|
|
 |
|
 |
A borossebesi magyarok
|
----------------------
Washington, 1990. augusztus 13. (Amerika Hangja) - A Románia
Magyarok Demokrata Szövetségének egyik vezetőjével beszélget Cseh
Éva, magyarországi tudósítónk:
- El vagyunk szigetelve, nehéz magyarnak lenni ott, ahol kevesen
vagyunk és szenvedünk nagyon, mert nincsen iskolánk, nincsen
óvodánk, mi is szervezünk kapcsolatot a magyarokkal, az
anyaországgal.
- Patkó Vilmos a Romániai Magyarok Demokrata Szövetségének
borossebesi elnöke.
- Romániában nagyon szép vidéken fekszik, körbe van véve a
hegyektől, Aradtól 80 kilométerre. Egy olyan kis község, aminek nagy
múltja van, a református és katolikus egyházon belül a magyarok
régen, az 1800-as években a magyarok domináltak.
- És most hány magyar van Borossebesen?
- Most 500 magyar van nyilvántartva nálunk, Borossebesen.
- Csak a román iskolába járnak a gyerekek?
- Igen. Most nagy munka előtt állunk. Meg akarjuk nyitni ősztől
a magyar óvodát. Ez az első lépésünk.
- Gondolom, hogy azért ha 500-an élnek az már nem olyan kevés.
- Sajnos csak 28 személyre számíthatunk. Mivel a közös
házasságokkal a magyaroknak a száma csökkenni fog, eddig nem volt
iskolánk, igy áttértek a román nyelv tanulására.
- Hogyan tudják megőrizni a magyarok Borossebesen a magyar
nyelvet? (folyt.)
1990. augusztus 13., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A borossebesi magyarok - 1. folyt.
|
- Igen, mert közel van.
- Közel vagyunk és magyar tévét tudjuk fogni.
- És az RMDSZ milyen programmal állt elő?
- Éppen most van egy nagy harc, mivel az RMDSZ a második helyen
áll a választások után. Éppen most neveztünk ki egy alelnököt és egy
alpolgármestert és 2 tagot az RMDSZ-en belül. Úgyhogy lépést kell
tartanunk nekünk is a politikai életben, mivel ha nem tartunk
lépést, akkor elveszünk. Ez a létünknek a fontossága.
- Tehát végül is akkor a borossebesi vezetésben vannak magyarok.
- Benne vannak a magyarok is, igen.
- Hogyan tudnak beleszólni a település életébe, sorsába? Van
szavuk?
- Úgy tudunk beleszólni, hogy szavunk van, mivel sokan a
magyarok közül kulcsfontosságú pozícióban vannak: üzemvezetők,
főkönyvelők, meg magánszemélyek, akik üzletemberek.
- Önöknél van nemzetiségi viszály, ellentét magyarok-románok
között?
- Nem mondhatom azt, hogy viszály van közöttük, hanem egyes
elemek - ezt hangsúlyozom: egyes elemek - próbálják szítani, hogy te
magyar vagy és nincs szükségünk rád. Ellenben azok, akik
odavalósiak, ott születtek, ezek nem csinálnak majd nemzeti
problémát.
- Nem működik, nem tevékenykedik a Vatra Romaneasca? (folyt.)
1990. augusztus 13., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A borossebesi magyarok - 2. folyt.
|
- Mit szólnak a magyar óvodához? A leendő magyar óvodához a
"vatráék"?
- A múltkor a néptanácsnál volt egy ülésünk, amikor nagyon
rámtámadtak és azt mondták, hogy minek kell nekünk az. Azt mondtam,
hogy mindegyik madár a saját nyelvén hal el. Úgyhogy nekünk is
jogunk van magyar óvodához. Mivel az első iskola magyar nyelvű
iskola volt a városunkban. A református egyházon belül nyílt a
magyar református iskola.
- Ezt mikor szüntették meg?
- Ezt az 1962-es évben.
- Gondolom azért, ha megnyílik a magyar óvoda, az is gond lehet,
hogy egyáltalán magyar ajkú óvónőt, szakképzett óvónőt találnak?
- Ez nem lesz gond, sőt ellenkezőleg. Olyan óvónőt találunk, aki
az angolt és a franciát is tudja, úgyhogy több nyelven fogunk
tanítani gyerekeket az óvodában.
- A nyelvoktatáson kívül mi még a legnagyobb problémájuk?
- Az, hogy nincsenek tankönyvek, de még meséskönyvek sem, amiket
a gyerekek esetleg az óvodában majd fognak tanulni.
- És a szülők tanítják a gyerekeket?
- Igen. Minden családban, ahol magyarok vannak, vagy
félházasságban, mindenki tudja a magyar nyelvet.
- Ez ritkaság azért, mert sajnos sok helyen már elkezdődött az
asszimilálódás, főleg egy ilyen elszigetelt vidéken, ahol kevés
magyar él. Nem Székelyföldről van szó, ahol tényleg nagyon sok
magyar él. (folyt.)
1990. augusztus 13., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A borossebesi magyarok - 3. folyt.
|
- Igen, ritkaság, de még van egy olyan dolog, amit sokan nem
értenek meg. Az, hogy mi tulajdonképpen végváriak vagyunk. Végváriak
abból a szempontból, hogy a vonalnak abba a végébe esünk, ahol nehéz
kapcsolatot tartani a megyével, a megyei vezetőséggel. De maga a
tény az, hogy a magyar mindig tudta azt, hogy magyar és az kell
maradjon. +++
1990. augusztus 13., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|