatható a magyar tömegekhez.
Van tehát valamilyen szellemi előnyünk is abból, hogy egy
csoport eljött. Azt is hozzá kell tennem, hogy nem minden területen
olyan nagyon jelentős számú ez a veszteség. A magyar színházi
életnek - tudjuk - hogy igen nagy volt a vesztesége, hiszen több
mint száz erdélyi magyar színész, rendező, díszlettervező, satöbbi
települt át főleg Magyarországra - író azonban már jóval kevesebb.
Az írók is - akik áttelepültek - továbbra is Erdélyben
gondolkodtak. Az áttelepült írók gyönyörű rögeszme-szerűen élték át
újra és újra a romániai helyzetet - ismét csak azt mondom: nem
mentegetőzni akarok, csak azt akarom mondani, hogy jó részük
igyekezett az erdélyi magyarság számára hasznos maradni, hasznos
lenni a száműzetésben vagy az elmenekültségben is. (folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Bodor Pállal II. rész - 1. folyt.
|
Ahhoz nincs jogom - és le is kellene szoknunk arról -, hogy
mások helyett döntsünk, vagy másoknak vezényszavakat fogalmazzunk.
Nem hiszem, hogy erkölcsi jogom lenne megmondani, hogy ki mit
cselekedjék.
Van akinél a legtermészetesebb az azonnali, vagy a rövidesen
végrehajtható visszatérés. Van, aki ennek a tudatában jött el
Romániából: hogy amint lehet - visszatér. Van azonban olyan is, aki
olyan helyzetbe került - családilag, egészségileg, életkorát
tekintve -, hogy nem képes már egy újabb nagy váltást végrehajtani.
Én közel hét éve élek Magyarországon. Ha szükség lesz rá,
boldogan visszamegyek segíteni -, de nem hiszem, hogy végleg
visszatelepülnék. Már nem hiszem, hogy az erőmből és az életemből
futná még egy ekkora váltásra. Mert ez - mondjuk - az én személyes
helyzetem, igen: családi és egészségi állapotom függvénye.
Nem tudok tehát - nem is akarok - receptet fogalmazni. Azt sem
tudom megmondani, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség
kiáltványában megfogalmazottak milyen mértékben, milyen gyorsan
valósulhatnak meg. A romániai politikai helyzet pillanatnyilag
szerintem rendkívül körvonalazatlan.
Rendkívül nehéz korszak következik el Románia életében - nemcsak
a kultúrában, nemcsak a politikában, nemcsak a szellemi életben, a
gazdasági életben is.
Nagyon félek attól, hogy a zsarnokság ugyan megbukott, de hosszú
évtizedek mérgezettsége - a tudat síkján - nem oldódik fel, nem
szűnik meg egyhamar. Nehogy azt higyjük most - eufóriában - hogy
mindazok az előítéletek, feszültségek, gyűlöletek, amelyek a
sorsunkat tönkretették - nemcsak a miénket, a románokét is -, azok
most - hogy úgy mondjam - egy központi rendelettel megszüntethetők.
Feltételezésem szerint még évtizedek kellenek ahhoz, hogy a
természetes, a felszabadult, a toleráns együttélés kialakuljon. Hogy
a románokat ne ingerelje a másságunk. (folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Interjú Bodor Pállal II. - 2. folyt.
|
Gondoljunk arra, hogy Ceausescu, mint az utolsó perében is -
ugye ebben a rettenetes, ítélkező perben is - megkísérelt az
idegengyűlöletre apellálni. Arra célzott - még ebben a 40 percesre
levágott változatában is a videoszalagnak -, hogy itt idegen
érdekek, idegen erők, idegen hatalmak, a külföld keze játszotta a
főszerepet abban, amit ő államcsínynek nevezett.
Tehát gyanakvás és félelem, és feszültség továbbra is működni
fog Romániában. Nagyon bölcsen, nagyon higgadtan, nagyon keményen
kell tudnunk viselkedni, a magunk igényeit nagyon pontosan meg kell
tudtunk fogalmazni - olymódon, hogy a románok gyanakvását és
ingerültségét feleslegesen ne szítsuk magunk ellen, de megteremtsük
az új sorsunk feltételeit.
Nagyon nagy felületességre, politikai szélhámosságra vallana, ha
én most mernék jósolni - én csak reménykedni merek. +++
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|