|
|
 |
|
 |
Beszélgetés a hallgatóval
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, A hallgatóé a szó) - Jó
napot kívánok, Szabad Európa Rádió?
- Igen.
- Jó napot kívánok, elnézést kérek, szeretnék én egy kérdést
feltenni. Névtelen levelekről idáig olyan csend volt. Na most én hét
éve élek Németországban. Én kaptam egy névtelen levelet otthonról.
- Mostanában?
- Igen, körülbelül két hete.
- Ez az első levél, ami névtelenül érkezett?
- Igen, jelenleg ez az első.
- És helyesen van megcímezve?
- Hát a címzés az helyes, csak itt én nem tudom, hogy ki írta.
- Értem, tehát feladó nincs rajta.
- Feladó nincsen rajta.
- És postabélyegző?
- Postabélyegző az bécsi bélyegző.
- Vagyis Bécsben lett feladva?
- Tehát Bécsben lett feladva, igen.
- Annál érdekesebb. Felolvasná, megtisztelné a hallgatókat,
azzal végre megismernénk egy ilyen névtelen levelet?
- Igen, felolvashatom, hogy ehhez mit szólnak tisztelt címnek -
itt az én nevem van.
- Tehát az ön pontos neve?
- Pontos nevem, igen. Megtaláltuk magukat, na ugye, hogy nem
lehet tőlünk elbújni, figyelmeztetjük magát, kedves X úr, hogyha még
egyszer, ne merjen hazajönni. Hozzáteszem, még én nem voltam otthon
a hét év alatt.
- És azt írják, hogy még egyszer ne merjen hazamenni?
- Igen, hogy még egyszer ne merjek hazajönni. Kicsit
tájékozatlanok, azt hiszem.
- Egy bizonyos részben igen, mert ezt meg nem ússza, ne
gondolja, hogy engedjük, hogy a tetű barátai győznek. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|