|
|
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (1. rész)
|
1989. június 4., vasárnap - Nem kér időt arra, hogy kormányát engedjék nyugodtan dolgozni, még csak bizalmat sem kér most már, mert az ígérgetések, a szavak ideje lejárt, a tettek ideje jött el - nyilatkozta Németh Miklós a Magyar Rádió vasárnapi adásának Hívja a 388-378-at című műsorában.
A miniszterelnök e kora délelőtti beszélgetésben Wisinger István mikrofonja előtt ,,az utca emberének,, adott interjút, az állampolgárnak válaszolt a telefonon, levélben föltett kérdésekre felelve. Kifejtette: ha a nép, a Parlament, a közvélemény úgy látja, hogy ez a kormány - bár sok feszültséget okozva és áldozatot is kérve - bizonyítani tudja, hogy elmozdultunk a holtpontról, akkor van remény arra, hogy néhány év múlva megállapíthassuk: volt értelme szenvedni és küszködni. Szó volt a műsorban Nagy Imrének és sorstársainak közelgő temetéséről, amelyről szólva a kormányfő azt mondta: június 16-a vízválasztó lehet. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy ez a nap a nemzeti megbékélés és kiegyezés, a tiszteletadás és a gyász napja mellett történelmi szakaszhatár is lesz. Lehetővé válik, hogy minél előbb lapozni tudjunk múltunkban, hogy szemünket még inkább a jövő feladataira vessük, és lélekben is erre összpontosítsunk. - Hogyan ébredt a miniszterelnök? - tudakolta a riporter, utalva arra, hogy Németh Miklós a Parlamentben elmondta: néha álmatlan éjszakái vannak. - Én azt hiszem természetes, hogy a miniszterelnöknek van magánélete - hangzott a válasz -, s meg merem kockáztatni: több álmatlan éjszakája van, mint egy magánembernek. És az is természetes, hogy ha olyan nagy jelentőségű kérdésekről tárgyal a Parlament, mint a pénzügyi csomagterv, vagy Bős-Nagymaros kérdése akkor arra hónapokig készül az ember, keresi a lehetséges tartományban a legjobb megoldást, konzultál a legszűkebb munkatársaival, szakértőkkel, mérlegeli a tanácsokat, és ez ülepedik, érlelődik benne; ehhez a folyamathoz pedig hozzátartoznak a hajnali felriadások. A következő kérdés - amelyre igenlő választ adott a miniszterelnök - az volt: túlzás-e, hogy az elmúlt két hét politikusi pályafutásának legzsúfoltabb két hete volt? Hiszen Németh Miklós Bős-Nagymaros ügyében Prágában, majd Bécsben járt, a hét elején Központi Bizottsági ülés volt, és négy napon át ülésezett a Parlament, ahol két nagy fontosságú beszédet mondott. A továbbiakban többnyire e témakörökön belül zajlott a beszélgetés, mégpedig egy egyetemista kérdésével: szakmai, politikai vagy anyagi okokból állították-e le a nagymarosi vízlépcső építkezését? (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 17:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal (2. rész)
|
- Az építkezés május 13-i felfüggesztését megelőzően négy vagy öt alkalommal tárgyalta már a kérdést a Minisztertanács, és a benyújtott anyagok alapján, a jelzett bizonytalanságok, a felmerülő új szempontok alapján döntöttük el, hogy nem célszerű a bizonyosságig egyetlen fillért is Nagymarosba befektetni, tehát nem politikai nyomásra tettük, amit tettünk, és nem azért, mert valakik kedvének eleget akartunk tenni. Ellenkezőleg, az objektivitás és a lelkiismeret vezérelt bennünket. A gazdaságossági vizsgálatok során az eddigi fix pontok meginogni látszanak, számos hazai és külföldi szakember fölhívta a figyelmünket az ökológiai veszélyekre, kockázatokra; pontosabban arra, hogy még nincsenek meg ezek elhárításának jó megoldásai. Bizonyos energiaellátási szempontok és energiaigények is másként merültek föl, mint akár tavaly októberben, nem szólva olyan kérdésekről, hogy számos tudós a nagymarosi gát környékének talajviszonyaival, a földrengésveszéllyel összefüggésben további vizsgálatok elvégzésére hívta fel a figyelmünket. Most tehát elvégeztetjük azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján tárgyilagos döntést