|
|
 |
|
 |
Válasz a hallgatóknak
|
Válasz a hallgatóknak BBC --------------------- London, 1989. május 21. (Mackó László) Leírva: 1989. május 22.
Panoráma
Köszönet a kedves hallgatóknak leveleikért és
telefonüzeneteikért. Mindjárt vágjunk a sűrűjébe. Egy
nyugatnémetország kedves hallgatónk írja:
- Írásomnak azt a mottót adhatnám, hogy csalódtam Önökben.
- Reméljük nem tartósan.
- Önök felolvastak egy Csehszlovákiából érkezett levelelet,
melyből megtudhatjuk, hogy a szöveg írója a csehszlovákiai magyar
helyzetét jónak tartja. Hát én egyszerűen nem értem Önöket. Önök is
nagyon jól tudják, hogy a Magyarország-ellenes propagandalevél
minden szava valótlan, goromba hazugság - és ennek ellenére a
primitív írás mégis helyete kapott az Önök műsorában. Szerintem nem
is annyira a levél, mint inkább ez a tény felháborító.
- Levélírónk szerint nem lett volna szabad felolvasnunk a
levélből, és felhívja figyelmünket a BBC londoni magyar nyelvű
rádió, mely ilyen - úgymond - magyarellenes hangú levelet leközölve
túllépte a demokratikus igazságosság határát, és saját magunk döftük
magunkat hátulról mellbe. Így fogalmaz:
- Ehhez két dolgot hozzá kell tenni. Mi az Angol Rádió magyar
hangja vagyunk - és ez nem egészen ugyanaz, mint pusztán egy
külföldi magyar rádió. Bízunk benne, hogy hallgatónk érti a finom
különbséget. A másik dolog pedig, hogy Ön például hogyan tudna
érvelni a román történelemhamisítás ellen anélkül, hogy ismerné: mit
mond pontosan a másik fél - még akkor is, ha az világosan hazudik.
(folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
- Hallgatónk hangsúlyozza, hogy nem is akar vitába szállni a
szlovákiai levél írójával, de azért néhány oldalon keresztül
keményen fogalmazott ellenérveket hoz fel. Többek között ezt mondja:
- Elmondhatom, hogy szerintem annak írója - levél írója - a
magyar kisebbségi terület politikai ellenpropaganda-gépezetének egy
rozsdás fogaskereke. Olyan ember, aki érdekeinek elérése céljából
tapsolva tiporja, tapossa nemzetét. Felháborított a szlovákiai levél
írójának behízelgő bevezetése is, melyben Önöket dícsérve megnyerte
a BBC magyar adását hazug levelének közlésére.
- Kicsit alábecsüli inteligenciánkat, de tovább idézek.
- Talán anyagdúsításként beolvasták ezt a levelet, hadd növelje
a hallgatók táborát - még ha mindjárt felháborodtak is.
- Anyagdúsításra nem szorulunk. Hallgatónk többször
hangsúlyozza:
- Legtöbben a szlovákiai levél íróját fogják elmarasztalni.
Kíváncsi vagyok: hányan veszik észre, hogy ebben Önök is ludasak.
- A levelet nem mi írtuk. Csak abban vagyunk ludasak, hogy Önnek
is felmutatjuk, hogy miféle irományokat kapunk időnként. Hallgatónk
a csehszlovákiai levél állításait cáfolva, többek között ezt mondja:
- A Magyarországon élő nemzeti kisebbségek anyaországukba haza
látogatva nem disszidálnak, még ha lehetne se. Mindig visszatérnek
Magyarországra, mert nekik ott jó.
- Hallgatónk kéri, hogy a választ ne csak a hallgatókra bízzuk,
hanem - úgymond - helyrehozva a hibát, mi is elítélően válaszoljuk
meg a levelet. Hallgatóink azonban ezt sokkal szabatosabban és
alkalmasabban meg tudják tenni helyettünk, és mint remélhetőleg
eddig kiderült, erre alkalmat is nyújtunk. A levél írójánál sokkal
higgadtabb, de nem kevésbé tiszta érzésű magyar hallgatónk
jelentkezett Londonból, aki be is jött stúdiónkba. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatóknak - 2. folyt.
|
- Olyan környékről jöttem, Budapestről Keletre, ahol ott van
Cinkota, Kistarcsa, Csömör, Kerepes, Nagytarcsa, Ecser, Maglód,
Mende, Tápiósáp, ahol én születtem és 21 évet éltem , az úgynevezett
tótok között, vagy szlovákok között - ahogy ő nevezi őket, a levél
írója - akik valamikor a török uralom után jöttek be Magyarországra,
illetve oda a környékünkre a Grassalkovich-uradalom hívta be őket
erdőirtásra, majd utána letelepedtek, és ott élnek azóta is.
