|
|
 |
|
 |
Kemenes Ernő a KGST jövőjéről
|
-----------------------------
London, 1990. január 11. (BBC, Panoráma) - A KGST átalakításának
kérdéseiről szól következő interjúnk.
Szófiában a tegnap befejezett 45-ik ülésszakon a magyar
küldöttséget Németh Miklós miniszterelnök vezette. Tagja volt többek
között Kemenes Ernő az Országos Tervhivatal elnöke, aki egyben a
megválasztott koordináló bizottságban Magyarországot képviseli. Ezt
a bizottságot kérték fel, hogy 6 hónap múlva tegye le a KGST
asztalára arról a javaslatot, hogyan lehet a KGST-t átalakítani az
új kívánalmaknak megfelelően.
Munkatársunk Szakonyi Péter ma délelőtt felkereste Kemenes Ernőt
és azt kérdezte tőle, hogy milyen formában alakult ki ez a
kompromisszum a 6 hónapos határidőről. Kemenes Ernő ezt válaszolta:
- Én úgy gondolom, a kompromisszumos jelzőt sokfajta módon lehet
értelmezni, mert fel lehetne úgy is fogni, hogy különböző
megközelítések, erővonalak közti kompromisszum. Én azonban egy más
értelmezésben fogom fel: a körülmények hatalma meg a
KGST-tagországok törekvései közötti kompromisszum. Én inkább ebben a
felfogásban tudnám adekvált jelzőnek tekinteni a kompromisszumos
jelzőt.
A kérdésben jelzett véleménykülönbségek és törekvésbeli
különbségekre ez kevésbé illik, mert ezek között én nem tapasztaltam
az ülésszaki megnyilvánulásokban olyan nagyon markáns különbségeket,
amelyeknek valami kompromisszumos eredője lenne a döntés. Végső
fokon abban teljes egyetértésben vannak a tagországok, hogy az
együttműködés mai rendszere már nem felel meg az együttműködést
illető mai ambícióknak és feltételeknek sem, nemhogy a jövő
követelményeinek. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kemenes Ernő - 1. folyt.
|
Tehát a változtatás szükségességét minden delegáció és minden
küldöttségvezető hangsúlyozta. Másodszor atekintetben is
tulajdonképpen lényeges véleménykülönbség nem mutatkozott az
ülésszak vitájában, hogy az elmozdulás iránya az együttműködés piaci
alapokra történő helyezése kell hogy legyen.
Itt egy megjegyzést tennék, hogy etekintetben lényegében csak a
KGST-hez kapcsolódó fejlődő országok részéről mutatkoznak meg
kérdőjelek, amelyeket magunk részéről természetesnek kell hogy
tartsunk, hiszen egy piaci típusú gyüttműködés az nyilvánvalóan a
differenciálódást erősíti, és nem a nivelláció irányába hat. Egy
elmaradottabb helyzetben lévő, kevésbé fejlett gazdaságnak meg
természetes igénye a felzárkóztatás.
Tehát végső fokon kérdőjelek, egy piaci típusú gyüttműködés felé
való elmozdulásban csak a fejlődő tagországok részéről mutatkozott
meg.
- Bocsásson meg, de a piacgazdaság alatt úgy vélem ma még az
európai szocialista országok is mást és mást értenek. Arról nem is
beszélve, hogy különböző fejlettségi szinten vannak.
- Ez természetesen így van, fejlettségi szintben vannak
különbségek. De azért valljuk be azonos fejlődési intervallumban van
ez a közép-kelet-európai régió azon országainak nagy többsége,
amelyik a KGST-be tömörül. Természetesen eltérő strukturális
adottságaik vannak és természetesen eltérő nemzeti mechanizmusaik
vannak. Talán az utóbbi elem az, amelyik leginkább differenciál az
országok között, egy piaci típusú együttműködés, tehát regionális
együttműködés piaci típusának kiépítése tekintetében. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kemenes Ernő - 2. folyt.
|
Ennek megfelelően - vagy ehhez igazodóan - született meg például
a magyar álláspont is, amely gondolom nemcsak az üléstermben, hanem
a szélesebb közvéleményben is érdeklődést keltett, amelynek
körülbelül az a lényege, hogy amennyiben teljes körűen nem tudjuk
egy lépésben megvalósítani vagy megteremteni egy piaci típusú
együttműködés feltételrendszerét, akkor egyes országcsoportok
körében próbálkozzunk meg ezzel, ahol erre objektívek a feltételek
akár strukturális oldalról - és ehhez kapcsolódó érdekek oldaláról
-, akár a nemzeti mechanizmusok oldaláról ma jobban megvan.
- Magyarországon hangot kapott a legutóbbi időkben olyan
vélemény is, hogy hazánk csupán azért marad a KGST tagja, mivel több
tízmilliárd rubeles kinnlevőségei vannak, és a nyugati adósság és a
keleti aktívum szorításából egyelőre nem tud kitörni.
Aki ilyen álláspontot fogalmaz, hát csak egyre tudok belőle
következtetni, hogy semmilyen ismerete nincs a tényleges
viszonyokról.
Kemenes Ernő a továbbiakban azt mondta, hogy a magyar tagság nem
a kereskedelmi aktívumtól vagy passzívumtól függ, hanem:
- Magyarország számára a KGST-régió egy természetes piacot
jelent. Az ország importszükségleteinek jelentős részét ebből a
régióból erősítjük meg. Ebböl tudjuk csak kielégíteni ma is és a
jövőben is. Itt elsősorban az energia- és nyersanyag-igényeinkre
kell gondolni, bár a magyar gazdaságpolitikának azt hiszem elég
közismert az a törekvése, hogy diverzifikálni igyekszik az ilyen
típusú beszerzési forrásait is, ma is és a jövőben is
értelemszerűen, de ettől még nagyon fontos számunkra.
- A továbbiakban azt fejtegette Kemenes Ernő, hogy Magyarország
számára természetesen nagyon fontos lenne a modern technológia
importja is és ezt természetesen elősosrban a KGST-n kívül kell
keresni. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Kemenes Ernő - 3. folyt.
|
De a KGST fontos az értékesítési piac szempontjából is. Egy-két
évtizeddel ezelőtt a forgalom 70 százaléka bonyolódott le. Az arány
most durván 40 százalék körüli. Most az együttműködési rendszer
átrendezésénél arra vigyázunk, hogy a kapcsolatok ne leépüljenek,
hanem tovább tudjanak fejlődni ezeken a regionális piacokon is.
Amellett racionálisabb mércéket kellene teremteni - mondotta.
Kemenes Ernő szerint a féléves késés az átszervezésben nem lehet
lényeges és az egész amúgy is nem egyszerűen felső döntéssel fog
megtörténni, nem is történhet. -A kapcsolatok befagyasztásáról nincs
szó. Bár a külkereskedelmi mérleg torzulásait továbbra is próbáljuk
orvosolni - mondotta mai nyilatkozatában Kemenes Ernő, aki
Magyarországot képviselte a KGST szófiai csúcstalálkozóján. +++
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|