|
|
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (3. rész)
|
Az október 23-át követő eseményekről szólva a cikk megállapítja, hogy a városi lakosság széles tömegeinek jogos elégedetlenségét, a megújulást célzó egészséges társadalmi törekvéseket ellenforradalmi erők tragikus módon a népi-demokratikus rendszer ellen fordították. Leonyidov egyebek között azért is vitatja a ,,népfelkelés,, minősítés helyességét, mert - mint írja - a lakosság nagy része a városokban is, de főleg a falvakban, nem vett aktívan részt az eseményekben. Inkább mélyen demokratikus pozitív folyamatról, a szocialista elvekhez, a szocialista demokráciához való visszatérésről lehetne beszélni. De ebbe a mozgalomba kezdettől fogva bekapcsolódtak - hogy saját céljaik elérésére használják fel - szocializmusellenes erők, ellenforradalmár elemek, amelyek a polgári restaurációra számítottak. Voltak néhányan olyanok is, akik a fasizmus, a Horthy-rendszer, sőt a monarchia visszaállítását remélték - írja Leonyidov. Megemlíti a szerző, mennyi gond volt a történtek jellemzésével: volt szó októberi eseményekről, lázadásról, ellenforradalmi eseményekről, ellenforradalomról, népi tragédiáról. Most az MSZMP felhívása arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1956-ban az események testvérgyilkos háborúvá váltak, melynek minden halottja a nemzet vesztesége. Nagy Imre politikusi magatartásának ellentmondásosságát jellemzendő a cikk feleleveníti, hogy 1953-ban, Sztálin halála után, az Országgyűlés gyászülésén ő hívta fel a magyar dolgozókat, hogy ,,még jobban teljesítsék az emberiség nagy vezérének végrendeletét,, és kövessék a Magyar Dolgozók Pártját, amelyet ,,Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás vezet,,. Ő volt a Sztálin emlékét megörökítő törvénytervezet előterjesztője is. Kormányfőként Nagy Imre a nép érdekeinek jobban megfelelő változtatásokat igyekezett végrehajtani a politikában. 1956 elejére már az olyan demokratikus szocializmus álláspontját vallotta, amely tiszteletben tartja az építőmunkában a nemzeti sajátosságokat; fellépett a sztálinizmus mint rendszer, a bonapartista hatalom ellen, az ember tiszteletéért és a társadalmi rendszer humanizmusáért. Nagy Imre külpolitikája a bandungi elvekre épülő semlegesség volt, baráti, egyenjogú kapcsolatokra törekedve a Szovjetunióval. Mennyire volt erős politikus, mennyire tudta kézben tartani a helyzetet? Ezekre keresi a továbbiakban a választ a cikk. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|