|
|
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (1. rész)
|
1989. március 10., péntek - Pénteken délelőtt 9 órakor megkezdődött az Országgyűlés ülésszakának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tértek át a képviselők: a romániai menekültek helyzetéről és a Minisztertanács tervezett további intézkedéseiről Horváth István belügyminiszter -------------- tájékoztatta a törvényhozókat.
Előljáróban arról az elvi alapállásról és az ezen nyugvó politikai szándékokról szólt, amelyek a kormány tevékenységét ebben a kérdésben meghatározzák: - A magyar politika címére gyakran felhozott és megalapozatlan román vádakra is reagálva mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a Magyar Népköztársaság maradéktalanul tartja magát a helsinki záróokmányban megfogalmazott elvekhez. Hosszú távú realitásként számol azzal, hogy határainkon kívül él a magyarság egyharmada. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy - Illyés Gyula szavaival élve -, nem ők hagyták el a hazát, hanem nekik szabtak más állami fennhatóságot. Az azonos történelmi és kulturális gyökerek, az azonos nyelv az anyanemzethez is kötik őket, ami arra kötelezi a mindenkori magyar politikát, hogy felelősséget érezzen sorsuk alakulásáért. Erre késztetnek bennünket az emberi jogok hagyományos és egyetemes értékei is, amelyeknek teljes körű érvényesítése ugyancsak elválaszthatatlan bel- és külpolitikai törekvéseinktől. A nemzet külföldön élő egyharmadának sorsa természetsen befolyásolja a hazai lakosság közérzetét. Ezért lett ez belpolitikai életünknek fontos tényezője. Ezt itthon és külföldön is mindenkinek meg kell értenie. Őszintén meg kell azonban azt is mondani, hogy mindezek viszonylag későn emelkedtek a nyílt állami politika rangjára, s ezért manapság kritika éri a kormányzatot. A múltra nézve elismerjük a bírálat jogosságát. Mindemellett józan mértékletességet kérünk mindenkitől, aki az ügyben szót emel, mert hallatlanul érzékeny, bonyolult kérdésről van szó, amikor is a hangzatos, de a probléma sokoldalúságát figyelmen kívül hagyó nyilatkozatok többet ártanak, mint használnak. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:16
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (2. rész)
|
Az elvi bevezető után a menekültek helyzetét elemezve leszögezte: - Mindnyájunk előtt világos, hogy a menekült kérdés gyökere nem Magyaroszágon, hanem Romániában van, ahol az alapvető emberi jogok megsértése, köztük a nemzetiségek hátrányos megkülönböztetése, etnikai egységük megbontása, sajátos kulturális tradicióik és hagyományos életfeltételeik felszámolása, az anyanemzettel való kapcsolattartás megnehezítése miatt a romániai magyarság nemzeti léte, identitása került veszélybe. Mindezek a sérelmek együttesen olyan helyzetet teremtettek, hogy sokak számára az életkörülmények elviselhetetlenné váltak. Az előzményekről röviden el kell mondanom, hogy 1984-től kezdve emelkedett meg számottevően azoknak száma, akik kezdeményezték a Magyarországra való áttelepülésüket. A román szervek különféle hátrányoknak tették ki a kérelmezőket, és csak kis hányaduknak engedélyezték a kiutazást. 1987 és 1988 fordulóján kezdődött meg a kérelem és engedély nélküli menekülés hozzánk. Ekkor több százan, azok közül, akik érvényes utiokmánnyal jöttek Magyarországra, megtagadták a visszatérést Romániába. A rokonok, ismerősök és az egyházak átmenetileg gondoskodtak róluk, helyzetük azonban jogilag rendezetlen volt és ez egyre inkább belpolitikai problémává vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére a kormány úgy határozott, nem tagadhatjuk meg a segítséget azoktól, akik reménytelennek érzett helyzetükben fordulnak hozzánk. Döntő többségük magyar nemzetiségű volt, de humanitárius elveinknek, az emberi jogok eszméinek megfelelően a segítségnyújtásban nem tettünk megkülönböztetést. A hozzánk menekülő román és német nemzetiségűeket ugyanolyan feltételekkel fogadtuk be, mint a magyarokat. Az Országgyűlés a kormány döntését mintegy megerősítette azzal, hogy 300 millió forintot szavazott meg a menekültekről történő gondoskodás céljára. A menekülés üteme időközben felgyorsult. Újabb fordulatot jelentett, hogy a múlt év második felében ugrásszerűen megnőtt a határt útiokmányok nélkül átlépők száma. Ez év február 28-ig tizennégyezertizenhárom romániai menekültnek adtunk tartózkodási engedélyt. 88 százalékuk magyar, 7 százalékuk román, 5 százalékuk német nemzetiségű. Miután időközben több mint nyolcszázötvenen harmadik országba távoztak, s mintegy kétszázan önként visszatértek Romániába, most az itt-tartózkodók száma megközelíti a tizenháromezret. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:24
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (3. rész)
|
Hangsúlyozni kívánom, hogy a kialakult helyzet - amit mi nem ösztönzünk, s nem is ösztönözhetünk - ellentétes szándékunkkal, mert a menekülés, legyen az legális vagy engedély nélküli, nem jelenthet megoldást a Romániában élő magyarság számára. Ugyanakkor mindaddig, amíg nem mutatkozik kézzelfogható jele annak, hogy kedvező irányba változik Romániában az emberi és ezen belül a nemzetiségi jogok érvényesülésének tényleges gyakorlata, befogadjuk a szülőföldjüket elhagyni kényszerülőket. A kormány intézkedéseit összefoglalva a belügyminiszter elmondta: - Több mint egy évvel a menekültügy jelentkezése után felelősségel mondhatom, hogy eddig nagy együttérzéssel és igyekezettel, rugalmasan sikerült megoldani e váratlanul jelentkezett, újszerű és hallatlanul bonyolult feladatot. Az állami szervek magatartásának kiinduló pontja az volt, hogy a tartózkodási, illetőleg a letelepedési célú engedéllyel rendelkező menekülteket a magyar állampolgárokéval azonos feltételek mellett illetik meg a szociális, az egészségügyi, a társadalombiztosítási, az oktatási és egyéb más ellátások. A munkaképesek esetében valamennyi ellátás a munkaviszonyhoz kapcsolódik. Az érintettek többsége is azt vallja, hogy a hozzánk érkezettek ne segélyekből éljenek, hanem munkával teremtsenek maguknak megélhetést. A munkába állítás szervezett rendszerének kialakításával sikerült csaknem mindenkit többnyire a szakképzettségének megfelelő munkához juttatni. Megjegyzem azonban, az utóbbi időben a menekülők között emelkedik a szakképzetlenek száma, s ez a későbbiekben megnehezítheti elhelyezésüket. A menekülők számára a legtöbb gondot eddig is, a jövőben pedig még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt nagyon nehezen juthatnak lakáshoz. Ez jelenleg a beilleszkedés fő akadálya. - Felmértük, hogy hol vannak üresen álló családi házak, amelyeket a Letelepedési Alapból folyósított pénzügyi segítséggel megvehetnek. Jó néhányan hozzá is jutottak már ilyen módon lakáshoz. Ezek a házak azonban zömében olyan kistelepüléseken vannak, ahol helyben nincs munkaalkalom. A legutóbbi ülésszakon felvetődött: tisztázni kell, hogy külföldi állampolgár kaphat-e állami bérlakást. Jogszabályaink ezt nem zárják ki. Többgyermekes családok esetében ilyen előfordult. A bérlakás kiutalása azonban, tekintettel a városainkban fennálló lakáshiányra, csak kivételes megoldás lehet. Ezért kezdeményeztük, hogy a tanácsok biztosítsanak telkeket, ahol a menekültek egymással összefogva, pénzügyi segítséggel, de nagyobb részben saját erőből építhetnek maguknak otthont. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:33
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (4. rész)
|
Arra is törekszünk, hogy a tanácsok használaton kívüli, felújításra váró lakásokat, a vállalatok az általuk alkalmazottak számára ugyanilyen jellegű épületeket állítsanak helyre, és ezeket használják fel, mindenekelőtt családok elhelyezésére. Ilyen és hasonló akciók most vannak kibontakozóban és fontos feladatunknak tekintjük ösztönzésüket. Javítana a helyzeten, ha a jobb megoldás érdekében a menekülteket arányosabban tudnánk elhelyezni az ország területén. Jelenleg ugyanis több mint háromnegyedük Budapesten, valamint Hajdú-Bihar, Békés, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében tartózkodik. A hozzánk érkezettekről történő állami gondoskodás anyagi feltételeit részben az Országgyűlés felhatalmazásával létesített - 300 millió forint összegű - Letelepedési Alap biztosította. Ebből a múlt évben mintegy 74 millió forintot használtunk fel: 64,5 millió forintot a tanácsok, 9,5 millió forintot más szervek, közöttük az egyházak kaptak a menekültekkel kapcsolatos költségeik megtérítésére. Úgy gondolom mindenki egyetért azzal, hogy a menekültek támogatása olyan legyen, amely tényleges segítséget ad, de arányban áll az ország mai lehetőségeivel. Mindenekelőtt a saját munkán alapuló új életkezdésben, elsősorban a lakásszerzésben kívánjuk tehát őket támogatni. Az erre irányuló lépések csak a múlt év utolsó hónapjaiban indultak meg, s ezek költségei jórészt majd most jelentkeznek. Azt is figyelembe kell venni, hogy az állami segítség ennél jóval szélesebb körű. Mivel a menekülteket a magyar állampolgárokéval azonos ellátás illeti meg, ezek költségeinek többsége, így például a társadalombiztosítási, oktatási és az egészségügyi költségek, nem a Letelepedési Alapot, hanem az érintett költségvetési szerveket, intézményeket terheli. A jövőben - s már az idén is - a felhasználás lényegesen nagyobb lesz a tavalyinál. Jóval több pénzt igényel a menekültek lakásszerzésének támogatása, és jelentős ráfordítást kíván majd a menekülteket befogadó állomások létrehozása és fenntartása. A menekültek közérzetét nagyban befolyásolja, hogyan foglalkoznak velük, miként intézik ügyeiket az erre hivatott szervek. Tapasztalataink azt igazolják, hogy az eljáró állami, közöttük a tanácsi hatóságok és intézmények méltányosan, felelősségérzettel, őszinte segítőkészséggel keresik a lehetőségeket, eszközöket a róluk való gondoskodásra, beilleszkedésük megkönnyítésére. Ugyanakkor kaptunk jelzéseket bürokratikus eljárásról, magatartásról. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:39
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (5. rész)
|