lehet hozni. Ezzel egyetértett a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter is, válaszolta újabb kérdésre Németh Miklós. S hogy mennyire tudták előre a partnerek, az osztrák és a csehszlovák kormány, hogy felfüggesztik az építkezést? Ha nem is hivatalosan de mindkét félnek előzetesen jelezték a gondokat - válaszolta a miniszterelnök. Arra a kérdésre pedig, hogy nem gondolta-e, hogy a döntésbe belebukhat a kormány, így felelt: - Most érzem életemben először, hogy micsoda teher a döntés, és mégsem kerülhetem ki; megfordult a fejemben, hogy a Parlamentben bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen a döntés miatt. De, ha jól érvelünk, ha a jövő iránt érzett közös felelősségünket hangsúlyozzuk, akkor ezt meg fogják érteni az emberek, függetlenül attól, hogy számukra szimpatikus-e vagy sem a lépés. A következő téma - egy keszthelyi hallgató tette föl a kérdést -, hogy nem gondolt-e a miniszterelnök arra, hogy önállóságának megerősítésére kilép az MSZMP Politikai Bizottságából, s csak mint egyszerű párttag tölti be kormányfői hivatalát. Ezzel, föltételezi, népszerűsége csak növekedne. - A párt és az állam szétválasztása, a párt és a kormány, illetve az állami szervek közötti munkamegosztás dolgáról nagyon sokat gondolkodunk és vitatkozunk. Most ebben az átmeneti periódusban ez a kérdés igy nagyon logikusnak hangzik. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 17:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádiában (3. rész)
|
De ha jól belegondolunk, előretekintve arra az időre, amikor majd a többpártrendszerben koalíció lesz, akkor másként merül föl majd ez a kérdés. Mindenki, aki egy párt jelöltjeként kormányzati funkciót vállal, az e párt támogatásával vesz részt a kormányzati munkában, igényli is ezt a támogatást; szoros tehát az együttműködés a párt, a frakció - parlamenti csoport - és a végrehajtó hatalom emberei között. Most azonban még - ebben az átmeneti periódusban, amikor egy olyan gyakorlattól igyekszünk elszakadni, távol kerülni, amely szerint valóban az történt, hogy minden döntést előbb a Politikai Bizottság szentesített, és az államra nem maradt más, csak az, hogy azt végrehajtsa - jogos a kérdés, magamnak is föltettem: talán jó lenne, ha nem lennék a Politikai Bizottság tagja, nem lennénk többen is benne a kormányból, hogy ily módon is kifejezzük a párt és az állam szétválását. Ám azt hiszem, hogy ez a kérdés hamarosan, a választások után megoldódik, és egészen másként fogjuk szemlélni. A következő témára, a gazdasági döntések előkészítésére térve, a rádió arról érdeklődött, hogyan emelkedik felül Németh Miklós korábbi énjén, hogyan viseli annak a terhét, hogy korábban a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársaként bizonyára nagyon sok ötletet és tanácsot adott annak a Havasi Ferencnek, akinek a gazdaságpolitikai tevékenységét most nemegyszer kénytelen bírálni. A miniszterelnök szerint nem jó ezeket a kérdéseket egy-egy személyhez kötni. Havasi Ferenc reformgondolkodású vezető volt; egy meghatározott erőtérben működött, úgy, ahogy ereje és lehetősége engedte. Legtöbbször küzdött, hogy keresztülvigye azokat az elgondolásokat, amelyeket munkatársai tanácsoltak neki. Inkább a korábbi döntési mechanizmust illeti tehát a kritika, nem a személyt. E gondolatokra rímelt egy debreceni hallgató kérdése: miért van az, hogy olykor hetente változik egy-egy döntés? Szükségszerű ez? Miért a kapkodás? A bizalom már úgyis erősen gyengülőben van. - Nagy terhet jelent az örökség, az, amely az adósságállománnyal, a termelési szerkezet problémáival függ össze. Gyorsan változnak a belső és a külső feltételek. Nagyon nehéz mindig megtalálni az optimális megoldást. Még a kormányon belül is mutatkoznak érdekkülönbségek, s a társadalomban általánosan tapasztalható, hogy ha valamely döntés egy rétegnek kedvező, az másokat sért. Nem tagadom a kapkodást. Magyarország súlyos helyzetben van, kevés az időnk arra, hogy felmérjük a politikai, társadalompolitikai hatásokat; ez azonban nem változtat a tényen: feltétlenül javítani, nyitottabbá kell tenni kormányzati munkánkat. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 17:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (4. rész)