Se ezelőtt, se azóta még nem hallottam egyszer se azt, hogy
szlovákot mondtak volna a magyarok környéken, mint hogy a levél
írója körülbelül csak sejteti a levelében. Mi együtt nőttünk fel
fiatalok, a Jurás, a Tomhauser, a Hornyák, a Horinka, az Uzseka, a
Svoboda, a Jurázs, a Polanszky - azt hiszem ezek elég nevek ahhoz,
hogy a hallgató, illetve a levél írójának odamondhassam: ezek nem
szlovákok, ezek nem csehek, azok ugyanolyan magyarok mint a Szabó, a
Németh, a Szántai vagy a Kovács, vagy a Szilágyi, vagy a Sziráky. Ha
jó volt az életünk akkor nekik is jó volt. Ha rossz volt az életük
akkor nekünk is rossz volt az élet. De azt, hogy valaha is egyszer
is felmerült volna az a kérdés, hogy te neked tót neved van vagy
szlovák neved van, soha... Sőt: mondhatom azt, hogy Nagykátára
jártam polgári iskolába. A fiúk a környékből mind magyarok voltak,
egy szót se beszélt senki szlovákul csak én egyedül, és oda jártak
hozzám a szünetben: - Te, mondd már meg, hogy kell ezt mondani
tótul, hogy kell ezt mondani szlovákul? Egy külön szám voltam, mert
más nyelvet is beszéltem.
- Azért beszéltek-e magyarul, mert nem volt szlovák iskola?
- Az én időmben nem volt annyi gyerek, hogy külön szlovák iskola
lehetett volna. A régi időkben még valószínű - mert az idősebbek
tótul beszéltek - valószínű, hogy abban az időben tótul is
imádkoztak, és tanultak is az iskolában. De azután elmagyarosodott
lassacskán, nem azért, hogy valaki is, valaha is erőltette volna
őket. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatóknak - 3. folyt.
|
- Nem: egyszerűen ott éltünk, és mi mind a két nyelvet
beszéltük.
- És nem érezte ott ahol él, hogy esetleg magára haragszanak,
merthogy magyar?
- Nem. Egyáltalán soha. Sőt, most még ehhez hozzáteszem az
enyémet. Az én nevem Elebacher, azt hiszi mindenki, hogy német. Nem
Luxemburgból érkezett dédnagyapám, aki még Luxemburg városától 16
kilométerre született Északra, majd Magyarországra érkezett az
elsőszülött fiával. Már az első szülött fiából állítólag váci
megyéspüspök lett -, hát ez volt az a magyar idegengyűlölet, hogy az
elsőszülött már megyéspüspök lehetett? Nem azért mondom, hogy
szlovák volt, de nem is volt német. Soha egy árva szó nem volt, és
nem tudom se a mendeiekről, se az ecseriekről, se a maglódiakról,
akikkel mint fiatalember együtt futballoztam, és közöttük is voltak
ugyanúgy, akik tótul beszéltek és magyarul beszéltek. Soha semmi
ilyesmi, amit a levél írója ír, próbál éreztetni levelében, hogy
szlováküldözés lett volna, egyáltalán... Kedvenceik voltak
Budapestnek, mert ők szolgáltatták a paradicsomot, a paprikát és a
zöldségfélét a környékről, reggelenként kocsival, főleg kocsival
jártak be a piacokra Pestre. Nemhogy üldözték volna őket, hanem
szeretettel fogadták őket.
- Ehhez a témához is tanulságot ad egy közelmúltbeli élménye: a
londoni román nagykövetség előtt tüntettek.
- Igen. Nem tudtuk, hogy a románok ott vannak, és tiltakoznak a
falurombolás ellen, amikor mi a magyar követség előtt voltunk a
nagymarosi erőművel kapcsolatban. A rendőrség szólt, hogy ott vannak
150-200 méterre, a románok tüntetnek a román a nagykövet
rezidenciája előtt. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatóknak 4. folyt.
|
Mikor mi befejeztük 1 órakor, akkor akik tudtunk, akiknek volt
idejük, átmentünk a románokhoz és üdvözöltük őket, és természetesen
beálltunk közéjük. Mi is tiltakozni akartunk, és karöltve velük
együtt az erdélyi, illetve nem az erdélyi hanem az egész romániai
falurombolás ellen. Beszélgettünk együtt, és rendkívül szimpatikusan
vették a románok, hogy mi minden kérés nélkül velük együtt érzünk,
és egy órát kitartottunk velük. Természetesen a kiabálás az megvolt
Ceausescu ellen, majd azután, közben beszélgetve egymás történetéről
és egymás problémáiról, felvetődött a kérdés, hogy miért nem lehet
az, hogy mi, a két egymás mellett élő nemzet, nem tudunk úgy
megbékülni, mint a németek és a franciák, akik ugyancsak
háborúskodtak egymással szemben - és ma tisztességben, békességben
élnek.
Azt hiszem, ilyen gondolatokkal nem olyanok, mint a levélíró. Az
a szellem, az a gondolat - az innen távol van. A közös építés,
egymásra találó gondolatok - mint az utóbbi is, amit elmondtam -
csak ezek vezethetnek oda, hogy azok a népek, akik ott élnek a Duna
völgyében egyszer végre békességben éljenek és szabadon
közlekedhessenek. Járhassanak egymáshoz, és ne próbálják egymást
kiírtani a föld színéről. Talán így, ezzel a hozzállással, hogyha
így kezdjük, és nem mint a laikusok, hanem a hozzáértők, azok a
történészek és politikusok tárgyalják meg hűvös-nyugodtan a
lényeget.