Ismerjük, hogy esetenként nehezen mozdul, nem elég kezdeményező az apparátus. Szóba került a legutóbbi Országgyűlésen, hogy előfordul a lakásingatlan-szerzés pénzügyi engedélyezésének, valamint a beérkező segélyszállítmányok vámkezelésének elhúzódása. Tájékoztatom a tisztelt képviselőket, hogy a tárcaközi bizottság kezdeményezésére a Pénzügyminisztérium jelentősen egyszerűsítette a román állampolgárok lakásingatlan ügyeiben az eljárást. Április 1-jétől a menekültek számára érkező gyógyszer-, élelmiszer-, és ruhasegély küldeményeket pedig külön engedély nélkül vámmentesen vámkezelik. Tudjuk, hogy a hozzánk érkezettek egy részének igen fájó sebet jelent a családegyesítés megoldatlansága. Az itt-tartózkodók mintegy negyedének gyermeke, házastársa maradt Romániában. Az aradi találkozón a magyar küldöttség által felvetett kérdések között fontos helyen szerepelt a családegyesítés. Akkor román részről olyan igéret hangzott el, hogy partnerek lesznek ennek a megoldásában. Úgy tűnik, hogy erőfeszítéseink eredményeként a kivándorlási és családegyesítési kérelmek elbirálásában némileg kedvező irányban módosul a román hatóságok gyakorlata. Erre utal, hogy a múlt évben 1936 törvényes kivándorlási kérelmet teljesítettek, több mint kétszer annyit, mint 1987-ben, ez év januárjában pedig 528-at. Február végéig családegyesítés keretében több mint 200-an jöhettek át Magyarországra, zömmel gyermekek az itt-tartózkodó szüleikhez. Bízunk benne, hogy ez a folyamat tartós marad. A kormány kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a hozzánk érkezettekről pusztán állami erőből, ha a fő terheket az állami szervek viselik is, nem lehet gondoskodni. Elismeréssel szólhatok a lakosságnak és a társadalmi szervezeteknek a szerepéről. Kiemelem a menekülteket sokoldalúan segítő és ehhez nemzetközi támogatást is megszerző, a családegyesítésben közreműködő Magyar Vöröskereszt, valamint a menekültek önszerveződését bátorító és felkaroló Hazafias Népfront tevékenységét. Külön kell hangsúlyozni, hogy minden lényeges kérdésben nézetazonosság és példás együttműködés alakult ki a magyarországi egyházakkal, amelyek nemzetiségi és vallási megkülönböztetés nélkül veszik ki részüket a menekültek segélyezéséből, gondozásából, és hasznosan munkálkodnak határainkon kívül menekült-politikánk megértetésében, elismertetésében. Meg kell említenem, hogy számottevő segítséget kapunk külföldről is, beleértve magyar emigráns szervezeteket is. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:44
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (6. rész)
|
A menekültügy intézésében - szabályozásban és a végrehajtásban is - a stabil elvek mellett a változás is jelen van. Ezt a menekültek számának emelkedése, a rendezésre váró újabb és újabb kérdések jelentkezése, valamint tapasztalataink gyarapodása tette szükségessé, illetve lehetővé. Elsőként említem a határt engedély nélkül átlépők esetében a visszaadási gyakorlatot, amely - a közvélemény egy részében jogosan - erőteljes érzelmi hatásokat váltott ki, s amely miatt sok birálatot kaptunk. 1988-ban a Romániából illegális határátlépéssel érkezők mintegy negyedét adták vissza hatóságaink a román határőrizeti szerveknek. Eleinte nem voltak elég világosak az erre vonatkozó elvek és így bizonytalan volt a gyakorlat is. Bár sokan vannak olyan véleményen, hogy még nagyobb szelektálásra és nagyobb arányú visszaadásra lenne szükség, jelentősen szűkítettük a visszaadási okok körét, s változtattunk az eljárás rendjén is. Mindezek következtében az utóbbi hónapokban minimálisra csökkent, ez év februárban például a 3 százalékot sem érte el a visszautasítottak aránya. Fontos változást jelentett, hogy a rövid időre szóló ideiglenes tartózkodási engedélyeket felváltottuk a 6 hónapos ideiglenes tartózkodási, illetőleg ennek lejártával a 2 éves letelepedési célú tartózkodási engedélyek rendszerével. A jövőben azok a menekültek, akik Magyarországon kívánnak maradni, mindjárt letelepedési célú tartózkodási engedélyt kapnak. Akik pedig tartósan itt akarnak letelepedni és helyzetük rendezett, a két év letelte előtt, akár azonnal megkapják a külföldiek személyi igazolványával, s személyi számmal járó úgynevezett végleges letelepedési engedélyt. Ez lényegében a magyar állampolgárság megszerzése nélkül is a magyar állampolgárokkal azonos jogokat biztosít, és - természetesen - egyben kötelességeket is jelent számukra. Növekszik a nálunk tartózkodó román állampolgárok között azoknak a száma, akik véglegesen harmadik országba kívánnak továbbutazni. Sokan kifejezetten ezzel a szándékkal jönnek országunkba. A korábbiakkal szemben a továbbutazás elé ma már a magyar nemzetiségűek esetében sem állítunk semmiféle akadályt, abból kiindulva, hogy a tartózkodási állam megválasztása emberi jog. Jelenleg több mint ezer romániai menekült vár továbbutazási lehetőségre. Többen közülük nem dolgoznak, ugyanakkor türelmetlenek, indokolatlanul követelőznek. A harmadik országba való távozásuk azonban nem a magyar kiutazási engedélyen, sokkal inkább azon múlik, hogy a legtöbb országban igen csekély készség mutatkozik a Romániából érkezettek befogadására. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:47
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (7. rész)
|
A kormány további tervezett intézkedéseiről Horváth István elmondta: - Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépésekre készülünk. A Minisztertanács a menekültügy szervezettebb intézése érdekében elhatározta a menekülteket befogadó állomások felállítását. Ezt a menekülés várható folytatódása teszi szükségessé. A Belügyminisztériumban szakértői bizottságot alakítottunk, hogy dolgozzon ki javaslatot az állomások helyére, feladat- és hatáskörére, szervezetére, működési és irányítási rendjére. E bizottság munkájában az érdekelt állami szervek mellett részt vesznek a társadalmi szervezetek, az egyházak, valamint egyes alternatív mozgalmak és menekült egyesületek képviselői is. Úgy látjuk, három-négy ilyen intézményre lesz szükség a határ menti megyékben (de nem közvetlenül a határon), illetve a főváros környezetében. A mi befogadó állomásaink több tekintetben más jellegűek lesznek, mint amilyenek a nyugati országokban működnek. Hozzánk ugyanis túlnyomó többségben magyarok jönnek, akiknek társadalmi beilleszkedéséhez ennek megfelelő utat kell biztosítanunk. Éppen ezért - anyagi lehetőségeinkhez mérten, emberséges körülmények között -, rövid ideig maradnának ott a menekültek. Az állomások fő rendeltetése az itt-tartózkodásért, illetve letelepedésért folyamodók kérelmének körültekintő és megnyugtató első fokú elbírálása lesz. Itt kerül sor a szükséges egészségügyi vizsgálatokra is. Megszervezik továbbá, hogy a tartózkodási engedélyt kapott embereket olyan megyékbe irányítsák, ahol megfelelő szálláshoz és munkához juthatnak. Az ehhez szükséges adatbázis kiépítését már megkezdték. Azt szeretnénk, hogy a befogadó állomások működésének segítésében, ellenőrzésében, lakóinak gondozásában tevékenyen vegyenek részt a társadalmi szervezetek és az egyházak is. Ismeretes, hogy a kormány előterjesztésére az Elnöki Tanács február 24-i ülésén határozatot hozott hazánk csatlakozásáról a menekültek helyzetéről szóló 1951-ben Genfben aláírt egyezményhez és annak 1967-es New York-i kiegészítő jegyzőkönyvéhez. Ezt a döntést az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával folytatott előzetes tárgyalások és a menekültügyi egyezményből fakadó jogosultságok és kötelezettségek alapos és sokoldalú vizsgálata előzte meg. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:50
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (8. rész)
|
A tárca vezetője szólt azokról az előnyökről is, amelyeket az egyezményhez való csatlakozás jelent hazánk számára: Mindenekelőtt legalizálja, széles körben elismert nemzetközi szerződéshez kapcsolja a menekültekkel foglalkozó mindennemű tevékenységünket. Lehetővé teszi a menekültek helyzetének, jogainak és kötelezettségeinek megnyugtató rendezését, részükre személyi és nemzetközileg elismert utazási okmányok kiállítását. Lehetőségünk nyílik arra, hogy az egyezmény részeseként tájékoztathatjuk a világ közvéleményét a menekültekkel kapcsolatos tényekről és intézkedéseinkről. Végül az eddigieknél megalapozottabban vehetjük igénybe gondjaink megoldásához a menekültekkel foglalkozó nemzetközi szervezetek és intézmények - közöttük elsősorban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának - segítségét. A napokban érkezik hozzánk a Főbiztosság küldöttsége annak tényszerű felmérésére, milyen segítségre van szükségünk a menekülteket befogadó állomások létesítéséhez, működtetéséhez, a menekültek beilleszkedésének segítéséhez, illetőleg továbbutaztatásukhoz. Az anyagi-technikai segítség konkrét módjáról és mértékéről a Főbiztosság Végrehajtó Bizottsága fog dönteni. Az Egyezményhez való csatlakozás következményeként megfelelő előkészítés után lehetővé tesszük, hogy a Menekültügyi Főbiztosság irodát nyisson Budapesten. Az iroda segíteni fogja a menekültstátus megadásában illetékes hatóságainkat, másfelől ellenőrzi, miként érvényesítjük a genfi egyezmény előírásait. További teendőnk a menekültügy átfogóbb, a jogállamiságnak megfelelőbb szabályozása. A legfontosabb, hogy a későbbiekben - megfelelő előkészítés után - törvényi szinten határozzuk meg a menekültek befogadásának feltételeit, eljárási és jogorvoslati rendszerét, a menekültek jogállását, alapvető jogait és kötelezettségeit. A kormánynak is az az álláspontja, hogy jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani azok számára, akiknek itt-tartózkodási kérelmét hatóságaink elutasítják. Erre a Menekültügyi Egyezmény is kötelez bennünket. El kell tehát majd dönteni, hogy mi legyen a jogorvoslati út. Előzetesen az a véleményünk, hogy közigazgatási szerv - hatóság vagy bizottság - járjon el fellebbezési fórumként, mint ahogyan ez több országban is történik. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 11:03
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (9. rész)
|
