|
|
 |
|
 |
A kormány gazdasági csomagterve
|
A kormány gazdasági csomagterve SZER
------------------------------- München, 1989. május 7.
Németh Miklós kormányfő múlt heti parlamenti beszéde már
körvonalazta annak az új, három évre szóló programnak a főbb
vonásait, ami arra hivatott, hogy a gazdasági válságból való
kilábalást megindítsa, illetve az ehhez szükséges piaci
eszközrendszert működésbe hozza. Mi várható ettől a programtól?
Erről mond véleményt Vadász János:
- Több mint 40 évvel ezelőtt, a kommunista hatalmi berendezkedés
időszakában Magyarországon 3 éves tervet hajtottak végre. Részben a
háborús pusztítás helyreállítása volt a terv feladata, de ennél
jóval több is: előkészítette a parancsuralmi gazdálkodás
meghonosítását. Nem véletlen, hogy a szovjet megszállók még a
koalíciós időkben gondoskodtak arról, hogy a 3 éves tervre irányuló
kommunista javaslat kerüljön jóváhagyásra és végrehajtásra. Azóta
eltelt 40 esztendő a parancsuralmi gazdálkodás jegyében,
megvalósítottak ki tudja hány 5 éves tervet, és a hatalom most ismét
3 éves tervet dolgozott ki. Ezúttal azzal a feladattal, hogy ismét
bevezesse a piacgazdaságot, amelyet 40 évvel ezelőtt felszámolásra
ítélt. Elvben tehát bezárult egy 40 éves kör. A tervgazdálkodás
fölött még halotti beszédet sem tart a hatalom, de efölött mégsem
térhetünk napirendre. Nem térhetünk, mert az elmúlt 40 év nem csupán
négy évtizednek tekinthető a magyar gazdaság történetében, hanem a
mérhetetlen rombolás évtizedeinek is. Maga a fizikai építés is
rombolásnak bizonyult, mert a kommunista hatalom olyan ágazati és
termékszerkezetet épített ki, amely nem felel meg sem a magyar
gazdaság adottságainak, sem a hazai piac igényeinek, nem is beszélve
a világpiac követelményeiről és az új technikai forradalom által
támasztott alkalmazkodási igényről. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kormány gazdasági csomagterve - 1. folyt.
|
A 40 éves szocialista építés azt eredményezte, hogy egy
iszonyatos betonkoloncot helyeztek a kibontakozás útjába.
Felszámolták a magyar vállalkozói osztályt, tőkéjével,
tapasztalatával, nemzetközi piaci kapcsolataival együtt, és 40 éven
keresztül mindent elkövettek, hogy az engedelmes robotolók
társadalma öltsön formát. Ez utóbbi cél nem egészen sikerült, mert
maga a parancsuralmi gazdálkodás hívta életre a vállalkozás
illegális, féllegális, majd legálisan is torz formáit, amelyek
kényszerűen magukon hordták a parancsuralmi rendszerhez való
alkalmazkodás bénító jegyeit, és miután mindez a rombolás
megtörtént, miután a parancsuralmi gazdálkodás útján bejárták a
teljes kört, amely a csődhöz vezetett, meghírdették a kibontakozást,
illetve az új 3 éves tervet, a piachoz való visszatérés programját.
Persze ez sem megy olyan gyorsan. Grósz Károly, akkor még
miniszterelnök, már két évvel ezelőtt meghirdetett egy 3 éves
programot, amely ugyancsak a válságból való kilábolást célozta, de
ki beszél ma erről a halva született programról? Akkor úgy
emlegették, hogy ez az utolsó lehetőség, de egyetlen kézzelfogható
eredménye az volt, hogy 8 hónappal a program meghirdetése után Grósz
pártfőtitkár lett. De úgy látszik, az utolsó lehetőséget követi a
legutolsó, mármint az új 3 éves csomagterv, amelynek elfogadása
nélkül - mint a pénzügyminiszter a parlamentben hangsúlyozta - immár
elkerülhetetlen a gazdaság összeomlása. Ez a formula egyébként
pontatlan és pongyola. Pontatlan, mert egy gazdaság sohasem omlik
össze. A kérdés mindig az, hogy egy gazdaság milyen színvonalon,
milyen teljesítménnyel képes működni. És pongyola is, mert a
társadalom kisemmizett, nyomorgó milliói számára a gazdaság már
régen összeomlott. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kormány gazdasági csomagterve - 2. folyt.
|
Viszont sohasem omlik össze azon kevesek számára, akik egy
alacsony szintre került gazdaság működéséből is hatalmat és hasznot
tudnak maguknak kovácsolni. Maga a csomagterv kettős célt követ.
