Rendszerváltás és az MTI

	A győzedelmes harc köszöntése
----------------------------- München, 1990. január 1. (SZER, Világhíradó) - Pénteken a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiuma közleményt bocsátott ki a romániai forradalomról és a román-magyar kapcsolatok jövőjéről. A hivatalos állásfoglalásról a kollégium vezető munkatársa, Csapody Miklós kormányfőtanácsos nyilatkozott budapesti tudósítónknak, Szőcs Gézának. A Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kollégiumának hét végi, Pozsgay Imre által vezetett ülésén rendkívüli állásfoglalást fogadtak el. Erről kérdezzük most Csapody Miklós kormányfőtanácsost, aki az illető titkárság egyik vezető személyisége. - Azt hiszem, nem ok nélkül nevezhető ez az állásfoglalás valóban történelmi fontosságúnak és jelentőségűnek. Ez nyilván az alábbiakból ki fog derülni. Bevezetőben már szeretném hozzátenni, hogy nyugodt, higgadt, felelős és a helyzet komolyságához méltó fontossággal és alapossággal segítették hozzá a titkárságot a kollégium tagjai ennek az állásfoglalásnak a megszövegezéséhez, és ebbe beleértendők a magyarországi nemzetiségiek, köztük a magyarországi románoknak a vezetői is. Legyen szabad néhány fontos momentumot kiemelni ebből a terjedelmesebb állásfoglalásból. Bevezetőben a Magyar Köztársaság Minisztertanácsának Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiuma üdvözli a romániai népek győzedelmes harcát, amely szétzúzta a huszadik század végi Európa legszégyenteljesebb diktatúráját. Köszöntjük a Nemzeti Megmentés Frontját, a demokratikus kezdeményezés letéteményesét, és támogatásunkról biztosítjuk a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségét, a két és fél milliós magyar kisebbség törvényes érdekképviseleti szervezetét, mindazon szövetségekkel együtt, amelyek síkraszállnak valamennyi nemzeti és etnikai kisebbség jogainak önrendelkezésének érvényesítéséért Romániában. (folyt.) 1990. január 1., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Állásfoglalás - 1. folyt.
Amikor ezt az állásfoglalást megfogalmaztuk, tudatában voltunk annak, hogy az új demokráciának nemcsak néhány évtized, de századok szellemi hordalékával kell szembenéznie, tehát le kell számolni a népelnyomó rendszerek önigazolásul szolgáló, mesterségesen szított gyűlölködéseivel, a napi nyomorúságot feledtetni hivatott mitoszokkal, indulatokkal, előítéletekkel. Rendkívül hosszú s nehéz folyamatról és feladatról van szó, amelyben kölcsönös megértésre és türelemre, szívós és kitartó párbeszédre lesz szükség. Olyan párbeszédre, amelyhez csak mindkét társadalom mélyreható önvizsgálatára lesz majd lehetőség, hogy ez az egész, a diktatúrák öröksége végképp a múlté lehessen. És ez az önvizsgálat nem korlátozódhat a magyar és a román társadalomnak az erőire, hanem mindenkinek számot kell vetnie önmagával, Keleten és Nyugaton egyaránt, aki a diktatúrát közvetve vagy közvetlenül támogatta és segítette. Ugyanakkor elengedhetetlen gazdaságaink fejlődése, amely nem nélkülözheti a kölcsönösen előnyös és a korszerű formákon nyugvó gazdasági együttműködés ösztönző erejét sem. Éppen ezért a kollégium felkérte a magyar kormányzatot, melynek a kollégium tanácsadó szerve, a vállalatokat, a vállalkozókat, a bankokat, a különféle szervezeteket, hogy tegyenek meg mindent a közvetlen gazdasági együttműködési formáknak, a magyar-román vegyes vállalatoknak, közös érdekeltségű társaságoknak, pénzintézeteknek a létrehozása érdekében. Emellett a gazdasági téma mellett a Minisztertanács kollégiuma hangsúlyozta, hogy a magyar-román viszonyban változatlanul kulcsszerepet játszik a Romániában élő magyarok és a magyarországi románok sorsának alakulása, amint ezt a Külügyminisztérium két nappal ezelőtti nyilatkozata is leszögezte. (folyt.) 1990. január 1., hétfő
Vissza »