Mindemellett a törvényi előkészítés során gondosan mérlegelni fogjuk, milyen érvek szólnak a közigazgatási és milyen a bírósági felülvizsgálati út mellett. Amennyiben az Országgyűlés szükségesnek minősíti, hogy ellenőrzést gyakoroljon a befogadó államások működése felett, kézenfekvő, hogy ez terjedjen ki a befogadásról első és másodfokon határozó szervek tevékenységére is. A kormány feladatul szabta az érdekelt minisztériumoknak: a jogi szabályozás keretében azt is vizsgálják, hogy a genfi Menekültügyi Egyezményhez történt csatlakozásunkkal, illetve ettől függetlenül, a Polgári és Politikai Jogok - hazánk által elismert - Nemzetközi Egyezségokmányával is összefüggésben mennyiben válik szükségessé kétoldalú - közöttük a határkérdésekben kötött - szerződéseink módosítása. Külön kérdés a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről szóló, ma hatályos magyar-román egyezmény sorsa. Ennek értelmében ugyanis román állampolgár csak akkor kaphat magyar állampolgárságot, ha őt előbb elbocsátják a román állampolgári kötelékből. Az egyezmény hatálya 1990. február 10-én jár le. Felmondására ez év augusztus 10-től számított hat hónap alatt kerülhet sor. A kormány addig is keresni fogja a megfelelő megoldás lehetőségeit, beleértve tárgyalások megkezdését az egyezmény módosítására. Ha ez nem vezet eredményre, kezdeményezni fogja a felmondást. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán felvetődött: kívánatos lenne az ügyek gyorsabb intézése érdekében kormánybiztos kinevezése, a tárcaközi bizottság működésének fenntartása mellett. A Minisztertanács - amíg nem feltétlenül indokolt - nem szivesen bontja meg az igazgatás kialakult rendjét. Úgy látjuk, a menekültügy igazgatásában egyelőre nem szükséges kivételes eszközökhöz nyúlnunk. A tárcaközi bizottság a lehetőségekhez mérten megfelelően látja el feladatát. Indokoltnak tartjuk azonban, hogy a tárcaközi bizottság munkájának segítésére a Belügyminisztériumon belül alakuljon egy Menekültügyi Hivatal. Reméljük így is megbírkózunk a feladattal, de természetesen nem zárkózunk el attól, hogy ha másképpen nem látjuk megoldhatónak a problémát, akkor kormánybiztost nevezzünk ki az ügyek irányítására. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 11:07
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (10. rész)
|
A lakosság többsége támogatja a menekültek befogadásával, beilleszkedésük elősegítésével kapcsolatos intézkedéseinket, kisebb része azonban eltérő, olykor szélsőséges nézeteket vall. Vannak olyanok - és számuk növekszik -, akik az ország mai nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva ellenzik a menekültek befogadását. Mások éppen ellenkezőleg, keveslik a menekültek érdekében kifejtett erőfeszítéseinket. Intézkedéseinknél ezért - legalábbis a fő kérdésekben - bizonyos társadalmi közmegegyezésre van szükség. Úgy érzem, ehhez jó alkalmat nyújt most az Országgyűlés nyilvánossága. A tömegtájékoztatási szervek segítségét is igényeljük a menekültek ügyében a közmegegyezés kialakításához. Igérhetem, hogy az érintett állami szervek még rendszeresebben és alaposabban tájékoztatják majd a sajtó, a rádió és a televízió munkatársait, még nyitottabbá teszik tevékenységüket. Végezetül a magyar-román viszonyról fejtette ki a kormány álláspontját Horváth István: - Nehéz megérteni bizonyos román körök tevékenységét, amelyek a magyar-román kapcsolatok tudatos szűkítését célozzák, amelyek kapcsolatainkban zavarokat keltenek, tartósítják a feszültséget. Mindezek óhatatlanul kedvezőtlenül hatnak az európai folyamatokra is. A két állam politikájában meglévő elvi és gyakorlati különbségek manapság - sajnálatunkra - behatárolják az együttműködés lehetőségeit. A magunk részéről változatlanul készek vagyunk ésszerű kompromisszumokra, politikánknak azonban továbbra is szerves része marad a határainkon túl élő, így az erdélyi magyarság sorsával való törődés, a velük tartott kapcsolatok ápolása. Amint ezt az utóbbi időben tettük, lehetőségeinkhez mérten a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét ráirányítsuk a romániai emberi jogok, az ottani nemzetiségek, így a magyarság súlyos helyzetére. - Meggyőződésünk, hogy kapcsolataink tartós, mindkét nép érdekeit szolgáló javulásának elengedhetetlen feltétele a romániai magyarság emberi és kollektív jogainak teljes körű elismerése és biztosítása. Amig ebben nem lesz változás, addig megmaradnak a menekülést kiváltó okok is. Ezért nem tudunk határidőt szabni a romániai menekültkérdésnek, nem tudjuk meddig tart ez a folyamat; számolnunk kell vele továbbra is. De bizzunk benne, éljünk és cselekedjünk úgy Magyarországon, hogy ne legyen meddő a remény, ne legyen hiábavaló az igyekezet, hogy ebben az ügyben is jobbra fordul a sors - jelentette ki végezetül a belügyminiszter. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 11:11
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (11. rész) Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott ------------
|
vezérigazgatója elöljáróban elismeréssel adózott a Belügyminisztériumnak azért a munkáért, amely váratlanul szakadt a nyakába, mindenféle előzmények, tapasztalatok nélkül, számos olyan bürokratikus akadállyal, amelyekre nem is számíthatott. Bár hibákat elkövetett, de nagyon odaadóan és becsületesen végezte ezt a munkát - tette hozzá. Ezt azonban - a felszólaló megítélése szerint - maradéktalanul nem tudta volna ellátni az egyházak segítsége nélkül. Képviselőtársai nevében tisztelettel köszönte meg az egyházak fáradozását az erdélyi magyar menekültek felkarolása és megsegítése érdekében. Leszögezte, hogy a menekülés megállításának egyetlenegy megoldása van: a romániai magyarság helyzetének rendezése. A képviselő emlékeztetett a két világháború közötti Nagyváradra - szülővárosára -, ahol akkor még nem ismertek faji, vallási, nemzetiségi különbségeket. Barcs Sándor kijelentette, hogy ő a román nép barátja, s korábban is mindig kiállt a román-magyar barátságért, de mindig vesztes maradt. Utalt Gróza Péter egykori kijelentésére, miszerint Erdély híd Magyarország és Románia között, a határok csak jelképes jelentőségűek, az anyanyelv használata szóban és írásban a magyarság természetes joga, és az iskolahálózatot az óvodától az egyetemig haladéktalanul létrehozzák. Hozzátette: ez az a Gróza Péter volt, akit Budapesten megismert, s akinek miniszterelnöksége alatt már megkezdődött a törekvés a monolit nemzet kialakítására. Ennek magyar támogatója is volt, például Nagy István kommunista író, aki azt állította: mindegy, hogy a magyarság beolvad a románok közé, a fő az, hogy jobb életkörülmények között élhessen. Végül bírálta azokat a magyarországi véleményeket, amelyek szerint nincs hely nálunk az áttelepült erdélyi magyarok számára. Ennek kapcsán rámutatott: súlyos demográfiai helyzetben vagyunk, minden esztendőben egy Makó nagyságú város lakosságával leszünk szegényebbek. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 11:48
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (12. rész)
|
Márk György (országos lista), a Magyarországi Románok ----------- Demokratikus Szövetségének főtitkára kijelentette: a hazai románok vitathatatlanul elkötelezett magyar állampolgárok, ugyanakkor érzelmileg nem lehetnek közömbösek a román nép iránt. Ám az utóbbi időben a két ország között kialakult nézetkülönbségek zavarólag hatnak mindkét ország nemzetiségeire. A hazai román nemzetiséget - amely ugyanúgy azonosul a politikai döntésekkel és állásfoglalásokkal, mint a többi magyar állampolgár - hátrányosan érinti a két ország között kialakult rossz viszony. Ilyen körülmények között ugyanis nem számíthat a nyelvnemzet segítségére anyanyelve és kultúrája fenntartásához, fejlesztéséhez. Az itt kialakult közhangulat viszont az együttélést nehezítette meg. A román-magyar viszonyt érintő külpolitikai törekvéseink hosszú távon a kapcsolatok normalizálását, a jószomszédi viszonyok kialakítását szolgálják - hangsúlyozta a képviselő. E cél érdekében - tette hozzá - meg kellene keresni azokat a szálakat, amelyek a jelenlegi helyzetben is összekötik a két népet. Rámutatott: más a román nép és más a román politikai irányítás. Ezt azonban a közvéleménynek is tisztában kellene látnia, s ehhez a tömegtájékoztatási eszközök is segítséget nyújthatnának. Több helyes kezdeményezés tapasztalható, így például néhány helyen már megalakultak a magyar-román baráti társaságok, nem utolsósorban azzal a céllal, hogy a román kultúrát jobban megismertethessék Magyarországon. Kifejtette meggyőződését: a kisebbségek lehetnek azok az erők, amelyek elősegíthetik a népek közötti közeledést, s úgy látja, ez az igény megvan mindkét országban. A közeledés mindkét nép javát szolgálná, s ez egyúttal történelmi szükségszerűség is. A kisebbségeknek küldetés-szerepük is lehet, s nem lenne szerencsés, ha a politika eszközként használná fel őket céljai eléréséhez, az pedig kifejezetten ártalmas lenne, ha a hazai nemzetiségi politikánkat a reciprocitás, a kölcsönösség függvényében alakítanánk. Végül kifejtette: a politikai irányítás felelőssége elejét venni annak, hogy az aktuális események ne váltsanak ki nacionalista érzelmeket. (folyt. köv.)
1989. március 10., péntek 12:07
|
Vissza »
|
|
Az országgyűlés ülésszakának harmadik napja (13. rész)
|
Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi ------------- studiójának szerkesztő-riportere elöljáróban utalt arra, hogy a politika évtizedeken át kirekesztette az állampolgárokat - a képviselőket is - a nemzetiségekkel, a magyarsággal összefüggő problémák megvitatásából. Az Erdéllyel kapcsolatos ismereteket leszűkítették, akadályozva ezzel a véleményalkotást. Még egy esztendővel ezelőtt is sok volt a témakörrel kapcsolatos bizonytalanság a politikában. Ugyanakkor leszögezte, hogy a jelenlegi, még mindig sokkoló helyzet kialakulásáért az elmúlt évtizedek politikai vezetését terheli a felelősség, mert igaz ugyan az elv, hogy a nemzetiségi kérdést ott kell megoldani, ahol a nemzetiségiek élnek, de a jelenlegi romániai viszonyok miatt ez ott lehetetlen. Király Zoltán a továbbiakban elismeréssel szólt azokról a tiszteletre méltó erőfeszítésekről, amelyeket a kormányzat tesz, majd néhány újabb keletű problémára hívta fel a figyelmet. Így arra, hogy az illegálisan hazánkba érkezők fogadása, illetve esetleges visszairányítása még mindig gondokkal jár. Ezzel foglalkozni azért is fontos - mondotta -, mert újabb ,,menekülthullám,, várható a romániai iparszerkezet-átalakítás miatt. Elengedhetetlennek ítélte egy politikailag és közgazdaságilag is megalapozott menekültügyi koncepció és program kidolgozását, állami, valamint jogi intézkedések meghozatalát, s mindehhez külföldi és belföldi támogatás megszerzését. Elégedetten nyugtázta, hogy erre megvan a kormányzati elhatározottság. Elvi jelentőségűnek ítélte, hogy az új alkotmány készítésekor figyelemmel legyenek arra: Magyarországnak a nemzet államává kell lennie. Ne tegyenek egyenlőségjelet az ország és a magyarság közé. Az alkotmányban is rögzíteni kell az állam kötelességeit a határokon túl élő magyarsággal szemben. Ezt az igényt az vezérli - mondta -, hogy a jövőben egyetlen kormány se áldozhasson fel magyar érdekeket idegen célok oltárán. Végezetül minimális célkitűzésként nevezte meg: Romániában állítsák vissza az 1947/48-as iskolaévben működött magyar tanintézeteket az óvodától az egyetemekig. Rámutatott: a menekültügy nemcsak magyar ügy, hanem európai is, szorgalmazva a nemzetközi fórumokon való közös fellépést. (folyt. köv.)
