|
|
 |
|
 |
Németh Miklós beszéde (4. rész)
|
S a mostani helyzet is több szempontból kritikus, és számos
ellentmondással terhes. Ezek közül az egyik legsúlyosabb, hogy úgy
kell a teljesítmény növelésére késztetni az embereket, hogy
életszínvonaluk, életkörülményük ezzel összhangban nem javítható.
Többnyire áldozatvállalásról szoktunk beszélni, de úgy érzem, ez nem
helytálló. Az áldozatot ugyanis önként vállalják. Amit nekünk most
vállalni kell, abban nincs önkéntesség. Ez kényszer, örökölt sors,
amiben osztoznunk kell. Helyzetünk ahhoz hasonlítható, hogy valaki
saját fedezet nélkül, mintegy hitelből építette fel családi házát, s
most azért kell egyre keményebben dolgoznia, hogy házát el ne
árverezzék a feje fölül. Keményebben dolgozik, nem él jobban, de
megőrzi a házát, és bázist teremt ahhoz, hogy később még a bútorait
is kicserélhesse benne.
Ismerem és jogosnak tartom a szemrehányást: az egyén csak
korlátozottan képes befolyásolni, hogy a munka, amit legjobb
képessége és ereje maximumának latbavetésével végez, valóban
jövedelmező-e, vagy egyéb okokból kifejezetten veszteséget termel.
Ez a gazdasági károkon túl - sajnos - morális torzulást is előidéz.
Ezt a szakadást egyrészt a tulajdonviszonyok átalakításával, a
valódi tulajdonosi érdek megteremtésével, másrészt a tudás, a
műveltség, a szakmai és vezetési színvonal emelésével, a minőség
forradalmának áttörésével szüntethetjük csak meg. Ezek jelenthetnek
szilárd alapot a termelő munka valódi értékteremtő képességének
kibontakoztatásához.
Egy ilyen rendszer megteremtéséhez nélkülözhetetlen a politikai
intézményrendszer demokratizálása, olyan intézményes garanciák
kiépítése, amelyek nem teszik lehetővé az újbóli visszarendeződést.
A reformtörekvések két évtizedes történetében csak a
legközelebbi múltban jutottunk el oda, hogy a gazdaság területe
mellé felzárkózott és együtt halad a politikai reform. S máris olyan
helyzet fenyeget, hogy kettészakad a gazdasági és politikai
reformfolyamat.
Az egyik oldalról - elsősorban az úgynevezett alternatív
szervezetek részéről - politikai nyomással nézünk szembe. Az
alternatív szervezetek elsősorban a politikai intézményrendszer
átalakításának meggyorsítását igénylik. Az áremelkedés nyomán
nyilvánosságra került szakszervezeti és egyéb követelések viszont -
szándékuktól függetlenül - a gazdasági reform továbblépését
akadályozhatják. Ebben a helyzetben a kormányzat nem engedhet egyik
szélsőségnek sem. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|