Rendszerváltás és az MTI

	Belga-zaire-i válság: évi 10-20 ezer közvetett áldozat? (2.rész)
A tartalékok a legutóbbi időkig lehetővé tették az egészségvédelem folytatását, ám de mostanára az alapok kimerültek, mondja Ruppol doktor. 90 százalékban Belgium finanszírozta az álomkór elleni küzdelmet Zaire-ban. Miután ez a segély megszűnt, a belga és a zaire-i orvosok július 31-én kénytelenek voltak bejelenteni az álomkór elleni program végét. Ennek keretében eddig felkutatták és kezelték a betegeket. Az álomkór úgy terjed, hogy egy egészséges embert megcsíp egy légy, amely előzőleg álomkóros személyt csípett meg. Ha az illető nem kap kezelést, 1-2 éven belül meghal. Több év óta évente átlag 10 ezer új esetet kezeltek a belga-zaire-i program keretében. Ha a kezelés megszűnik, ezek az emberek hamarosan mind meghalnak. Mi több, mivel nem kezelik az új betegeket, a betegség gyors terjedésnek indul. Hasonlóképpen, a belga támogatás megszűnésével gyors ütemben terjed majd a tuberkulózis - a tüdőbaj halálos kórnak számít Afrikában - és az AIDS is. Mivel a vérátömlesztések már most mindenféle kontroll nélkül zajlanak, becslések szerint minden tizedik eset AIDS-fertőzéssel jár: rendszerint gyerekekról van szó. Kinshasában 24, vidéken 40 egészégügyi központ és sok falusi kórház működött belga támogatással - ezek a jövőben már nem lesznek képesek kezelni a maláriában, vérhasban, vérszegénységben, jódhiányban stb. szenvedőket sem. A belga orvosok távozásával csökken a belgák által látogatott kinshasai Ngaliema kórház szinvonala is, mondotta Ruppol doktor. Attól is tartani lehet, hogy a lakosság a Zaire-ban maradó hazai orvosokat teszi majd felelőssé az ellátás szinvonalának romlásáért, és ez sem ígér jót. Ruppol doktor azt javasolja, hogy amennyiben Zaire nem fogad el közvetlen belga segítséget, a belga állam jótékonysági szerveken vagy nemzetközi szervezeteken át finanszírozza az egészégügyi programok fenntartását. Sokat beszéltek az emberi jogokról a lumumbashi események idején, és sokat lehetett volna beszélni róluk a gyarmatosítás idején, vagy Zaire függetlenségének három évtizedében, de vajon az első emberi jog vajon nem éppen az életre és az egészségre való jog? - teszi fel a kérdést az orvos. Dehát ki gondol éppen ezzel, maikor annyi fontosabb dolog történik a világon? +++ Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma 1990. augusztus 12., vasárnap 17:22
Vissza » Folytatásokkal »