1989. március 10., péntek 12:39
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (14. rész)
|
A felszólalásokra Horváth István azzal reagált, hogy a kormány hasznosítja majd a képviselői észrevételeket, javaslatokat. Az ülés elnöke határozati javaslatot terjesztett elő, amely kimondja: a törvényhozó testület tudomásul veszi a belügyminiszter tájékoztatóját, s felhívja a kormány figyelmét arra, hogy döntéseinél, tervezett intézkedéseinél vegye figyelembe a parlamenti vitában elhangzottakat. A határozatot egyhangú szavazással hozta meg a Ház. Ezután Gyuricza László (Veszprém m. 5. vk.), a házelnök --------------- megválasztásának előkészítésére alakult jelölőbizottság elnöke ismertette a testület jelentését. Elmondotta: a jelentést írásba foglalták, és eljuttatták a képviselőknek. A jelölőbizottság összetétele, választott munkamódszere lehetővé tette, hogy minden, az ülésen jelenlévő képviselővel véleményt cseréljenek. A házelnök személyére tett javaslat tehát teljes körű konzultációra épül. A bizottság többes jelölést kívánt kialakítani, de minden egyes jelölőbizottsági tagnál az első helyen Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének neve szerepelt. Első helyre más jelölés szóba sem jött. A jelentés mellékleteként feltüntették azt is, hogy a jelölés során még mely képviselők neve merült fel. Mivel karakterisztikus javaslat nem alakult ki a második helyre, a testület egyes jelölés mellett döntött. Gyuricza László kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelölését fogadja el, és ennek alapján válassza meg a Ház elnökét. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m. 12. vk.) jelentkezett szólásra ------------- s kifejezésre juttatta: kételye támadt a jelölés valóságértéke iránt, s hogy a tervezett voksolás ne egyszerű tudomásulvételre szorítkozzék, a bizottsági javaslattal ellentétben többes jelölést javasolt. Hozzátette: mivel az ügyrend a képviselők számára nem teszi lehetővé, hogy a jelölőbizottság megkerülésével tegyenek személyi javaslatot, ha az Országgyűlés hozzájárul, ismerteti indítványát. A soros elnök közbevetette: a házszabályok ezt nem teszik lehetővé, azt viszont igen, hogy a képviselő közvetlenül a jelölőbizottságnak tegyen javaslatot. Südi Bertalan közölte: a testületnek meg is tette javaslatát, s változatlanul meggyőződése, hogy a többes jelölés iránt mutatkozik igény. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 12:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (15. rész)
|
Gyuricza László Südi Bertalannak válaszolva elmondotta: a jelölőbizottság ülései nyilvánosak voltak, a testület együttes vélemény alapján alakította ki álláspontját, tehát nem történt semmi olyasmi, amely miatt bárkiben is kétség merülhetne fel a jelölőbizottság munkájának tisztessége iránt. Az Országgyűlés kétséget kizáró többséggel - két ellenszavazattal, tartózkodás nélkül - elrendelte a szavazás megtartását. A titkos szavazás idejére a soros elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ------------- ismertette a szavazás eredményét. Elmondta: a leadott szavazatok száma 353 volt. Szűrös Mátyásra 318-an szavaztak, ellene pedig 27-en, s 8 érvénytelen szavazatot adtak le. Az ellenszavazatok a következőképpen oszlottak meg: Király Zoltán 7, Pozsgay Imre 6, Horváth Jenő 5, Südi Bertalan 3, Grósz Károly 2, Gajdócsi István, Jakab Róbertné, Kiss István (Komárom m. 7. vk.) és Stadinger István egy-egy szavazatot kapott. Horváth Lajos megállapította, hogy az Országgyűlés 318 egyetértő és 27 ellenszavazattal Szűrös Mátyást az Országgyűlés elnökévé választotta meg. Köszöntötte az új házelnököt és eredményes munkát kívánt neki. Szűrös Mátyás rövid beszédben köszönte meg a képviselők megtisztelő bizalmát. Elmondta: úgy érzi, ez a bizalom elsősorban eddigi munkásságának szól, s kifejezésre juttatta, büszke arra, hogy a törvényhozók így értékelik munkáját. Kérte, hogy a jövőben ebben a felelősségteljes munkában hasonló szellemben és arányban támogassák. Emlékeztetett arra, hogy a jelölés idején különös érzések kavarogtak benne, mert az volt a véleménye: mindenkinek azon a területen kell dolgoznia, amelyen a legtöbbet nyújthatja az országnak, a nemzetnek. Végül is azért vállalta el a jelölést, mert reméli, hogy nem teljes pályamódosítást kell végrehajtania. Úgy vélekedett: az országnak ebben a helyzetében, a Magyar Országgyűlésnek ebben az állapotában vállalnia kellett a jelölést. Kifejezte meggyőződését, hogy az Országgyűlés szerepe az ország életének, külpolitikájának alakításában növekedni fog. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 12:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (16. rész)
|
A továbbiakban kifejtette: belső fejlődésünk és külpolitikánk is egy új határ szakaszán mozog. Ezekben a hónapokban, években eldől, hogy milyen irányban fejlődik Magyarország. Kijelentette: demokráciát kell teremteni és szocialista célok felé haladni. A szocializmus nagy gondolata és eszméje az emberiségnek, több százéves múltra tekint vissza, de még nagyon kevés valósult meg belőle. Kitért arra is, hogy változtatásokra van szükség az Országgyűlés munkájában. A magyar sajtó és a tömegkommunikációs eszközök képviselőihez intézve szavait kérte az Országgyűlés nevében: támogassák a törvényhozó testület munkáját, segítsék elő azt, hogy Magyarország azon az úton, amelyen a kezdeti lépéseket megtette, magabiztosan haladhasson előre. Végezetül hangsúlyozta: az elkövetkező években keményen kell munkálkodni ahhoz, hogy a civilizácó fő útvonalán haladjon előre az ország a XX. század végén és a civilizáció fő áramlatának részeként lépjen át a XXI. századba. Ezután egy - több képviselő által beterjesztett - önálló indítványról döntött a törvényhozó testület: módosította a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény 4. paragrafusát, amely minden rendezvény szervezését megtiltotta az Országház előtti Kossuth Lajos téren. A három tartózkodással elfogadott módosítás szerint a gyülekezési tilalom csak a parlamenti ülésszakok idejére vonatkozik. A napirend szerint ezt követően Halmos Csaba államtitkár terjesztette elő a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosítási javaslatát. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 12:48
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (17. rész)
|
Halmos Csaba expozéja ---------------------- - A munkajogi szabályozás csaknem négy évtizeddel ezelőtti megjelenése óta ez a második alkalom, amikor az Országgyűlés érdemben foglalkozik ilyen tárgyú jogalkotással - kezdte expozéját. - Demokratizmus, jogállamiság, piac. E fogalmakkal jellemezhető törekvéseink a munkajogi szabályozással szemben is újabb követelményeket fogalmaznak meg. Ezeket legáltalánosabban úgy lehet összegezni, hogy a munkajog a maga eszközeivel is teremtse meg a szektor- és szervezetsemlegességet, a vállalati önállóságot, a piaci mechanizmusok működését. E követelmények megvalósításának fontos eleme a munkajogi szabályozás radikális visszavonulása, az érdekegyeztetésen alapuló megállapodások rendszerének megalapozása. Amikor a munkaügyi kormányzat azt a feladatot kapta, hogy az említett elveknek megfelelően, a társasági törvény megalkotásával párhuzamosan tekintse át a jelenlegi szabályozást, rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy a teljes korrekció csak egy új alapokon álló Munka Törvénykönyve megalkotásával érhető el. Felelősséggel ezt a feladatot a rendelkezésre álló alig fél év alatt nem vállalhattuk el. Ezúton jelentem be, hogy az új Munka Törvénykönyve kidolgozásával kapcsolatos munkálatokat felgyorsítjuk. Elgondolásaink szerint az elveiben és szemléletében is korszerű törvény 1991. január 1-jén, a parlamenti döntést megalapozó széles körű társadalmi vita után lépne hatályba. Mi indokolja mégis, hogy a kormányzat most javasolja a Munka Törvénykönyve módosítását? Alapvető célunk, hogy a társasági törvénnyel - nemcsak annak betűjével, hanem szellemével is - összhangot teremtsünk - mondta az államtitkár, majd a javaslat előkészítésének néhány új vonására utalt. Ezek között említette, hogy a hazai munkajogi szabályozás történetében először hozták nyilvánosságra a tervezetet, s bocsátották széles körű vitára. - Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt 40 évben jogszabály-tervezet nem váltott ki ilyen heves, gyakran érzelmektől, sőt indulatoktól sem mentes vitát. Az egyeztetés, a felek rugalmas hozzáállása a leglényegesebb ellentétek feloldásához vezetett: vagy sikerült egymást meggyőznünk, vagy komprommisszumos megoldás született. Az Országgyűlés elé kerülő tervezet ennek megfelelően egy széles körben megalapozott konszenzust tükröz. A javaslatban megfogalmazott rendelkezések három nagy csoportba sorolhatók. Az első - s talán a legnagyobb - azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek az érdekegyeztetési mechnaizmus korszerűsítését célozzák. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 13:39
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (18. rész)
|
Kiinduló pontunk az volt, hogy főként a társasági törvény adta lehetőségek kihasználásával a munkaszervezeteken belül jóval élesebben elhatárolódnak a tulajdonosi és a munkavállalói pozíciók. Ennek folytán a jelenleginél erőteljesebb érdekütközésekkel kell számolni. E konfliktusok feloldására jogi eszközök is szükségesek, bár előre kell bocsátanom, hogy ezek a szabályok csupán annyit érnek, amennyit a gyakorlat megvalósít belőlük. A jogi technika korszerűsítése két módon történt. Egyrészt a jelenlegi szabályok jelentős részét átdolgoztuk, amely döntően a kollektív szerződések rendszerét, s a szakszervezeti vétójogot érintette. Másrészt új jogintézmények bevezetését is indokoltnak láttuk. Ezek közül elöljáróban említem meg a kollektív keretszerződéseket és az úgynevezett érdekviták rendezésére szolgáló eljárást. A javaslatban szereplő szabályok második csoportja érinti a dolgozók többes foglalkoztatását, azaz a másodállás és mellékfoglalkozás rendezését. Indokként ismét a társasági törvény hatását kell említenem. Vélelmezhető ugyanis, hogy egyre nagyobb számban és súllyal jelennek meg olyan kisebb szervezetek, vállalkozások, amelyek teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat nem igényelnek, s főként olyan dolgozókkal kívánnak munkaviszonyt létesíteni, akik máshol már munkaviszonyban állnak. Végül a harmadik csoportba a javaslatnak azok a rendelkezései sorolhatók, amelyek a gyakorlat által felvetett néhány jogalkalmazási nehézség elhárítását célozzák. Halmos Csaba a továbbiakban sorra vett néhány olyan rendelkezést, amely az előkészítés során vitát váltott ki. Az érdekegyeztetési mechnaizmust érintő szabályozás elsősorban a kollektív szerződések rendszerét érinti. A jelenlegi szabályozás egyik legnagyobb hiányossága, hogy alapjaiban csak a munkaszervezeteken belüli konfliktusok feloldását célozza. A továbblépés egyik fontos eszköze a kollektív keretszerződés intézményének bevezetése. A tervezet szerint a kollektív keretszerződést egyfelől a munkáltatók, másfelől a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei köthetnek. Mindkét oldalon érdekképviseleti szervezet jár el, olyan szervezetek, amelyek előzetesen tagjaiktól felhatalmazást kaptak a kollektív keretszerződés megkötésére. A felhatalmazás módját a javaslat nem szabályozza, erre nyilvánvalóan az adott érdekképviseleti szervezetek belső szabályzataiban kerül sor. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 13:42
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (19 rész)
|
