Rendszerváltás és az MTI

	Világháborús emlékművet avatott Tákoson Göncz Árpád (1. rész)
1990. június 24., vasárnap - A II. világháborúban, valamint az azt követő kényszermunkatáborokban elpusztult áldozatoknak tisztelgő emlékművet avatott fel Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke vasárnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tákoson. Avató beszédében hangsúlyozta: azok, akik fegyverrel a kezükben estek el a harcok során, aligha hibáztathatók, hiszen ők nem bűnösei, hanem áldozatai voltak az értelmetlen, a nem magyar érdekeket szolgáló, a második Trianont eredményező háborúnak. Az életben maradtak, a hadifoglyok egy részét 1946 után mondvacsinált érvekkel sorra ítélte hosszú kényszermunkára a sztálini-rezsim. Nem tudni, a foglyok közül hányan vesztették életüket, mint ahogy azt sem, hogy a lakosság közül hány embert hurcoltak el ,,málenkij robotra,, Magyarországról. A szerencsésen hazatértek és azok hozzátartozói még nem régen is viselték az elmúlt rendszer által rájuk sütött szégyenbélyeget - folytatta Göncz Árpád, majd kiemelte: a megbélyegzettek kártalanítása a közeljövőben megtörténik. Erre az Országgyűlés két közelmúltban hozott határozata kötelezi az új kormányt. Az irányelvek elkészültek, s az érintett társadalmi szervekkel, a Belügy- és a Pénzügyminisztériummal történő egyeztetés után a törvényjavaslat feltehetőleg július végéig a Parlament elé kerül. Az anyagi kártérítés mértékét az ország teherbíróképessége szabja majd meg. Az ideiglenes köztársasági elnök befejezésül az őszi helyhatósági választásokról beszélt. Hangsúlyozta: ez a választás lesz az igazi rendszerváltás. Ezután szűnik meg országszerte a maradék félelem, ekkor veszi a nép igazán a kezébe saját sorsának intézését anyagiakban és szellemiekben egyaránt. A nemzet a választáson felismerheti önmaga létérdekét és önmaga urává válhat. Göncz Árpád ezt követően leleplezte Schmidt Sándor népi fafaragó művész alkotását, melyen az alig 500 lakosú Tákos község 59 II. világháborús áldozatának neve olvasható. A koszorúzás után - a Magyar Köztársaság koszorúja mellé elhelyezték a megemlékezés virágait a társadalmi szervezetek, a pártok képviselői és a hozzátartozók is - a falu harangja az idegen földben, jeltelen sírokban nyugvókért szólt. Majd jelképes temetésre került sor, melyen Nyíri János református lelkész és Cserháti István római katolikus kanonok mondott gyászbeszédet. (folyt.köv.) 1990. június 24., vasárnap 17:30
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »