|
|
|
|
Inog a bozalom a magyarok iránt
|
Inog a bizalom a magyarok iránt SZER ------------------------------- München, 1989. május 27. (Hanák Tibor) Világhíradó Az osztrák főváros most már biztos a dolgában az 1995-ös világkiállítással kapcsolatban és mégis bizonytalan. Miután a világkiállitások párizsi irodájának küldöttségének megtekintette mind a magyar, mind az osztrák színteret. Felülvizsgálta az előkészületeket, számadatokat, terveket, arra az elhatározásra jutott, hogy egyhangúlag ezt a bécs-budapesti kettős kiállítást fogja ajánlani, ha majd az ősszel kimondják a végleges döntést. Ez annál inkább is valószínű, vagy talán nincs is más választása a bizottságnak, mert hiszen az egyedüli konkurens az amerikai Miami visszavonta pályázatát. De akkor a nagy bizonyosságban vajon miért bizonytalan az osztrák főváros? Ennek oka, Budapest. A két város közös vállalkozásának magyar talaja jelenleg nem látszik biztosnak. Osztrák szervezőket némi bizonytalansággal tölti el, hogy a magyar gazdasági élet gyenge lábakon áll. Eladósodott országtól nem lehet elvárni, hogy milliárdos befektetésekbe vágja bele a fejszéjét. Ehhez hozzá kell venni, hogy a világkiállítások által kínált bevételek nem egy esetben illuzórikusnak bizonyultak. Bécsben ebben már van tapasztalata. 1873-ban tartottak itt utoljára világkiállítást. Jellemző, hogy a világkiállítás központi csarnoka az 1937-ben leégett. A költség előirányzatok szerint 6 millió koronába, a tényleges elszámolásnál ennek háromszorosába 18 millióba került. A bécsiek a gazdasági fellendülés mauzóleumának és a világ legdrágább kuglófjának nevezték. De ha megnézzük a jóval tehetősebb amerikai, japán és ausztrál városok világkiállításait, a megmozgatott tömegek ellenére a befektetések néhány esetben nem tértültek meg, még ha számos egyéni vállalatnak meg is érte a részvételt. (folyt.)
1989. május 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Inog a bizalom a magyarok iránt - 1. folyt.
|
De nemcsak az anyagiak játszanak szerepet, az osztrákok megítélése szerint a magyar politikai élet nem olyan biztos és világos vonalvezetésű, hogy arra építeni lehetne öt-hat évre előre tervezni lehet vele. Utalnak a legutóbbi konkrét példára, a még meg sem emésztett nagymarosi építkezések leállításának következményeire. Volt egy szabályszerű államközi szerződés, melyet a magyar fél felmondott. Az osztrákok nagyrésze megérti a döntés hátterét, sőt rokonszenvvel fogadják a lépést, de azt mondják, hogy eltekintve most az okoktól és következményektől, vajon mi a garancia arra nézve, hogy valamelyik magyar kormány a gazdasági élet vagy a közvélemény nyomására nem lesz kénytelen a világkiállítás ügyében is kapitulálni. És vajon ebben az esetben mit csináljon Bécs? A városatyák és szervezők kénytelenek félszemmel arra az eshetőségre is nézni, hogy Budapest egy szép napon kiszáll. Nagy kérdés természetesen, hogy ez melyik időpontban vagy fázisban történik meg. Ettől függ az átállás lehetősége. Mindenesetre a felelőst egybehangzó véleménye, és ebbe a párizsi világkiállítások irodájának említett bizottsága is beletartozik, hogy igazi vonzerőt csak a kettős világkiállítás gyakorol. Csak ha a kelet-nyugati együttműködés látványos attrakciója lenne. Sem Bécs egyedül, sem Budapest egyedül nem szerepel a világkiállítások történelmében. Az osztrákok természetesen nem szeretnék az ördögöt festeni a falra. Jelenleg a Bécs-Budapest közös világkiállításra készülnek, rövidesen sor kerül egy ankétra, és küszöbön áll az osztrák-magyar EXPO társaság megalalpítása. +++
1989. május 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|