E szervezetek felépítésének demokratikus jellege, illetve az említett felhatalmazás elegendő biztosíték arra, hogy a keretszerződések a hatályuk alá tartozó valamennyi szervezet, illetve munkavállaló számára elfogadható megállapodást, konszenzust tükrözzenek. További garanciát jelent és a munkáltatók önállóságát biztosítja az a rendelkezés, amely szerint a keretszerződés hatálya csak a szakszervezettel egyetértésben történt csatlakozás alapján terjed ki arra a munkáltatóra, amely a szerződéskötés időpontjában nem volt tagja az érdekképviseleti szervezeteknek. Ugyanakkor a munkavállalói érdekek érvényesülését szolgálja az a szabály, amely a kollektív keretszerződések megkötésénél is kötelezővé teszi a dolgozók körében az előzetes megvitatást. Ennek módját a javaslat nem határozza meg, ezt a szerződést kötő felek közösen szabják meg. A kollektív szerződések rendszerének második jelentős módosítása e szerződések tartalmát érinti. Régi vitára tesz pontot a javaslat, amikor kimondja, hogy a kollektív szerződés bármely kérdést szabályozhat, természetesen a jogszabállyal nem ellentétesen. A tervezet előkészítése során a legnagyobb vitát az az elképzelés váltotta ki, amely a munkáltatói kollektív szerződés kötésének kötelező jellegét meg kívánta szüntetni. Ez az elgondolás a munkáltatói, illetve a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek autonómiájából indult ki, amelyből következik, hogy egyik fél sem kötelezhető szerződés kötésére. Szó sem volt tehát arról, ami egyes szélsőséges véleményekből kitűnt, miszerit a kormányzat megszüntetné a helyi kollektív szerződéseket. Azt gondoltuk, hogy a jogi kényszer helyett a gazdaság diktálta érdekek vezessék a feleket, valódi viták alapján, valódi konszenzust eredményezve. Tudomásul kellett azonban vennünk, hogy egy ilyen liberális gyakorlat kialakításának számos társadalmi-gazdasági feltétele még nem teremtődött meg, s különösen az érdekérvényesítési képesség hiánya jogos munkavállalói érdekeket sérthetett volna. A tervezet általános szabályként kötelezővé teszi a munkáltatói kollektív szerződés megkötését. Ugyanakkor utal arra is, hogy ez a jogi kényszer egyben semmiféle biztosítékot nem ad arra, hogy a konszenzus ténylegesen létre is jön. Ebben az esetben kötelezővé teszi egyeztető eljárás lefolytatását, ennek során azonban döntés csak akkor születhet, ha azt mindkét fél előzetesen kívánja. Összességében tehát a javasolt szabályozás megfelelően tükrözi a szabályozott viszonyok ellentmondásos jellegét. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 13:47
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (20. rész)
|
A kollektív szerződések rendszerét érintő javaslatainkhoz hasonló horderejű szabály az egyeztetési eljárás bevezetése. A jelenlegi szabályozást kimerítően rendezi az úgynevezett jogviták elbírálásának rendjét, tehát azoknak a konfliktusoknak a rendezését, amelyekben jogszabályban meghatározott igényt érvényesít a dolgozó. Hatályos szabályaink között viszont még csak utalást sem találunk az ezen kívül eső, többnyire a dolgozók nagyobb csoportját érintő konfliktusok feloldására. E konfliktusokat - a nemzetközi gyakorlatban is meghonosodott kifejezéssel élve - érdekvitának szokták nevezni, s főként a nyugati országokban feloldásukra a gyakorlat számos intézményt, technikát alakított ki. A javaslatban megfogalmazott egyeztetési eljárás kezdeti lépés a jelzett hiány megszüntetéséhez. Az érdekegyeztetés témakörében még két szabályra hívom fel a tisztelt képviselők figyelmét. A dolgozóknak a vezetésben való részvételét illetően a jelenlegi szabályokat veszi át a tervezet, a jogalkotási törvényre tekintettel azonban mellőzi az alacsonyabb szintű szabályozást. Itt említem meg: több képviselői javaslatként megfogalmazódott az, hogy a gazdasági társaságok esetében is valamifajta véleményezési jogot biztosítani kell a gazdasági társaságokban résztvevő dolgozóknak. Ennek megfelelően kezdeményezem, hogy a jogszabályban a 30 főnél több főfoglalkozású gazdasági társaságokra vonatkozzanak a korábbi szabályozásban is megfogalmazott véleményezési jogosítványok. Vitatott az a bekezdés, amely arra az esetre ad eligazítást, ha a munkáltatónál több szakszervezet működik és ezek nem egységesen lépnek fel. Döntést igénylő kérdés ugyanis az, hogy ezek közül melyik gyakorolhatja azokat a jogokat, amelyekkel jellegüknél fogva e szakszervezetek külön-külön nem élhetnek, mint például a kollektív szerződéskötés vagy a döntés joga. A vitatott rendelkezés ilyen esetben, a külföldön mindenütt elfogadott gyakorlattal egyezően, a legnagyobb taglétszámú szakszervezetet részesíti előnyben. Hangsúlyozom, hogy e javaslat nem kívánta korlátozni a szakszervezeti pluralizmust. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 13:50
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (21. rész)
|
A jelenlegi szabályozás a főállású munkaviszony védelmét tekinti alapvető feladatának. Ennek érdekében olyan korlátokat határoz meg, amelyek széles körű beleszólási jogot biztosítanak a főállás szerinti munkáltató részére úgy, hogy e munkáltatói joggyakorlással szemben a jogorvoslatot is kizárja. A hatályos szabályozás e koncepcióját és módszerét a javaslat nem veszi át, mert a tiltások és a korlátozások bonyolult rendszere több feszültség forrásává vált. Részben korlátozta a dolgozók hatékony foglalkoztatását, másrészt jogalkalmazási nehézségekhez, sőt a vonatkozó rendelkezések kijátszásához is vezetett. Ugyanakkor a javaslat sem támogatja a dolgozók társadalmilag is káros (teljesítmény-taktikázáshoz vagy egészségkárosodáshoz vezető) többes foglalkoztatását. E cél megvalósítására azonban az eddigi adminisztratív korlátok alkalmatlanok, s ma már általános a felismerés, hogy csak közvetett eszközökkel szorítható vissza e negatív jelenség. Ennek lényege, hogy a főállású munkaviszony keretében nyíljék lehetőség a dolgozó olyan foglalkoztatására, mely mellett sem anyagi, sem egyéb érdekei nem kényszerítik további munkavállalásra. Utalok mindenekelőtt az 1989. január 1-jétől bevezetésre került liberalizált bérgazdálkodásra, valamint arra, hogy a munkajogi szabályozás nem tiltja a dolgozók eredményérdekeltségen alapuló, bizonyos vállalkozói elemeket is magában hordozó foglalkoztatását. A javasolt módosítások kapcsán a jogi szabályozás funkciója alapvetően változik: a főállású munkáltató védelme helyett döntően csak a társadalmi szempontból káros többes munkavállalást korlátozza. E szabályok az előkészítés során egyetértéssel találkoztak, ezért a javaslat részleteinek ismertetése helyett két további rendező elvet emelek ki. Az első szerint lényegében egyetlen formális gátja marad a dolgozók többes foglalkoztatásának, az összeférhetetlenség. Ha a második munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony összeférhetetlennek minősül, ennek megtiltásának lehetőségét továbbra is garantálja a javaslat. A második lényeges újítás az, hogy a mellékfoglalkozás létesítésének szabályozásában széles körű lehetőség nyílik a kollektív szerződéses rendezésnek, azaz a helyi sajátosságok érvényesítésének. A munkajogi szabályozás megújításának egy szerény, kezdő lépéseként értékeljük a most napirendre kerülő javaslatot - mondotta az államtitkár, s kérte a kormány által benyújtott javaslat elfogadását. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 13:52
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (22. rész)
|
Katona Sándor (Fejér m. 12. vk.), a törvényjavaslat bizottsági ------------- előadója hangsúlyozta, hogy egyik bizottság sem vitatta a törvénytervezet szükségességét, azt, hogy a társasági törvényben megfogalmazott elvek figyelembevételével számos magas szintű jogszabályt, így a Munka Törvénykönyvét is módosítani kell. A bizottságok tagjai kiemelték, hogy a törvényjavaslat a társasági törvényre tekintettel egyrészt korszerűsítést tartalmaz, másrészt a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe veszi, mert a jelenleginél sokkal szélesebb körben biztosítja a helyi szabályozás lehetőségét, jelentősen kibővíti a kollektív szerződésben rendezhető kérdések körét. Új elem az érdekelt felek közti egyeztetési eljárás jogintézményének bevezetése, amely nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a felek a felmerült érdekkonfliktusokat igyekezzenek minden külső beavatkozás nélkül maguk megoldani. A kollektív szerződés megkötésének lehetősége növeli a vállalatok önállóságát, csökkenti a központilag meghatározott korlátokat. Több kérdés merült fel a vezetésben való részvétel jogosultságával kapcsolatban. A hozzászólók egyrészt a jogosítványok szűkítését javasolták, míg mások ezek szükségességét erősítették meg. Az előadó ismertette a bizottság szövegmódosító javaslatait. Majd elmondta, hogy még az idén megkezdődik a Munka Törvénykönyvének átdolgozása, és jövőre kétfordulós tárgyalásban, széles körű társadalmi vitával új Munka Törvénykönyve készül. Ehhez figyelembe kell venni az új alkotmányt, a készülő szakszervezeti törvényt, s mindazon egyéb törvényeket, amelyek ezzel összefüggésbe hozhatók. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 14:10
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (23. rész)
|
Ezt követően Jakab Róbertné, az ülés soros elnöke ügyrendi kérdésekről tájékoztatta a törvényhozókat. Utalt arra, hogy az új házszabály előírásai szerint a törvényjavaslatokat két olvasatban tárgyalják, általános és részletes vitát nyitnak, amely együttesen is lefolytatható. Módosító javaslat esetén azonban mind az általános, mind a részletes vitát meg kell tartani. Elmondta, hogy a most napirenden szereplő törvényjavaslathoz a terv- és költségvetési bizottság nyújtott be módosító javaslatot, amelyet a képviselők között szétosztottak. (Ugyanakkor a képviselők jelezték, hogy a kézhez vett szöveg nem teljes.) A házszabályoknak megfelelően következett a tervezet általános vitája, amelyben két képviselő jelezte felszólalási szándékát. Elsőként Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.) kapott szót. A képviselő -------------- a kisebbségi szakszervezetek jogainak a korlátozása ellen kívánt felszólalni, azonban eltekintett álláspontjának részletes kifejtésétől, mivel Halmos Csaba expozéjából kitűnt: az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal egyetért a képviselő által kifogásolt bekezdés elhagyásával. dr. Balla Éva (Budapest, 46. vk.) egyike volt azoknak, akik ------------- javaslatot tettek arra a módosításra, hogy a gazdasági társaságokra is vonatkozzanak a dolgozói részvételi jogok. Mivel az ÁBMH elnöke expozéjában támogatta és elfogadásra ajánlotta ezt, a képviselő ugyancsak elállt a hozzászólástól. Miután a két képviselő kielégítőnek találta az előterjesztésben elhangzottakat, Halmos Csaba válaszában csupán a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatairól szólt. A dolgozóknak a vezetőkkel kapcsolatos véleményezési jogát tekintve a bizottság a dolgozók képviseleti úton történő véleményezési jogosítványát javasolta. Halmos Csaba ezzel összefüggésben utalt rá: a törvénytervezet nem zárja ki azt, hogy a dolgozók saját döntésük alapján a szervezeti és működési szabályzatban, az ügyrendben döntsenek arról, közvetlenül vagy képviseleti úton kívánják-e gyakorolni a vezetők véleményezését. A tervezet ezt a helyi kollektíva döntésére bízza. Véleménye szerint ez a megoldás összhangban van a terv- és költségvetési bizottság javaslatának szellemével. Helytelen lenne ezt az egy kérdést kivenni a véleményezési jogosítványok közül, és csak a képviseleti véleményezés jogát hagynák meg a kollektívák számára. (folyt. köv.)
