Rendszerváltás és az MTI

	Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (1. rész)
1989. március 16., csütörtök - Az alábbiakban közöljük Németh Miklós miniszterelnök beszédét, ami csütörtök este hangzik el az ASPEN-Intézet budapesti konferenciájának vacsoráján. Megtiszteltetés számomra, hogy az ASPEN-Intézet budapesti konferenciáján a vendéglátó Magyarország miniszterelnökeként üdvözölhetem Önöket. Számomra külön öröm, hogy az ASPEN-Intézet szocialista országban első ízben rendezett konferenciájának házigazdája éppen a Magyar Külügyi Intézet, egy magyar tudományos intézet lehet. A kelet-nyugati szellemi hídverés és a megértés műhelyének tekintett amerikai alapítású, nyugat-berlini intézetnek a konferenciája Budapesten - önmagában is - sokat mondó tény: valóban a helsinki folyamatra alapozott, ígéretes jövő jelképe. A konferencia témája, a ,,közös európai ház,, építése soha nem volt annyira időszerű, mint napjainkban. Valamennyien tudjuk, hogy ez a politikai metafóra még sok tekintetben kidolgozatlan. De talán épp ez adja meg az esélyt arra, hogy minden európai ország - és az Európában különleges felelősséget vállaló Egyesült Államok és Kanada is - társszerzőként együtt munkálkodjék a ,,Ház,, tervezésében és alapjainak lerakásában. Magyarország különösen érintett minden összeurópai együttműködésben. Geopolitikai helyzete, történelmi és kulturális hagyományai különösen érdekeltté teszik Európa békéjében és biztonságában, a békés egymás mellett élés békés együttműködéssé történő fejlesztésében. Nyilvánvaló: minél több közös érdeket intézményesítünk a kontinens két fele között, számunkra annál nagyobb a mozgástér és vele nagyobb az esély gazdaság- és társadalomépítő feladataink megoldására. Hangsúlyozni szeretném, hogy az egységes Európa gondolatának ápolásában a magyar kormány a magyar nép történelmi sorosáért érzett felelőssége alapján önálló külpolitikai irányvonal érvényesítésével vesz részt. Külpolitikai irányvonalunk lényegét megválasztásomkor az Országgyűlésben a ,,híd-szerep,, vállalásával jellemeztem. Ezzel a magyar külpolitika egy régi elvéhez nyúltam vissza. Ezeréves történelmünk során a magyar állam gyakran törekedett erre és ez a magyar társadalom többségének egyetértésével találkozott. (folyt.köv.) 1989. március 16., csütörtök 18:15
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (2. rész)
Nincs ez másképp napjainkban sem. A híd-szerep vállalása olyan kormányzati irányvonal, amely egyben a nemzeti integráció tényezője is. Kis nép vagyunk Európa szívében. Ezért fontos számunkra, hogy ez a magyar külpolitika különböző országok aktív támogatását élvezi - függetlenül azok társadalmi rendszerétől. A híd-szerepben elválaszthatatlanul összefonódik a Szovjetunióhoz fűződő, az önállóságra, a szuverenitásra alapzott szövetségi viszony - a nyugati kapcsolatok nyitottságával, a velük fennálló - gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok fejlesztésével. Most Magyarországon a politikai és gazdasági változások példátlanul felgyorsult szakaszában élünk. A holtpontról történő kimozdulás a magyar kormány eltökélt szándéka és ezt modellváltással akarja összekötni. Ezt a célt csak a reformok útján, kiegyensúlyozottan és magabiztosan haladva érhetjük el. A társadalmi erőket a reformok megvalósítására kell összpontosítanunk, nehogy a megosztottság és a széthúzás erői elhatalmasodjanak. A reform, mint centrum köré tömörülő erők fő törekvése, hogy biztosítsák a gazdasági és politikai reformok összhangját, egymást kiegészítő-támogató szerepét. Új politikai intézményrendszer és alkotmány keretébe kívánjuk illeszteni az erősödő társadalmi és politikai dinamizmust. Alulról építkező, működőképes rendszert képzelünk el és támogatjuk annak kialakulását. Ahogy a gazdaságban valódi piaci verseny létrehozására törekszünk, úgy a politikai életben is olyan politikai ,,versenyhelyzetet,, igyekszünk megteremteni a párt és állam szétválasztásával, amelyben a legnagyobb az esély a koalíció kialakítására. Azt a célt tűztük ki, hogy a jogállamiság, az állampolgári autonómia megteremtésével a társadalmi konszenzusalkotás, a nemzeti összefogás számára szabadítsunk fel mind több kreatív erőt. Ezt szolgálják a közelmúltban elfogadott és majd ezután alkotandó törvények - a társasági törvénytől az egyesületi és gyülekezési törvényen át a leendő új alkotmányig. Természetesen minden reform olyan kockázatokat is jelent, amelyeket sok esetben nem lehet előre látni. Ezért rendkívül fontos, hogy miként tudjuk a változást jelentő reformot a stabilitás igényeivel összeegyeztetni. Ez mindenfajta politikai rendszer feladata és felelőssége. Jogi, gazdasági, politikai reformjaink az Európához való illeszkedésünk elengedhetetlen eszközei, ám mindenfajta reformnak számításba kell vennie, hogy mindenféle instabilitás az európai együttműködés egészét veszélyeztetheti. (folyt.köv.) 1989. március 16., csütörtök 18:19
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (3. rész)
