|
|
|
|
Kétmillió ember tüntet Pekingben (1.rész)
|
Éliás Béla és Szántó András, az MTI tudósítói jelentik:
Peking, 1989. május 18. csütörtök (MTI-tud) - Sem a kínai pártvezetők megbékélést célzó gesztusai, sem a borús, esős idő nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy lecsillapítsa a pekingi diákok és - most már nyilvánvalóan - az egész fővárosi lakosság tüntetését, amely a szabadságjogok és a demokrácia követelése mellett mindinkább párt- és kormányellenes jelleget ölt. Csütörtökön a kora hajnali órák óta szinte folyamatosan özönlenek a tömegek - munkások, alkalmazottak, értelmiségiek, diákok, pártonkívüli demokraták és más rétegek képviselői - az immár ötödik hetébe lépett demokratikus mozgalom központi színhelye, a Tienanmen tér felé. A legszerényebb becslések szerint is legalább kétmillió tüntető nem csak változást követel a politikában, hanem biztosítékot is arra, hogy a vezetés komolyan veszi ígéreteit.
A pekingi televízióban órákon át vetítették azt a filmet, amely bemutatja Csao Ce-jang pártfőtitkár, Li Peng miniszterelnök és más párt- és állami vezetők éjjeli látogatását azokban a kórházi termekben, amelyekben az éhségsztrájk közben megbetegedett diákokat helyezték el. Eközben a Tienanmen téren nyolcvan buszban fektették hordágyakra az éhségsztrájkot folytató diákok egy részét. A kínai meteorológiai intézet ugyanis viharos esőt jósolt a nap hátra lévő részére. A diákok vezetői belementek a tüntetők egy részének biztonságba helyezésébe, de közölték, hogy ez nem jelenti az éhségsztrájk beszüntetését. A sztrájkot - mondották - mindaddig folytatják, amíg a párt- és állami vezetés eleget nem tesz legfontosabb követeléseiknek. A tüntető diákok és velük együtt a fővárosi lakosság hatalmas tömegei egyebek között követelik, hogy a vezetők folytassanak velük őszinte párbeszédet a televízió nyilvánossága előtt, ismerjék el hivatalosan a diákok alternatív szervezeteit és vállaljanak kötelezettséget a politikai reformok meggyorsítására. Követelik azt is, hogy a legmagasabb szintű vezetők személyesen jelenjenek meg a Tienanmen téren és ott kezdődjék meg az igazi párbeszéd a vezetők és a diákok között. Felhívásokban és petíciókban sürgetik a vezetést az ésszerű kompromisszumra olyan társadalmi szervezetek is, mint a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Kínai Országos Nőszövetség, az Kínai Írók és Művészek Országos Szövetsége. (folyt.)
1989. május 18., csütörtök 11:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kétmillió ember tüntet Pekingben (2.rész)
|
A kínai fővárosban - és a legújabb hírek szerint a tartományi központokban, Sanghajban, Nankingban, Tiencsinben stb. - rendkívül feszült és robbanékony a helyzet. A pekingi tüntető tömegek jelszavaiban és transzparensein mindinkább előtérbe kerül az a követelés, hogy a viszonylag rövid idő alatt keletkezett társadalmi és politikai válságért vonják felelősségre azokat a vezetőket, akik szemléletükkel és gyakorlati tevékenységükkel akadályozzák a demokratizmus fejlesztését és a politikai reform megvalósítását. Távozzon, akinek távoznia kell - hirdeti egy hatalmas méretű tábla. S mind többen mondják ki hangosan: Teng Hsziao-ping véglegesen vonuljon vissza, mert magatartásával immár nem serkenti, hanem gátolja a kínai lakosság szinte minden rétege által igényelt és követelt politikai reformot, változást. Megbízható kínai források úgy tudják, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága szinte folyamatosan ülésezik. A vezetők azonban a jelek szerint képtelenek közös nevezőre, egységes álláspontra jutni abban, hogy milyen választ adjanak a tüntetők követeléseire, s hogy a válságos, robbanásig feszült helyzetben levonják az előbb-utóbb minden bizonnyal elkerülhetetlen személyi konzekvenciákat. Egyes kínai tisztségviselők nyíltan kimondják, hogy a legfelsőbb párt- és állami vezetésen belül hatalmi harc folyik a gazdasági és a politikai reformok támogatói és ellenzői között. Megfigyelők úgy ítélik meg, hogy a kínai vezetés a következő választás előtt áll: Vagyg eleget tesz a diákok és a lakosság követeléseinek és komolyan nekilát a vezetés és a politika megreformalásának, vagy erőszakot alkalmaz az immár országos méreteket öltött demokratikus mozgalom letörésére. A vezetés számára mindkét megoldás kockázatos, mi több, ha a második megoldást választja, akkor nem biztos, hogy a tüntetőkkel barátkozó rendőrök és katonák végrehajtják a mozgalom erőszakos letörését célzó parancsot. Ez pedig olyan helyzetet idézhet elő, amelynek következményeit még csak megjósolni sem lehet. +++
1989. május 18., csütörtök 11:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|