|
|
 |
|
 |
EGK szakértői jelentés a magyar gazdaságról
|
-------------------------------------------
Köln, 1990. május 21. (DLF) - A Magyarország és Lengyelország
gazdasági helyzetét vizsgáló nagyszabású munkában matematikai
módszerrel dolgoztak a szakértők. Ez lehetővé tette a számítógépek
gyakori használatát az elemzés során. Ha a Magyarországgal
foglalkozó részbe belelapozunk, rögtön feltűnik, hogy az elemzés
számos olyan megállapítást tartalmaz, amely még a magyar gazdasággal
foglalkozók számára is az újdonság erejével hat.
A nemzetközi szakértői gárda közreműködésével elkészült
tanulmányból kiderül, hogy a Nyugat eddig túlságosan is
leegyszerűsítve próbált választ adni a kérdésre. Milyen okokra
vezethető vissza Magyarország riasztó méreteket öltő nyugati
eladósodása? A szakemberek elsősorban a lakosság túlfogyasztásának
eredményeként értékelték ezt a jelenséget. A korábbi vezetés
belpolitikai okokból tette lehetővé ezt.
Az Európai Közösség tanulmánya ezzel szemben arra a
következtetésre jut, hogy a magyar gazdasági válság kialakulásának
okait elsősorban a többi szocialista országgal lebonyolított
árucsere-forgalomban és az ezekkel az államokkal kialakult
kereskedelmi kapcsolatokban kell keresni.
Ezek nem csupán azt eredményezték, hogy Magyarország nyugati
hitelek felvételével próbálta meg ellensúlyozni a veszendőbe ment
nemzetközi vásárlóerőt, hanem megakadályozták a magyar gazdaság
elavult szerkezetének átalakítását is. Így az ország gazdasági
fejlődése szempontjából döntő intézkedéseket nem a nemzetközi
munkamegosztás rendszerének és a világpiac árképzésének alapján
hozták, hanem a rugalmatlan tervgazdálkodási rendszer szabályait
követve. (folyt.)
1990. május 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
- EGK szakértői jelentés a magy.gazdaságról - 1. folyt.
|
A tanulmány statisztikai adatai egyértelműen mutatják, hogy az
elmúlt 4 évben, amikor Magyarország szembeszállt a KGST kikötéseivel
és előirányzataival, jelentősen csökkent a szétesőben lévő KGST
tagállamaival bonyolított árucsere-forgalom.
A Magyarország és a Nyugat közötti kapcsolatok ugyanakkor
pozitívan fejlődtek. Az ország kereskedelmi és teljesítménymérlege a
Nyugattal szemben pozitív maradt. Ez elsősorban az agrárkereskedelem
és a turizmus kedvező alakulásának tudható be. Ez a pozitív trend
azonban nem bizonyult olyan erősnek, hogy ellensúlyozza a KGST-vel
való együttműködés okozta problémákat.
Az Európai Közösség tanulmányából kiderül, hogy Lengyelországhoz
és az NDK-hoz hasonlóan Magyarországra is érvényes a megállapítás: a
szubvenciók sokkal többet ártottak a népgazdaságnak, mint a
tulajdonviszonyok kommunista elmélete és az államgazdaság. Az állami
támogatások miatt senki sem volt tisztában az áruk valós értékével s
a vásárlóerő és a teljesített munka közötti összefüggéssel. Részben
erre vezethető vissza, hogy igen magasak a termelési költségek
Magyarországon. Ezt a jelenséget az Európai Közösség elemzése teszi
először nyilvánvalóvá.
Ezek a költségek éppen az alacsony termelékenység következtében
jóval magasabbak, mint a Német Szövetségi Köztáraságban vagy
Svájcban. Ez a két ország világbajnoknak tekinthető ezen a
területen.
A téves információk eme átfogó rendszere miatt Magyarországon
részben eltékozolták, részben kihasználatlanul hagyták az állam
élőtőkéjét. (folyt.)
1990. május 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
- EGK szakértői jelentés a magy.gazdaságról - 2. folyt.
|
Ráadásul az 1968-as, liberálisnak tűnő reformpolitikával
kialakult a második gazdasági valóság: a kis magángazdaságok
rendszere. Ebből aztán idők folyamán egy második népgazdaság
fejlődött ki, amely sikeresen vette fel a harcot a hivatalos
gazdasággal: a gyakolatilag illegalitásban működő árnyékgazdaság,
amely nem fizetett adót, és a társadalombiztosítási illetékekkel
könnyen vehette fel a versenyt.
Az Európai Közösség tanulmányából kiviláglik, hogy a
mezőgazdaságban túl magasak voltak a bérek és a szociális
juttatások, az üzemnek nem a valós piaci árakat fizették ki a
forgóeszközeikért. A vállalatok ráadásul túlságosan is szabadkezet
kaptak a természetes erőforrások közösséget megkárosító
pazarlásához. Ez a félillegális tevékenység eredményének is
betudható, hasonlóan a háztáji tevékenységéhez. Egy magyar
agrárszociológus már 1984-ben megállapította, hogy a legtöbb
termelőszövetkezet olyan tevékenységekkel ér el nyereséget,
amelyeket nem is szabadna folytatnia.
Az Európai Közösség nemzetközi szakértők bevonásával elkészített
elemzését építő jellegű kritika egészíti ki, amely a magyar
reformpolitika szinte minden területére kiterjed. A bírálat főbb
pontjait tömören a következőképp foglalhatjuk össze:
A magyar gazdaságnak a Nyugathoz való felzárkózásában nem a
magántulajdon kérdésének rendezése és a privatizálás a döntő. A
nyugati államokban is a legtöbb esetben a menedzserek döntenek és
nem a tulajdonosok. (folyt.)
1990. május 21., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- EGK szakértői jelentés a magy.gazdaságról - 3. folyt.
|
Sokkal fontosabb az, hogy az információk a megfelelő időben
érjék el az illetékeseket, és hogy a megfelelő módon reagáljanak.
Ehhez nem elegendő a piac irányító és információs funkcióinak
megteremtése, szükség van a népgazdaság harmadik ágának dinamikus
fejlődésére. Ez elsősorban az információs és pénzügyi
szolgáltatásokra vonatkozik. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy
az ország gazdasága részt vállaljon a nemzetközi munkamegosztásban
és az ott folyó versenyben.
A brüsszeli biztos átfogó tanulmányát ismeretettük a magyar és a
lengyel népgazdaság helyzetéről. +++
1990. május 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|