	- Állásfoglalás - 2. folyt.
Ez a mi kapcsolatainknak a legkényesebb, legtöbb toleranciát igénylő területe, ahol a hosszú idő alatt felhalmozódott feszültségek feltétlenül orvoslást igényelnek. Ezzel szervesen összefügg az, hogy az új román politika akkor tudja majd hitelesíteni önmagát, hogyha tettekkel is bizonyítja demokratikus jellegét Európa színe előtt. Vagyis: újra létrehozza az ország területén élő valamennyi nemzeti kisebbség, egyéni és kollektív jogainak teljes körű biztosítását szolgáló intézményeket, olyan alkotmányos jogi szabályozást dolgoz ki, amelyik megfelel a huszadik század végi normáknak és elvárásoknak. Az állásfoglalás azt is tartalmazza, hogy a kormány tanácsadó testülete minden olyan megoldást támogat, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek önszerveződését és széles értelemben vett autonómiáját. Ezzel együtt a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalan gyakorlását, az egyházi autonómiát, a magyar nyelvű oktatás és kultúra teljes hálózatának helyreállítását Romániában, az óvodától az egyetemig és a saját lapokig, színházakig, tudományos intézetekig, hozzátéve, hogy mindehhez kész minden segítséget megadni éppen úgy, mint ahogy hajlandó és kész elfogadni minden segítséget a magyarországi román anyanyelvű oktatás támogatására. Hangsúlyozta a kollégium testülete: fontosnak tartjuk, hogy a diktatúra szorításából az évek során különféle országokba vándorolt román állampolgárok visszatérhessenek őseik földjére, hogy tudásukkal, munkájukkal az ország boldogulását szolgálhassák. Egy utolsóhoz közelítő momentum és mozzanat volt még az állásfoglalásban, hogy a határokon kívüli magyarság sorsának alakításában az önszerveződés különféle formáinak a megválasztásában a saját törekvésekben kell érvényesülniük. (folyt.) 1990. január 1., hétfő
Vissza »

	- Állásfoglalás - 3. folyt.
Nagyon nagy hangsúllyal szeretném említeni, hogy Magyarország addig és csak addig segített megfogalmazni a határain kívül élő magyar kisebbség igényeit, amíg a diktatúrák a saját önkifejezés lehetőségét elzárták. A Magyar Köztársaság felelősséget érez a magyarok sorsáért, bárhol éljenek a világon, kész segíteni és támogatni őket, de a fölöttük való gyámkodásnak a látszatát is kerülni kívánja. Végezetül: a romániai népfelkelés megmozgatta a magyar társadalmat, és az elmúlt napokban a cselekvő együttérzés, az emberi segítőkészségnek a legszebb, legmegindítóbb példáit tapasztalhattuk. Egyének, pártok, egyházak mindenféle szervezetek részéről, amit az új román vezetés is több alkalommal elismert. Arra van szükség, hogy a határokon kívül élő kisebbség ügye sehol se legyen pártszempontú licitálásnak, úgy is fogalmazhatnék, hogy politikai érdemszerző akcióknak a tárgya. Nagyon fontos, hogy a kisebbség se engedje, hogy rövidlátó magyarországi erők pillanatnyi belpolitikai érdekektől manipulálják őket. A kisebbségben élő magyaroknak nem érdeke a pártpolitikai megosztottság. Végezetül szükségesnek tartottuk a figyelmet felhívni arra, hogy Magyarország és Románia között a kapcsolatok alakítása is olyan pártszempontok felett álló hosszú távú nemzeti feladat itt is és ott is, amely megköveteli itt a magyarországi politikai erők egyetértését és összefogását, a mindenkori kormány jellegétől, esetleges koalíciók összetételétől függetlenül. +++ 1990. január 1., hétfő
Vissza »