|
A fogyasztó egyre kevésbé bírja az infláció növekedését - írta háromoldalas levelében az egyik hallgató -, minden üzemet nem lehet leállítani, a veszteséges termelés pedig tönkretesz mindenkit: a költségvetést, a fogyasztót, magát az üzemet. Ha legalább a kiutat láthatnánk, akkor elviselhetőbb lenne. A miniszterelnök - családi tapasztalatokat is említve - biztosította a hallgatót: megérti aggodalmát, átérzi, hogy mit jelent az infláció egy kisnyugdíjasnak. S éppen ezért fontosnak tartja, hogy a kormány hathatós szociálpolitikai program és védőháló kidolgozására törekedjék. A továbbiakban a vállalkozások élénkítésének, az autónómia erősítésének teendőiről, a tulajdonreformmal kapcsolatos feladatokról tett említést, leszögezve: - Föl kell mérni és eldönteni, hogy mi az, amitől a gazdaságban el kell szakadni, bármilyen feszültségekkel jár, mert nem lehet milliárdokat veszteséges tevékenységek fenntartására fordítani, miközben egyre növekvő szociális gondokkal nézünk szembe. Nincs más út, mint a reform végigjárása. Ha ebben nem lesz megtorpanás, akkor remélhetjük, hogy közép távon - ami alatt három-öt évet szoktak érteni - érzékelhetőek lesznek a változás jelei. Addig kínkeserves lesz az út, áldozatok lesznek, kemény döntések szükségesek és bizonyos tudati átalakulás. Mert a társadalom többsége egyetért abban, hogy hassanak a piac erői, de azt is tudomásul kell venni, hogy a piac törvényei a kereslet-kínálatban, az árakban meg fognak jelenni. Egy másik hallgató aziránt érdeklődött: szándékában áll-e a kormánynak az új szociálpolitikai koncepció keretében az új nyugdíjtörvénnyel foglalkozni? A válasz: ezen hosszabb ideje dolgoznak az illetékesek. Az már világos, egyértelműen megfogalmazott követelmény, hogy a nagy szociálpolitikai rendszerek gyökeres megreformálása nélkül - egészségügy, társadalombiztosítás, nyugdíj - csak toldozni-foldozni lehet, és senki sem lesz elégedett. Egészében át kell gondolni tehát a rendszert, beemelve például a biztosítási elemeket, de ehhez biztosító társaságok kellenek; nagyobb rugalmassággal kell meghatározni a nyugdíjkorhatárt. A koncepció lassan elkészül, jövőre a Parlament elé kerül. Ott lesz-e a miniszterelnök június 16-án a Hősök terén? - hangzott el új témában az újabb kérdés. - A kormánynak elemi kötelessége, hogy az európai kultúrkör szokásai szerinti végtisztességet minden magyar ember számára megadja, így Nagy Imrének és sorstársainak is. Emellett a kormány azonban kötelességének érezte azt is, hogy a periratok tanulmányozásával kapcsolatos feltételeket biztosítsa. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 18:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (5. rész)
|
Úgy látom, hogy a legfőbb ügyész még a temetés előtt ki tudja fejteni jogi álláspontját. Mivel látható az eddigi vizsgálatokból, hogy az ügy koncepciós elemeket tartalmazott, még az akkori jogszabályok szerint is jogsértő volt, mondhatom: megtörténik ezzel Nagy Imre jogi és politikai rehabilitálása is. És ha mindez így van, és bízom benne, hogy így lesz. Nagy Imre és sorstársai temetésének napja a kiegyezés és megbékélés napja kell legyen. Németh Miklós elmondta, hogy az előkészületekben együttműködtek a családdal és a Történelmi Igazságtétel Bizottság vezetőivel, és igyekeztek mindent a család kérése szerint tenni. - Bízom abban: nem fognak elzárkózni az elől, hogy a magyar kormány, adott esetben a miniszterelnök részt vehessen és leróhassa tiszteletét és kegyeletét a Hősök terén - hangoztatta. Arra a közbevetésre