Egyrészt mérsékelni kívánja az egyensúlyhiányt a költségvetésben és
a fizetési mérlegben, és ezzel az ország labilis fizetőképességét
próbálja megtámogatni. Másrészt egy működőképes piacgazdaságot kíván
életre hívni, amely képes lehet az első cél megközelítésére.
Németh az Országgyűlésen néhány jellemző példával ecsetelte,
miféle felbillenéseket kellene orvosolni. 950 milliárd forint az
államadósság. Az idei költségvetésben, ha most nem lépnek közbe, 62
milliárdos deficit fenyeget. A nettó adósság tömeg pedig felszökött
14,5 milliárd dollárra, miután Németh beismerte, hogy az ország
követelésének jórésze behajthatatlan, és végleges veszteségként kell
leírni.
A kibontakozás első lépése csak a tulajdonreform lehet, mivel
szuverén tulajdonosok nélkül sohasem jöhet létre piac, hiszen a
piacot nekik kell megteremteniük. A kormány átalakítása törvénye
viszont csak arra alkalmas, hogy a gazdátlan állami tulajdont
felossza, felaprózza ugyancsak gazdátlan vállalatok és intézmények
között. De nehéz belátni, hogy szuverén, az államtól független,
saját tőkéjét kockáztató tulajdonosok sokasága hogyan kerülhet ki
ilyen meddő folyamatból. Nagyon szép, hogy a kormányfő az új
vállalkozások ösztönzését igéri. De miféle ösztönzésről lehet szó az
eliramló infláció, a kegyetlenül magas kamatok és a harácsoló
adórendszer körülményei között? Nos, lehet szó ilyen ösztönzésről,
mégis, amennyiben felszámolják a költségvetési kiadások egynegyed
részét, az életképtelen tevékenységek támogatását, és az így
megtakarított összeg zömét az új vállalkozások kedvezményes
kölcsönökkel való beindítására fordítják. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kormány gazdasági csomagterve - 3. folyt.
|
De a miniszterelnök csak annyit igér, hogy csökkentik a
szubvenciókat és ez csak puszta megismétlése annak, ami 10 év óta
minden hazai gazdasági előterjesztésben szerepelt. A kérdés az:
mennyivel csökkennek a szubvenciók? A szubvenciók felszámolása terén
fordulat idén sem következik be. A kormány szociálpolitikai
intézkedései- ezzel a csomagterv utolsó eleméhez érkezünk- csak egy
gyógyíthatatlan szociális betegség tüneti kezelésének tekinthetők,
amennyiben a gyógyulást igérő radikális piaci fordulat nem
következik be. A 40 éves rombolást tehát csak radikális méretű és
ütemű építéssel lehet orvosolni. Olyan építéssel, amelyhez bármilyen
állami csomagterv, nem olyan mint a jelenlegi, akár a
legkövetkezetesebb program is, csak segédkezni képes. Egy olyan
építés, amely a társadalom gazdasági öntevékenysége valósít meg. Ezt
az öntevékenységet mozgósíthatja a piac. És ezzel megint csak az új
vállalkozókhoz, illetve vállalkozásaikhoz érkezünk vissza.
Potenciálisan megvannak, kicsiben talán már vállalkoznak is, de a
tőkéjük korlátozott. Sokat segíthetne, ha a külföldi banktőke
vállalkozói alapokat létesítene és versenypályázatok kiírása útján
nyújtana kölcsönöket magyar magánvállalkozóknak vagy azok
közösségeinek, csoportjainak, aszerint ítélve oda a kölcsönöket,
hogy a pályázók ajánlatai mennyiben állják ki a külföldi bank által
megszabott jövedelmezőségi, gazdaságossági feltételeket. Így lehetne
elindulni, mert jók lennének az esélyek arra, hogy ebbe az akcióba
külföldi vállalkozók is bekapcsolódjanak mint a hazai vállalkozók
partnerei. Egyrészt a vállalkozói alapok létesítése maga is
vonzóerőt gyakorolna a nyugati vállalkozókra. Másrészt egy hazai
vállalkozó nyugati partnerrel karöltve kedvező esélyekkel
pályázhatna a nyugati bankok kölcsöneinek elnyeréséért. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
A kormány gazdasági csomagterve - 4. folyt.
|
Így ölthetne formát és így terebélyesedhetne a hazai
magánvállalkozói szektor, amely már szuverén tulajdonosokat ölel
fel, és a maga belső piacát fokozatosan kiépíthetné nemzeti piaccá.
Az állam politikája akkor lehet hasznos, ha ezt a folyamatot nem
gátolja, hanem minden eszközzel elősegíti. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|