- Londoni kedves hallgatónknak külön köszönjük, hogy befáradt a
stúdióba, ha már valaki állásfoglalást akar ebben a hallgatói
műsorban is tőlünk, azt mondhatom - de csak a magam nevében - hogy
én egyetértek Elebacher úrral. Sajnos nem ígérhetjük, hogy az
esetleges kellemetlen leveleket elhallgatjuk, mivel ez nem a BBC
hagyománya. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Válasz a hallgatóknak - 5. folyt.
|
- Ma csupa nyugatnémetországi levél került sorra. Postánk
struktúrjáráról mindjárt még szót ejtünk.
- Ez a másik hallgatónk műsorfűzetet kér, valamint a Fordulat
éve című sorozatunk kézíratát is igényli. Mindkettőt megküldjük, és
itt szeretném bejelenteni az örömhírt, hogy a Fordulat éve kézírata
végre elkészült és azonnal folyamatosan postázzuk. No de ez a
hallgatónk utóíratban még mást is mond:
- Szerintem előnyösebb lenne, ha a bírálatok közül csak a
közérdeklődésre számot tarthatókat olvasnák be, bár tudom, hogy nem
könnyű ezt mérlegelni. Az összes dícséretet pedig elintéznék egy
mondattal, például: köszönjük az elismerő szavakat.
- Ide tartozik még egy másik nyugatnémetországi levél, amihez
hozzá kell tennünk, hogy Bochumból két hölgy rendszeresen ostoroz
bennünket. A gyülölettől áthatott levél olvastán először arra a
szomorú következtetésre jutottunk, hogy nem szeretnek bennünket
Bochumban, de aztán rájöttünk, hogy az ennek ellenkezője igaz, mert
kedves levélírónk minden műsorunkat hosszú ideje hallgatja és ismeri
munkatársaink hangját, nevét, akiket név szerint szid. Bochumból
bizonyára sok magyar adó hallható, mégis ezek közül a BBC-t
választja, amit természetesen elismerésnek veszünk. Ez a hallgatónk
enyhén szólva élesebben fogalmaz:
- Ne írjanak már megint maguknak öndícsérő leveleket.
- Nem írunk, mert nincs is időnk rá. Gondolatot ébresztő viszont
az a kérdése, hogy:
- Mi szükség van rá ma, a nyíltság világában, amikor
Magyarországon is mindent tudnak, értesülve vannak, és mindent
megírhatnak, innen visszaadni az egészet.
- Lehet, hogy erről is van a hallgatóknak véleménye. No és
általában mi jellemző a mi műsorainkra? (folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatóknak - 6. folyt.
|
- Laposság, sivárság, anyaghiány.
- Kár, hogy így látja, és szívesen vesszük ötleteit új
műsorokra.
- Egy korábbi válaszokban osztályvezetőnk azt mondta, hogy
csökkent a nekünk érkező levelek száma. - Mit szól ehhez kedves
bochumi hallgatónk?
- Hogy miért kapnak kevesebb levelet? Azért, mert a hallgatóság
megunta a flra borsó-hányást - így írja.
- Pontosítanom kell: összességében nem kapunk kevesebb levelet.
Sőt, csakhogy ezek mostanában inkább egyes műsorokhoz, rovatokhoz
való hozzászólást tartalmaznak. Ami valóban kevesebb, az az
általános témájú, főként a nyugati magyaroktól kapott levél, node
ezen önök segíthetnek. Több levélre és telefonüzenetre levélben
fogunk válaszolni. Például arra is, melyben egyik magyarországi
hallgatónk alternatív gyógymódszerekkel kapcsolatban érdeklődött.
- Egyik kedves hallgatónk egy Glatz Ferenc interjú ismétlése
iránt érdeklődik. Ha minden jól megy, május 27-ikén, szombaton késő
este egy részletet meg tudunk ismételni. Ami pedig a Kádár János
visszaemlékezéseit illeti, természetesen foglalkozni fogunk vele.
Még sok mindenre kellett volna válaszolnunk, de elszaladt az
idő, pedig becsület szóra van még egy-két igazán dícsérő levelünk is
Magyarországról.
A dícséretek beolvasásához még annyit, hogy azzal teljesen
egyetértünk, hogy az olyan leveleket, nem túl ízléses felolvasni,
melyek azt mondják, milyen szépek és okosak vagyunk. Viszont ha a
hallgató kiemel egy-egy műsort, akkor szerintünk teljesen jogos az
idézet, amivel ha akarnak, vitatkozhatnak is.
Levélcíműnk: BBC Magyar Osztály, London WC-24-PH - Tel: 3796326.
Továbbra is várjuk leveleiket és telefonüzeneteiket. +++
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|