pedig, hogy Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke a rádióban szombaton bejelentette: valószínűnek tartja, hogy a kormány koszorúját Németh Miklós helyezi el és a két államminiszter is jelen lesz, a miniszterelnök azt válaszolta: a ,,valószínűre,, teszi a hangsúlyt, így történne mindnyájunk megnyugvására. Ha az igazságtételi bizottság vagy a család ezt nem tartaná kívánatosnak, tiszteletben tartják álláspontjukat, ugyanakkor mint magánember bárki, még a Központi Bizottság tagjai közül vagy a kormány tagjai közül is részt vehet a temetésen. Más dolog, ha a kormány nevében elhelyez egy koszorút valaki. Az ismételten visszatérő kérdés: bármi történjék is, Németh Miklós személyében mindenképppen jelen lesz a Hősök terén. A válasz: nagy valószínűséggel, igen. Mi a véleménye a miniszterelnöknek 1956 megítéléséről? - hangzott a következő kérdés. - Hosszú feltáró munka van még előttünk, hogy minden szempontot és eseményt helyére téve tárgyilagos elemzést és értékelést kaphassunk. Az biztos, hogy 1956. október 23-án egy sztálini berendezkedés, önkényuralmi rendszerrel szembeni népfelkelés történt, amely jogos és igazságos követeléseket fogalmazott meg. De a napok során bonyolultabbá váltak az események, a határokon belül és kívül egyaránt; ezek értékeléséhez számos tényre, információra szükségünk van. Én merem hinni és bízom abban, hogy az érintett szocialista országok segítik majd ezt a munkát. Hosszú-hosszú idő szükséges ahhoz, hogy mindenki által megnyugvással fogadott értékelés készüljön. Mert különbözőképpen élték meg az eseményeket és a napokat az egyes emberek. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 18:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (6. rész)
|
Egy biztos, hogy nemzeti tragédia volt és testvérháború folyt az országban. Az is biztos, hogy az igazáról mindkét oldal meg volt győződve. De egyet ne felejtsünk el: magyar földön magyar vér folyt. Nagyon nagy a történészek, politológusok felelőssége. És meg kell nekik adnunk minden lehetőséget, hogy a lehető legpontosabb és legárnyaltabb értékelését adják az eseményeknek. Arról, hogy tervezik-e október 23-át ünneppé nyilvánítani, Németh Miklós úgy vélekedett: korai még föltenni a kérdést, akár az igenlő, akár a nemleges válasz elsietett lenne. A továbbiakban elhangzó kérdések között volt: ki a reformer, ki a fundamentalista. Erre a miniszterelnök így válaszolt: - Ezt nehéz megmondani egyértelműen, aki a fennálló körülmények között a realitásokat is figyelembe véve gyorsabb haladást akar, a kitörés irányába, azt reformernek lehet mondani. De minden reformerben lakozik valami a stabilitás vágyából is, és ha már ezt hozzátesszük, lesz, aki csak ezt az elemet veszi észre, és rögtön ráfogja, hogy fundamentalista. Értelmetlen dolog tehát egymás cimkézése - állapította meg a kormányfő. A vasárnap délelőtti beszélgetésben érintőlegesen szó esett még a választásokról, amelyekre Németh Miklós szerint ez év késő ősze és a jövő év nyara között sor kerülhet; az időpont kijelölése a pártokkal való tárgyalásokon dől el. Tekintettel az országban tapasztalható társadalmi bizonytalanságokra egy előrehozott választás mellett sok érv szól, de ebben nyitottnak kell lenni, s meg kell adni a formálódó pártoknak a lehetőséget - a tárgyi feltételeket -, hogy szervezetileg is felkészülhessenek. Elképzelhető-e, kérdi egy hallgató, hogy az MSZMP kiengedi kezéből a hadügyi, a belügyi vagy a külpolitikai tárcát. A válasz: a világon olyan párt nincs, amelyik ne nyerni akarna; a kérdésre a választások után térjünk vissza, javasolta a Minisztertanács elnöke. Hangsúlyozta: hisz abban, hogy az MSZMP hatalmon marad, ez az az országnak is érdeke, a nemzetközi politikának is, és akkor a tárgyalások kérdése lesz, melyik tárcát - köztük az említett kulcstárcákat - melyik párt kapja meg. Szóba került még, hogy mikor lehet időszerű az ország semlegessége, kiléphet-e egyáltalán a Varsói Szerződésből. A válasz dióhéjban: ez nem csupán elhatározás kérdése, sok minden függ a nagyhatalmak álláspontjától, érdekeitől. Számunkra az a fontos, hogy a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjére jutva stabilizálódjék az erőegyensúly, így automatikus megoldódik a semlegesség kérdése. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 18:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (7. rész)