1989. március 10., péntek 14:11
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (24. rész)
|
A bizottság második módosító javaslata a szakszervezetek úgynevezett vétójogát érintette. Halmos Csaba ezzel kapcsolatban határozottan állást foglalt az eredeti szövegezés megtartása mellett, miszerint vétójogra a dolgozókat aránytalanul ért érdeksérelem esetén legyen lehetőség. A szövegtervezet egyébként a két leginkább érintett fél, a Magyar Gazdasági Kamara és a szakszervezetek támogatását is élvezi. Az államtitkár végezetül támogatta a bizottság javaslatát arra, hogy az összeférhetetlenség tilalma alóli felmentést lehetővé tevő bekezdést töröljék a szövegből. A házszabályoknak megfelelően az Országgyűlés ezután - 12 tartózkodással - úgy határozott, hogy a tervezetet részletes vitára bocsátja. Ekkor Dauda Sándor (Budapest 45. vk.) indítványozta, hogy ------------ mindaddig, amíg a terv- és költségvetési bizottság módosított javaslatát nem kapja meg minden képviselő - ez technikai okok miatt történhetett így, vélte -, függesszék fel a törvényjavaslat tárgyalását. Boros László (Budapest 26. vk.) az előtte szóló indítványát ------------ kiegészítve kérte, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság törvénytervezettel kapcsolatos állásfoglalását osztassa szét a soros elnök. Az elnöklő Jakab Róbertné - elfogadva a két indítványt - a módosító javaslat, illetve az állásfoglalás szétosztásának idejére felfüggesztette a napirend tárgyalását. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 14:13
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (25. rész)
|
A szünet után határozathozatal következett. Az elnöklő Jakab Róbertné emlékeztetett arra, hogy a terv- és költségvetési bizottság három részből álló módosító javaslatot nyújtott be a törvényjavaslathoz. Ennek első és második részét az előterjesztő Halmos Csaba államtitkár nem fogadja el, a harmadik javaslattal egyetért. Az Országgyűlés külön-külön szavazott a beterjesztett bizottsági módosításokról, s mindhármat nagy többséggel elfogadta. Ugyancsak elfogadta a Parlament azt a két módosító javaslatot, amelyet az expozé előterjesztője fogalmazott meg. Ezt követően a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a már megszavazott módosításokkal együtt általánosságaiban és részleteiben az Országgyűlés három ellenszavazattal és 19 tartózkodással elfogadta. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 15:12
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (26. rész)
|
A következő napirendi pont tárgyalása előtt Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.) kért szót, s egy felhívást ------------- adott közre, amelynek szövegét 15 képviselőtársa írta alá. A felhívás március 15-e méltó megünneplésére szólít fel. ,,1988. december 20-án a Parlament megszavazta, hogy március 15-e munkaszünettel együtt járó nemzeti ünnepünk legyen. A magyar nép több évtizedes óhaja teljesült ezzel. A döntés megkésettsége, az ünnep körül évek óta hullámzó hevességű érzelmek azonban odáig vezettek, hogy ma az ünnepben rejlő nemzeti egységet teremtő lehetőségeket nemhogy kihasználni nem tudjuk, hanem éppen a széthúzás, a törésvonalak elmélyülése következhet be. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy ma nehéz közös ünneplést szervezni. Az MSZMP ennek előkészületeiről és lebonyolításáról az évtizedes beidegződések szerint határozott. A radikálisabb alternatív szervezetek most a kezdeményezés és a munkaszünet kivívásának előjogáért versengenek. Esetenként politikai zsarolás jeleivel találkozunk. Mindezek alapján felhívjuk a pártokat, egyesületeket, honfitársainkat: emelkedjenek felül ellentéteiken március 15-én. Akadályozzák meg a bármelyik oldalról érkező provokációt. Felhívjuk a belügyi szerveket, a rendészeti szerveket: tartózkodjanak az erőszaktól. Ünnepeljünk Együtt, ha lehet 1989-ben végre teljesülhet évszázados kívánságunk, hogy történelmünk eme legdicsőbb eseményéről őszintén, nyíltan és büszkén emlékezhessünk meg. Tegyük, ehhez méltóan.,, A felhívást aláírta: Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m. 20. vk.), Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m. 3. vk.), Südi Bertalan (Bács-Kiskun m. 12. vk.), Réger Antal (országos lista), Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m. 5. vk.), Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Bp. 51. vk.), dr. Bazsó György (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 17. vk.), dr. Balla Éva (Bp. 46. vk.), Varga Imre (országos lista), Zsigmond Attila (Bp. 5. vk.), dr. Pregun István (Szabolcs-Szatmár m. 1. vk.), Vörösné Csuka Mária (Komárom m. 9. vk.), Bánffy György (Bp. 4. vk.), Pál László Istvánné (Somogy m. 3. vk.), Dr. Eke Károly (Csongrád m. 10. vk.). (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 16:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (27. rész)
|
A képviselők a felhívást egy ellenszavazattal és két tartózkodással elfogadták. Ezután Pálfi Dénes (Zala m. 3. vk.) az ügyrendre hivatkozva ----------- emlékeztetett arra, hogy ha elkezdik egy napirendi pont tárgyalását, akkor azt be is kell fejezni. Ezért kérte képviselőtársai véleményét, hogy - délután 3 óra lévén - e fontos törvényjavaslat, a sztrájktörvény tárgyalását elkezdjék-e. Nagy Sándor (országos lista) kapcsolódva az előtte felszólalóhoz ----------- javasolta, hogy március 22-én, az ülésszak folytatásakor foglalkozzanak a sztrájktörvénnyel. Indokai között megemlítette azt is, hogy a sztrájktörvényről szóló javaslat az utolsó pillanatban változott lényeges pontokon, így nem volt lehetőség arra, hogy mindenki alaposan áttanulmányozza. Nagy Sándor javaslatához több képviselő csatlakozott. Ezt követően a sztrájkról szóló törvényjavaslat vitáját 18 ellenszavazattal és 2 tartózkodással március 22-ére napolta el az Országgyűlés. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 16:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (28. rész)
|
Többen javasolták, hogy interpellációkkal folytatódjék a vita, de az elnök közölte, hogy miután ez eredetileg nem szerepelt a pénteki programban, az érintett kormánytagok nem mindegyike van jelen az ülésteremben. Beck Tamás kereskedelmi miniszter viszont készen állt a belkereskedelemről szóló 1978. évi I-es törvény módosításának előterjesztésére, így e napirendi pont tárgyalására tértek rá. Beck Tamás expozéjában rámutatott: a belkereskedelmi tevékenységet érintő ma érvényes jogi keretek már túlhaladottak. Az érvényben lévő rendelkezések bizonyos kereskedelmi tevékenységek folytatását ugyanis csak jogi személyek és ezek társaságai részére teszik lehetővé. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a magánkereskedőknek, a közkereseti és betéti társaságoknak nincs lehetőségük nagykereskedelmi, záloghitelnyújtási, reklám- és hirdetési, valamint utazásszervezési és közvetítési tevékenységre. E korlátozás fenntartása nincs összhangban az Országgyűlés által korábban elfogadott társasági törvénnyel, és lényegében ma már akadályozza a tőkeáramlást is. A gazdasági életben erősődő versenyhelyzet és a kívánatos szektorsemlegesség elvének megfelelően szükséges, hogy ezeket a jogi tilalmakat feloldjuk. A vállalkozási szabadság szükségessé teszi, és indokolja azt is, hogy ne csak a jogi személyek köthessenek üzleteik üzemeltetésére magánszeméllyel szerződést. Ez a rendelkezés felel meg a versenysemlegesség követelményeinek. A miniszter megjegyezte, hogy a módosító törvényjavaslatban szereplő ,,jogszabály által meghatározott körben,, vagy ,,a külön jogszabály rendelkezései,, kitételek, nem újabb rendeletek előkészítését jelentik, hanem a hatályos belkereskedelemről szóló törvény szövegével összhangban, a magánkereskedelemről és a szerződéses üzemeltetési formákról érvényben lévő jogszabályokra utalnak. Elmondta: az országgyűlés idei munkaprogramjából ismeretes a képviselők előtt, hogy a kül- és belkereskedelmi, valamint az idegenforgalmi tevékenységet meghatározó jogi keretek felülvizsgálata folyamatban van, és ez év szeptemberében azt előterjeszti a kereskedelemről szóló törvényjavaslat keretében. Mivel ehhez kiegészítő indítványt sem a bizottságok, sem a képviselők nem nyújtottak be, s a beterjesztéssel egyetértett a kereskedelmi, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság is, az elnöknő javasolta, hogy az általános és a részletes vitát együttesen folytassák le. Ezzel a javaslattal egyetértett az országgyűlés, ám az előterjesztéshez senki sem kívánt hozzászólni. Határozathozatal következett: a benyújtott törvénymódosítási javaslatot a képviselők egyhangúlag elfogadták. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 17:17
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (29. rész)
|
Ezután az Országgyűlés idei várható programjának tárgyalását tűzte napirendre a törvényhozó testület. Jakab Róbertné soros elnök ezzel kapcsolatban emlékeztette a képviselőket, hogy az Országgyűlés ülésszakainak mindenkori napirendje az Elnöki Tanács, illetőleg a Minisztertanács által beterjesztett javaslatokból, valamint a bizottságok, illetve a képviselők önálló indítványaiból áll össze. Az egyes ülésszakok tárgysorozatát minden ülésszak elején maga az Országgyűlés határozza meg. A most tárgyalandó program értelemszerűen csak a Minisztertanács, illetve az Elnöki Tanács azon javaslatait tartalmazza, amelyeket várhatóan az idén terjesztenek a Parlament elé. A kormány azonban - szükség szerint - további javaslatok napirendre tűzését is kezdeményezheti. A képviselők pedig önálló indítvány formájában kérhetik egy-egy kérdés megtárgyalását. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 17:18
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (30. rész)
|
