|
|
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal
|
(Lángh Júlia) München, 1989. március 14. (SZER, Magyar Híradó) - Derűlátó a hangulat, mindenki örül annak, hogy ünnepelhet. Ez jelenti-e azt, hogy eljutottunk már oda: március 15-e a szabadság és a függetlenség jelképe valóban örömünnep legyen, amilyennek egy igazi ünnepnapnak lennie kell? Tamás Gáspár Miklóst kérdezem, budapesti telefonvonalon: - Abban sajnos kételkednem kell, hogy igazán örömünnep lesz, mert mindenkiben - bennem is - élnek a Kádár-korszak március 15-ével kapcsolatos félelmek. Ezeket nem lehet egy csapásra elfejteni, de azért mégis örömtelibb ünnep lesz ez, mint tavaly volt, amikor őrizetbe vételek és komor rendőri árnyak sötétítették az ünnep láthatárát. Az idén remélhetőleg ilyesmire nem fog sor kerülni. Én nem hiszem, hogy sor kerülne. Örömünnep azért lehetséges, mert egy demokratikus új Magyarország reménye mégis fölsejlett. És március 15-e komoly lépcsőfok lehet ezen a felfelé kapaszkodó úton, hogyha itt a magyar demokrácia tábora megmutatja magát fegyelemben, vidámságban, találékonyságban, fantáziában, szép beszédben Akkor megláthatják az ország lakosai, megláthatja a nép, amely leginkább közönsége, nem résztvevője volt eddig ezeknek a tüntetéseknek és megemlékezéseknek, hogy a demokrácia táborába bejutni nemcsak marakodást, politikai harcot jelent, hanem örömet, új ötleteket, új gondolatokat és a képzelőerőnek az ünnepét is. Én azt hiszem, hogy a fantázia és az öröm, a rabláncok szimbolikus lerázása azért összefér a fegyelemmel és a józansággal. Azt képzelem, hogy holnap a magyar nép a maga kiérdemelt méltóságával, fegyelmével és a demokrácia félelem nélküli józanságával fogja megmutatni a világnak és önmagának, hogy van tartalma a március 15-iki ünnepnek, és ezt a tartalmát immár egy szó hordozza, amely talán nem üres szó ma. És ez a szó: szabadság. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|