|
A cél érdekében erősíteni kell a kelet-nyugati párbeszédet - efelé jó irányban haladunk -, erősíteni kell a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat, mert ha ezek erősek, akkor a katonai megoldások és katonapolitikai kérdések háttérbe szorulnak. (E témához némi áttétellel kapcsolódik a világkiállítás ügye, amit viszont úgy hozott szóba a hallgató: van-e erre pénze az országnak? A miniszterelnök szerint a rendezvényt vállalkozásnak kell tekinteni.) Asszociációs ugrás a műsorban: a rádióhallgatót természetesen nem csupán a nemzetközi erőviszonyok alakulása érdekli, hanem a honi ,,politikai hadműveletek,, alakulása is; köntörfalazás nélkül kérdi valaki, barátja-e még a miniszterelnök az MSZMP főtitkárának, vagy beáll azok sorába, akik Grósz Károly tagadásával szereznek népszerűséget. Németh Miklós elmondta, hogy amikor miniszterelnökké választották, a fél ország arról beszélt, hogy ő Grósz Károly megnyújtott jobbkeze. Most azt kifogásolják, hogy miért nincs nagyobb egység a vezetésben. - Szemben állnak? - hangzott a kérdés. - Ezt mondja a közvélemény. De szeretném hozzátenni, hogy vége van annak az időnek, és nagyon helyes, hogy vége, amikor a vezetésnek ugynevezett monolit egységben kellett lennie, azonos módon, azonos szavakat használva lépve a nyilvánosság elé. Csak zárójelben: a korábbi vezetésben, politikai bizottságokban is voltak ilyen ellentétek, csak ezek nem váltak nyilvánossá. Más ma már a nyilvánosság, mint volt akár tíz-tizenkét hónappal ezelőtt, és ez helyes, mert így nagyobb a társadalmi ellenőrzöttség. Az emberek el tudják dönteni, hogy melyik politikus milyen elképzeléseinek van igazságmagja. S mi az, amiben vitatkoznának vele. Más: nagyon fontos, hogy alapkérdésekben egy-egy vezető el meri és tudja mondani, hogyan gondolkodik. És ha ez más, mint amit a másik vezető mond, máshol vannak a hangsúlyok, az nem azt jelzi, hogy emögött személyes ellentétek állnak, hanem egy másfajta gondolkodás, másfajta értékrendek és így tovább. Hozzá kell szoknia a mi társadalmunknak is szép lassan ahhoz, hogy a vezetők között adott kérdésekben nézetkülönbségek is lehetnek, de ettől még egy politikai pártnak a vezetésében lesznek, egy politikát szolgálnak. Hogy tehát a kérdést ilyen élesen és sokszor felteszik, az politikai kultúránk színvonalával függ össze - mondta a miniszterelnök. Arra is felelve, hogy sokan találgatják: az olyan kiemelkedő markáns politikusok, mint Grósz Károly, Pozsgay Imre, maga Németh Miklós és - mint a riporter felsorolásához hozzátette: Nyers Rezső és mások - különböző erőket képviselnek-e, jóllehet egy hatalmi centrumba tartoznak. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 19:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (8. rész)
|
Az állampolgár ugyanis zavarban van; sokan tartanak a megosztottságtól, a politikai tisztánlátást igénylik. - Úgy érzem, napjaink reformszelleme lehetővé teszi, hogy az alapkérdésekben egy olyan újfajta egység bontakozzon ki, amelyben különböző árnyalatok, felfogásbeli eltérések lesznek, ezek mögött különböző csoportok fognak felsorakozni, dehát ezt akartuk. Azt, hogy kirajzolódjanak az érdekkülönbségek, megjelenjenek a platformok - mondta Németh Miklós, hangoztatva meggyőződését, hogy így lehet és így fognak a korábbinál biztonságosabban dönteni a jövő kérdéseiről. (MTI)
1989. június 4., vasárnap 19:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|