x x x Az Országgyűlés 1989. évi várható programja A képviselők a tervek szerint áprilisban kívánnak foglalkozni a honvédelmi törvény módosításával, az alternativ katonai szolgálat bevezetésével, ekkor teszik le a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatot a Ház asztalára, ugyancsak törvényjavaslat készül el erre az időre a bizalmatlansági indítványról, s az ebben foglaltakkal a képviselők kiegészítik az Országgyűlés Házszabályait. Várhatóan elhangzik az Elnöki Tanács beszámolója is az 1985. július 1-je óta végzett munkájáról. A májusi ülésszak elé öt törvényjavaslat kerül: a gazdálkodó szervek átalakulásáról; a vállalati törvény módosításáról; a szövetkezeti törvény módosításáról; a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításáról; a föld törvény módosításáról. Tájékoztató hangzik el a költségvetési reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról, s egy beszámoló az ifjúsági törvény érvényesülésének tapasztalatairól, a további teendőkről. A népszavazásról alkot törvényt júniusban az Országgyűlés, s ugyancsak ezen az ülésszakon iktatja törvénybe az 1988. évi állami költségvetés végrehajtását. Tájékoztatót hallgatnak meg az 1990. évi állami költségvetés irányelveiről, valamint a társadalombiztosítás irányítási és szervezeti rendszerének továbbfejlesztését célzó törvényjavaslat elveiről. A képviselők felülvizsgálják az adórendszer müködését, s javaslatot fogadnak el az 1990. évi módosítások elveire. Szeptemberben a tervek szerint öt törvényt alkot az Országgyűlés: a pártokról; az alkotmánybíróságról; a bíróságokról szóló törvény módosításáról és a közigazgatási bíráskodás bevezetéséről; a kereskedelemről; a büntető eljárásról szóló törvény módosításáról. Döntenek az államháztartásról szóló törvény irányelveiről, ekkor hangzanak el az adórendszer módosításához kapcsolódó törvényjavaslatok, s ugyancsak még szeptemberben tájékozódnak a törvényalkotók a nyugdíjrendszer korszerűsítésének elveiről. Napirendi pontokban legrövidebbnek a novemberi ülésszak igérkezik: tájékoztató az 1990. évi gazdaságpolitikai feladatokról; törvényjavaslat a szabálysértésekről; törvényjavaslat a népgazdaság tervezési rendszeréről szóló törvény módosításáról. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 17:19
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (31. rész)
|
A legmagasabb szintű paragrafusok sorát várhatóan hét törvénnyel gyarapítja a decemberi ülésszak: törvényt alkot a T. Ház az 1990. évi állami költségvetésről; az államháztartásról; a postáról és a távközlésről; a tájékoztatásról; a nemzetiségekről; a lelkiismereti szabadságról és a vallás szabad gyakorlásáról; a társadalombiztosításról szóló törvény módosításáról. x x x A rövid bevezető után a vitában Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.), ----------- mindenekelőtt azt szorgalmazta, hogy a törvényelőkészítés műhelymunkáiról több információ álljon rendelkezésre. Elismerésre méltónak nevezte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Országgyűlés és a kormány tett ez irányban. Ugyanakkor kifogásolta: még mindig előfordul, hogy egyes előterjesztéseket csak az ülésszak előtti napokban vehetnek kézhez a képviselők. Ajánlotta: vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy azon előterjesztések, amelyek konkrétan nem kapcsolódnak a reformfolyamat megvalósításához, egy következő munkatervben kapjanak helyet. Hangsúlyozta azt is, hogy az Országgyűléstől maradandó, értékálló törvények megalkotását várja a közvélemény. Ha a törvényalkotás hiányosságai miatt havonta változtatni kell bizonyos törvényeken, nem valósulhat meg az állampolgároktól elvárható jogkövetés. Ezért javasolta, hogy az Országgyűlés vizsgálja felül a munkatervet, és állapítsa meg az egyes témák időbeni sorrendjét. Ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot: örvendetes lenne, ha a népszavazás intézményéről szóló törvény téziseit és vázlatos szövegtervezetét már a közeljövőben kézhez vehetnék a képviselők. Ez lehetővé tenné, hogy széles körű konzultációkat folytassanak választóikkal. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 17:26
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (32. rész)
|
A képviselő egy gyakorlati problémára is felhívta a figyelmet; indítványozta: vizsgálják meg, miként lehetne budapesti szállást biztosítani az ülésszakra érkező vidéki képviselőknek. Nagy taps fogadta azt a javaslatát, hogy egyes üdülőkben, szállodákban - például a SZOT-tal együttműködve - az Országgyűlés időszakára önköltséges áron biztosítsanak szállást. (folyt. köv.)
1989. március 10., péntek 17:27
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (33. rész) Kovács László (Pest m. 20. vk.), -------------
|
szóvá tette, hogy az előzetes munkaprogramban szerepelt, de a jelenlegi tervezetből kimaradt az időszerű bér- és munkaerőgazdálkodási feladatokról szóló beszámoló. A téma aktualitása miatt szükségesnek tartotta, hogy az év során önálló napirendként tárgyalja ezt meg az országgyűlés. Javaslatát azzal indokolta, hogy a stabilizációs program céljaként megfogalmazott szerkezetátalakítás következetében meginduló munkaerőmozgások új helyzetet teremtenek, amelyet célszerű lenne elemezni, az időszerű feladatokat meghatározni. E vita szerinte támpontot adhat majd a bérreform kidolgozásához is. Végül megfontolásra ajánlotta, hogy a kormány adjon tájékoztatást a jelenleg folyó, illetve az előkészítés alatt álló állami nagyberuházásokról, ezeknek az államháztartásra gyakorolt hatásairól. x x x Névcsere -------- Az alkotmánykoncepció csütörtöki parlamenti vitájában dr. Varga János (Pest m., Monor. 11.vk.), a Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás kerületi főállatorvosa fejtette ki véleményét soron kivüli felszólalásában. Az MTI - sajnálatos tévedésből - ezt Tolna megyei névrokonának tulajdonította. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 17:37
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (34. rész)
|
Dr. Hellner Károly (Budapest 32. vk.) hozzászólásában ------------------ a Budapest-Bécs Világkiállításról szólva kifejtette, hogy ebben a kérdésben szükség lenne konszenzust elérni, már csak azért is, hogy a jövő évi választásoknál ez a téma ne lehessen politikai harcok tárgya. Indítványozta: az Országgyűlés fogadja el a kormánynak azt a javaslatát, miszerint két alkalommal foglalkozzanak a világkiállítás kérdésével. A továbbiakban utalt arra, hogy a jelenleg érvényben lévő alkotmány szerint az országgyűlés határozza meg a népgazdasági tervet. Ez a megfogalmazás nem tesz különbséget az éves és a közép távú terv között. Eddig a parlament az éves terveket - lehet, hogy alkotmányellenesen - nem törvényként kezelte. A képviselő a jelenlegi mozgalmas gazdaságpolitikai életünkben szükségesnek ítélte, hogy ezentúl az éves tervet is törvényi előkészítéssel, törvényként tárgyalják. Juhász Ferenc (Bp. 62. vk.) annak a véleményének adott hangot, ------------- hogy az Országgyűlés 1989. évi várható ülésterve igen zsúfolt, ennek ellenére egyetért vele, mert a reformfolyamat zökkenőmentes továbbvitele érdekében szükség van a programban jelzett kérdések megvitatására. Javasolta, hogy az év folyamán a Parlament foglalkozzék a vállalatok, a bankok, a gazdaság helyzetével, valamint a lakosság megélhetési körülményeivel. Tóth Attiláné (Bp. 52. vk.) nem tartotta célszerűnek, hogy egy ------------- előzetes tájékoztató alapján az Országgyűlés a Budapest-Bécs világkiállítás megrendezésével kapcsolatban előre elkötelezze magát valamilyen döntés mellett. Dr. Velkey László (Borsod m. 4.vk.), egy Széchenyi idézettel ----------------- ösztönözte - időt kimélendő - képviselő társait rövidebb és tárgyszerűbb hozzászólásokra: az idő pénz. Az idő több, mint pénz, mert a pénz pótolható, de az elfecsérelt idő örökre elveszett. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 18:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (35. rész)
|
Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest 22. vk.), --------------------------- egyrészt indítványozta, hogy ne csak a decemberi ülésszakon, hanem már korábban tárgyalják meg a sajtótörvény tervezetét. Másrészt hiányolta, hogy az előterjesztésben nem szerepel az új választási törvény tervezetének megvitatása. Szerinte ezt első olvasatban már ősszel, a párttörvény megalkotásával egy időben meg lehetne tárgyalni. Bódi János (Baranya m. 11. vk.), két tárgykört - ---------- a gazdaságilag elmaradott térségek problémáját, valamint a bős-nagymarosi vízlépcső kérdését hiányolta a napirendből, megjegyezve, hogy ez utóbbi megtárgyalására már készségét nyilvánította a kormány elnöke. Takács Imréné (Csongrád m. 4. vk.), ------------- szerint célszerű volna a parlamenti ülésszakokat hétfőnként kezdeni, hogy ne kelljen szétszabdalni a tanácskozást. Az elnöklő Jakab Róbertné ezután megkérdezte az érintett tárcák jelenlévő vezetőit, hogy kívánnak-e reagálni a képviselői javaslatokra. Halmos Csaba államtitkár kijelentette: kész arra, hogy ez év második felében átfogóan megvitassa a törvényhozás a bér- és munkaügy kérdéskörét. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter Szirtesné dr. Tomsits Erika felvetésére kifejtette: valószinűtlen, , hogy december előtt a Parlament elé kerülhetne a sajtótörvény tervezete, mivel ez olyan téma, amely társadalmi vitát igényel. Ugyanígy vélekedett a választójogi törvényről. Szirtesné dr. Tomsits Erika ekkor újból szót kért és kijelentette: a miniszter válasza nem győzte meg. A képviselőnő úgy vélekedett, hogy ha az alkotmány koncepcióját megtárgyalhatta a Parlament a társadalmi vita előtt, akkor a sajtótörvény-javaslat is napirendre tűzhető első olvasatban, akár a társadalmi vita előtt. Ezt követően a soros elnök összegezte a vitában elhangzottakat. Megállapította, hogy Kovács László képviselő első javaslatára Halmos Csaba államtitkár kielégítő választ adott. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 18:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (36. rész)
|