Sőt, Nyugat-Európa is úgy képes a legjobb eredménnyel versenyezni a világ más növekedési központjaival, ha a kontinens egészén stabilitás van. A ,,közös európai ház,, építését akadályozhatja, ha az Európa két része közötti eltérő fejlődési ütem a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok tartós visszaeséséhez, illetve stagnálásához vezet. A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok szerkezeti nehézségei jól ismertek, ám ezek tovább növekedhetnek, ha 1992-re a belső határait leépítő egységes nyugat-európai piac létrejön, s az így kialakuló világgazdasági mértékű térség méginkább önmagára koncentrál. Az Európai Közösség és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa közötti hivatalos kapcsolatok felvétele rendkívül fontos lépés az összeurópai viszonyok normalizálása szempontjából. De további lépésekre van szükség. A magyar kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az EK és az MNK között 1988-ben megkötött és ratifikált kereskedelmi és kooperációs megállapodásnak. Ez egy harmincéves időszak lezárása, de sokkal fontosabb, hogy egy új korszak nyitánya legyen. Az egységes nyugat-európai belpiac megteremtésére irányuló törekvések a fejlődés újabb dimenzióját jelentik, amelyek messze túlmennek a jelenlegi kelet-nyugati szerződéskereteken. Magyarország számára is kiemelt feladat, hogy az EK-val kötött megállapodását úgy töltse ki tartalommal, hogy az az európai együttműködést és biztonságot, s a magyar nemzeti célokat, a magyar gazdaság és társadalom korszerűsítését egyaránt szolgálja. A Magyar Népköztársaság az 1975-ben aláírt Helsinki Zárónyilatkozatot a ,,közös európai ház,, olyan ,,tervrajzának,, tekinti, amely közel másfél évtized alatt bizonyította: lehet rá támaszkodni A Zárónyilatkozat fontos eszköz az európai megosztottság áthidalásában és hosszú távú felszámolásában, alkalmas arra, hogy közös ,,európai belpolitikát,, hozzunk létre, amely az együttműködés funkcionális gazdasági, műszaki, környezetvédelmi területeitől a politikailag érzékeny emberi jogok szférájáig terjed. Ezt bizonyította a legutóbbi bécsi utótalálkozó. Magyar szempontból Helsinki a nemzeti érdekek nemzetközi elismertetése és érvényesítése szemontjából is roppant jelentőségű. Mint bizonyára tudják, a magyarok egyharmada határainkon kívül, elsősorban a környező országokban él. Számukra a nemzetiségi jogok biztosítása térségünk demokratizálásának egyik fontos eleme. Ezért azt a politikát, amely a nemzeti kisebbségek elemi jogait nem garantálja, a többi európai országhoz hasonlóan mi is lényegében Európa-ellenesek, az egyetemes emberi jogokat sértőnek ítéljük. (folyt.köv.) 1989. március 16., csütörtök 18:21
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	óráig
Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (4. rész) Tudjuk, hogy az Európában felhalmozott fegyverek mennyisége példátlan az emberiség történetében. Annak is tudatában kell lennünk, hogy a fegyverek és maga a fegyverkezés alapjában véve okozat, következmény, a meglévő rendszerbeli és ideológiai ellentétek kifejeződése. Ezért rendkívüli jelentősége van a szovjet kül- és biztonságpolitikában végbemenet fordulatnak. Az ,,új gondolkodás,,, az idelógia kiiktatása az államközi kapcsolatokból azt a felismerést tükrözi, hogy a túlélést biztosító kölcsönös függőség prioritást élvez az osztályharc fogalmával szemben. A fegyverkezési versenyen alapuló biztonság nem lehet megbízható, s ahelyett a fegyverzetcsökkentésen alapuló ,,elégséges biztonság,, megfontolásából kell kiindulni. Az ,,új gondolkodás,, nem merült ki a peresztrojka retorikájában, hanem immáron konkrét lépésekben öltött formát. Elég csupán az egyoldalú szovjet fegyverzet- és csapatcsökkentésre gondolni, amelyet számos kelet-európai ország - közöttük Magyarország is - követett. A katonai erők mennyiségének csökkentése és elhelyezésének átalakítása alapvetően bizalom- és biztonságerősítő lépés, hiszen a fenyegetést csökkenti, s a meglepetésszerű támadás lehetőségét iktatja ki. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok az európai hagyományos fegyverzetcsökkentésről szóló, éppen most elindult új tárgyalásoknak. Ebben az összefüggésben a Magyar Népköztársaság a leszerelés kísérleti terepének tekinti magát, s minden erőfeszítést megtesz, hogy területén, illetve a régióban további haderő- és fegyverzetcsökkenés következzen be. A külvilág gyakran nem tőlünk kap információt arról, milyenek vagyunk és mit akarunk. Erről többnyire interpretációkat kapnak egy személyiség szűrőjén keresztül és sokszor mi lepődünk meg a legjobban, hogy egyes lépéseinket vagy kijelentéseinket hogyan értelmezik. S ez nem a jószándéktól függ. Ezért is tartjuk rendkívül fontosnak a közvetlen kapcsolatokat és a közvetlen tapasztalatszerzést. Szeretném megköszönni, hogy az ASPEN-Intézet budapesti konferenciája alkalmából találkozhattam Önökkel és elmondhattam néhány gondolatot, amelyeket bizonyára a konferencia során részletesebben és több oldalról is megtárgyalnak. Biztos vagyok abban, hogy Budapest, mint a konferencia színhelye, valamennyiük számára ösztönző atmoszférát ad, s igen kreatív, eredményes munkát végeznek. Remélem azt is, hogy más alkalommal újra viszontláthatjuk az ASPEN-Intézetet Budapesten. Mégegyszer kívánok jó és eredményes munkát (MTI) 1989. március 16., csütörtök 18:25
Vissza »