|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (8. rész)
|
Ezután Németh Miklós tájékoztatást adott a képviselőknek az
ország valós adóssághelyzetéről.
- Mindenki előtt világos, hogy az ország külső adóssága óriási
mértékű, és hatalmas terhet jelent. Sokan nem értik azonban, hogy ez
igen nagy mértékben korlátozza a gazdaságpolitika mozgásterét,
meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket egy bármilyen összetételű
kormánynak meg kell tennie. Túlbecsülik a gazdasági lehetőségeket,
mert kevesen tudják, hogy ez az adósság hogyan alakult ki. A kérdést
az emberek egyszerűen úgy teszik fel: mondjuk már meg végre, mennyi
is az adósságunk, és számoljunk el azzal, hová tettük azt a rengeteg
pénzt.
A kérdést már régóta feszegetik, mert egyesek érzik, mások
tudják, hogy az erre adandó válasz fontos ahhoz: tisztán lássák a
helyzetet és a lehetőségeket. A probléma gyökere a sztálinizmus
gazdaságpolitikai gyakorlatához nyúlik vissza. A sztálinizmus
szocialista politikai gazdaságtana szerint a szocializmus abban is
magasabb rendű a kapitalizmusnál, hogy a mindenről gondoskodó
központi költségvetés legalábbis egyensúlyban van, a hiány pedig a
rosszul működő kapitalista gazdaságok sajátja. Így a szocialista
országok költségvetésében sohasem volt hiány, legalábbis nyilvánosan
nem. Mi, magyarok ebben is úttörők voltunk, és a gazdaság
irányításáról vallott eretnek nézeteinkbe az is belefért, hogy
bizonyos szolid mértékű hiányt azért kimutassunk. Mint annyi másban,
ebben is óvatos kompromisszumok uralkodtak. Amikor az 1970-es évek
elején kialakult óriási világpiaci árváltozásokról a politikai
vezetés azt állította, hogy ezek ránk nem lehetnek hatással, akkor
ezt a felfogást tükröztetni kellett a pénzügyi mérlegekben is. Ez
meg is történt. Miközben a költségvetés hatalmas kiadásokkal védte
meg a vállalatokat és a lakosságot a külső hatásoktól, a gazdaság
nem termelte meg az ehhez szükséges jövedelmet.
A költségvetés egyensúlya ennek következtében nyilvánosan nem
tükrözte ezt az ellentmondást, vagyis a valóságosnál sokszorosan
kisebb hiányt publikáltak. A rendszer, a dogma, az MSZMP
gazdaságpolitikájának és döntési rendszerének logikája diktálta ezt,
s az ország úgy is élt, mintha minden rendben ment volna. Nőtt az
életszínvonal, szinte stabilak voltak az árak, senki munkahelye nem
került veszélybe. De az élet igazi törvényeit áthágni nem lehetett,
valamiből fizetni kellett a látszólag nyugodt fejlődést. Ezt
külföldi hitelekből tették, s így néhány évig valóban többet
fogyasztott és költött beruházásra az ország, mint saját jövedelme
megengedte volna. Az 1971-1979 közötti időszakban emiatt fel is
halmozódott mintegy 9 milliárd dollár adósság. És akkor felismerték,
hogy ez így nem mehet tovább. (folyt.köv.)
1989. november 21., kedd 15:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|