Másik, az állami nagyberuházások helyzetével kapcsolatos felvetésére azonban a távollevő miniszterelnöknek kellene válaszolnia. Javasolta ezért a képviselőnek, hogy a kérdést március 22-én vesse fel újra. Hellner Károly azon indítványát, hogy - még a májusi döntés előtt - kétszer tárgyalja meg az Országgyűlés a tervezett Budapest-Bécs Világkiállítás ügyét, Jakab Róbertné szavazásra tette fel. A képviselők a javaslatot 81 ellenszavazattal, 12 tartózkodás mellett elfogadták. Két képviselő - Varga Imre és Morvay László - ugyan kétségeit hangoztatta az ilyen jellegű kötelezettségvállalás helyességét illetően, de már a szavazás megtörténte után. Mindezek után a soros elnök megállapította: nem látja biztosítottnak, hogy most eldönthető volna az Országgyűlés idei várható programja. Indítványozta, hogy erről az éves programról csak március 22-én döntsenek. Indítványát a Parlament elfogadta. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 18:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (37. rész)
|
Képviselői bejelentések következtek. Kiss István (Bács-Kiskun m. 18. vk.) arról adott ----------- tájékoztatást, hogy 12 képviselőtársával együtt február 22-én létrehozták az országgyűlési képviselők bányászati és energetikai csoportját. Céljuk, hogy elősegítsék a megalapozott energiapolitikai elképzelések kidolgozását, a szükségletek takarékos kielégítését, s megteremtsék az e területen dolgozók biztonságos munkájának feltételeit. A csoport szükségesnek tartja a hazai erőforrások bővítési lehetőségeinek számbavételét, és szorgalmazza, hogy a fejlesztések a jövőben a környezetvédelmi, a gazdaságossági és a műszaki fejlesztési szempontok figyelembe vételével történjenek. Fontosnak tartja a csoport azt is, hogy az e területet érintő minden lényeges döntést a társadalmi nyilvánosság előtt, s annak bevonásával hozzanak. Az elnök kérte az Országgyűlést, hogy a bejelentést vegye tudomásul, majd Tóth Jánosnak (Bp. 37. vk.), adott szót. A képviselő ------------- bejelentettte: hét képviselőtársával együtt március 1-jén megalakították az Országgyűlés műszaki és gazdasági modernizációs szekcióját. Az azóta már jóval nagyobb létszámú csoport létrehozását azért határozták el, mert véleményük szerint az Országgyülés jelenleg működő bizottságai a népgazdasági ágazatoknak megfelelő tagozódással alakultak ki, és hiányzik a népgazdaság célkitűzéseit integráló képviselői szekció működése. A szekció legfőbb célja: a műszaki fejlesztés meggyorsításának, a progresszív struktúra-átalakításnak az elősegítése, a világpiac követelményeihez jobban alkalmazkodó gazdasági stratégia létrehozása, a gazdasági és társadalmi-politikai reformtörekvések összehangolt megvalósítása. A képviselő szólt arról is, hogy véleménye szerint a MTESZ 33 tudományos egyesülete, s az abban tömörülő 170 ezer szakember alkalmas lehetne az országgyűlési képviselők elé kerülő anyagok szakértői véleményezésére, szükséges esetekben még akár helyi sajátosságok feltárására is. Kérte, hogy ezt a lehetőséget fontolja meg az Országgyűlés. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 18:16
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (38. rész)
|
Az elnök bejelentette: megalakult az Országgyűlés tömegtájékoztatási csoportja is. Feladatának tekinti az új sajtó- és médiatörvény előkészítésének és végrehajtásának szakmai támogatását. A háromnapos tanácskozás utolsó napirendjeként parlamenti bizottságok tisztségviselőinek és tagjainak felmentéséről, illetve megválasztásáról, megüresedett helyek betöltéséről döntöttek a képviselők, az érintett bizottságok javaslatai alapján. Elsőként felmentésekről szavaztak: dr. Antalffy Györgyöt (Csongrád m. 9. vk.) - egészségi okok miatt, saját kérésére, érdemei elismerése mellett - a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöki tisztéből; Nyers Rezsőt (Bács-Kiskun m. 1. vk.) államminiszterré történt kinevezése miatt a kereskedelmi bizottság és a reformügyi ad hoc bizottság elnökségéből;, dr. Vida Miklóst (Bp. 23. vk.) az Országgyűlés alelnökévé való megválasztása miatt a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsági tagsága alól, továbbá dr. Puskás Sándort (Heves m. 2. vk.) a reformügyi ad hoc bizottság titkári tisztéből felmentették. Az elnök javaslatokat tett bizottsági tisztségek és tagság betöltésére. Ennek alapján a külügyi bizottság titkárává Réger Antalt (országos lista), tagjává Péter Jánost (országos lista), Viczián Jánost (országos lista) és Moravcsik Ferencnét (Bács-Kiskun m. 19. vk.) választotta. A kereskedelmi bizottság elnöke dr. Vida Kocsárd (Somogy m. 6. vk.) lett. A terv- és költségvetési bizottság elnökévé dr. Puskás Sándort, titkárává Fehérné Eke Katalint (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 10. vk.), tagjává pedig Farkas Lajost (Bp. 11. vk.) választották meg. A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság új tagja Movik Lászlóné (Pest m. 27. vk.) lett. A reformügyi ad hoc bizottság élére - elnökül - Fekete Jánost (Békés m. 11. vk.), e testület titkárává pedig dr. Gágyor Pált (Bp. 13. vk.) vlasztották meg. Az elnöklő Jakab Róbertné valamennyi új tisztségviselőnek és bizottsági tagnak eredményes munkát kívánt, s ezzel a háromnapos tanácskozást berekesztette. A márciusi ülésszak munkája a többi, most nem megvitatott napirendi pont előterjesztésével és vitájával március 22-én délelőtt folytatódik. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 18:19
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (39. rész) - Dióhéj 1.
|
Az Országgyűlés márciusi ülésszaka harmadik napjának eseményei dióhéjban: A romániai menekültek helyzetéről és a Minisztertanács tervezett további intézkedéseiről szóló tájékoztató megtárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés pénteken. E témáról Horváth István belügyminiszter számolt be. A vitában hozzászóltak: Barcs Sándor (országos lista); Márk György (országos lista); Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.). Horváth István válaszolt a vitában elhangzottakra. A képviselők tudomul vették a beszámolót. Ezután Gyuricza László (Veszprém m., 5. vk.), a házelnök megválasztásának előkészítésére alakult jelölőbizottság elnöke ismertette a testület jelentését: Szűrös Mátyást javasolták az Országgyűlés új elnökének. Hozzászólásában Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) többes jelölést javasolt. Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a szavazás eredményét: a leadott szavazatok száma 353 volt, Szűrös Mátyásra 318-an szavaztak, ellene pedig 27-en, s 8 érvénytelen voks is volt. Szűrös Mátyás megköszönte a bizalmat. Ezután az Országgyűlés módosította a gyülekezési törvénynek azt a paragrafusát, amely megtiltotta a Parlament előtti rendezvények szervezését. Ezt három tartózkodással fogadták el. Halmos Csaba államtitkár előterjesztette a Munka törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosítási javaslatát. E napirendi pont bizottsági előadója Katona Sándor (Fejér m., 12. vk.) volt. Az általános vitában felszólaltak: ---------------------------------- Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.); dr. Balla Éva (Budapest, 46. vk.). Halmos Csaba válaszát követően az Országgyűlés 12 tartózkodással úgy határozott, hogy a tervezetet részletes vitára bocsátja. Ekkor Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) a törvényjavaslat tárgyalásának felfüggesztését indítványozta. Boros László (Budapest, 26. vk.) kiegészítette az indítványt, Jakab Róbertné pedig felfüggesztette a napirend tárgyalását. (folyt. köv.)
1989. március 10., péntek 18:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (40. rész) - Dióhéj 2.
|
Ezután határozathozatal következett. a Munka törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot - a már megszavazott módosításokkal együtt - az Országgyűlés 3 ellenszavattal és 19 tartózkodással elfogadta. Ezt követően Király Zoltán felhívást adott közre, amelyet 1 5 képviselőtársa írt alá. A felhívás március 15-e méltó megünneplésére szólít fel. Ezt a képviselők egy ellenszavazattal és két tartózkodással elfogadták. Ezután Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.) ügyrendi észrevételt tett. Nagy Sándor (országos lista) javasolta, hogy március 22-én, az ülésszak folytatásakor foglalkozzanak a sztrájktörvénnyel. Ezt többségi szavazattal a Parlament elfogadta. Többen javasolták, hogy interpellációk következzenek, de a kormánytagok egy részének távolléte miatt erre nem került sor. Beck Tamás viszont vállalkozott a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény módosításának előterjesztésére. A törvénymódosítási javaslatot a képviselők egyhangúlag elfogadták. Az Országgyűlés idei várható programjának vitájában felszólalt: Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.); Kovács László (Pest m., 20. vk.); Dr. Hellner Károly (Budapest 32. vk.); Juhász Ferenc (Budapest 62. vk.); Tóth Attiláné (Budapest 52. vk.); Dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 4. vk.); Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest 22. vk.); Bódi János (Baranya m. 11. vk.); Takács Imréné (Csongrád m. 4. vk.); Képviselők javaslattára a soros elnök indítványozta, hogy az éves programról csak március 22-én döntsenek. Ezt a parlament elfogadta. Kiss István (Bács-Kiskun m. 18.vk.) arról adott tájékoztatást, hogy 12 társával együtt megalakították az országgyűlési képviselők bányászati és energetikai csoportját. Majd Tóth János (Budapest 32.vk.) bejelentette: 7 társával együtt megalakították a műszaki és gazdasági modernizációs szekciót. Az elnök bejelentette: megalakult a parlament tömegtájékoztatási csoportja is. Végezetül a bizottsági tisztségviselőket választottak meg, illetve mentettek fel. Az ülésszak munkája március 22-én folytatódik. Az ülésszakról tudósított: Bisztricsány Júlianna, Frank Róbert, Garajszki István, Kárpáti János, Nagy Attila, Szőke László, Tárkányi Béla és Wágner Tamás. (MTI)
1989. március 10., péntek 18:43
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|