|
|
 |
|
 |
A hallgatók észrevételei
|
München, 1989. június 26. (SZER, A hallgatók fóruma) - Ezúttal
is Sík Mária köszönti hallgatóinkat, a műsort levélidézettel
kezdjük.
"A televízió képernyőjén - bevallom, szégyellni nem kell -
könnyes szemmel követtem június l6-ikán a gyászszertartás
lefolyását. 1956. november 4-ikére virradó éjszaka édesanyám
rémülten riasztott fel szokatlanul mély álmomból. Később hallgattam
a kétségbeesett segélykiáltásokat és a Szózat megrenditő szavait,
dallamát. Amíg élek, sohasem felejtem el. Azóta évtizedek teltek el,
de ezt a traumatikus élményt sohasem tudom és nem is akarom
kitörölni az emlékezetemből. Bízom abban, hogy e gyásznapon azt a
korszakot is végre koporsóba helyezték, amely szeretett népünkkel
oly sok megfizethetetlen áldozatot követelt, és oly sok
megaláztatásban részesitette."
Egy másik hallgatónk Miskolcról telefonált.
- Részt vettem a temetésen Budapesten. Meglepett, hogy ennyire
fegyelmezettek az emberek. Nem gondoltam volna. Egyébként a
jugoszláv nagykövetség előtt a kapura, kerítésre is virágot
helyeztek. Részemről nagyon szomorú esemény volt, de örülök, hogy
részt vettem rajta.
Levélben kérdezi egy hallgató, fennáll-e annak a reális
veszélye, hogy újra feltámad a kisantant, az a szövetség, amely a
két háború között Magyarországot elszigetelte külpolitikailag,
katonailag. A kérdésre, amely az elmúlt napok eseményei folytán
érthető, Román István felel:
- Az első világháború utáni békekötésekkel megalakult, illetve
területileg Magyarország rovására megnagyobbodott államok -
Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia - a huszas évek elején katonai
és gazdasági szövetségre léptek. Ezt a tömörülést nevezték el
kisantantnak, amelyet erős kötelék fűzött nagyantant
tartóoszlopához, Franciaországhoz. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 1. folyt.
|
A szövetség külügyminiszterei rendszeresen tanácskoztak, és
legfőbb gondjuk az volt, hogy Magyarország, az akkori Magyarország
irredenta törekvéseit megakadályozzák. Ennek a történelmi
előzménynek a számontartása azért fontos, mert ebből azt is
megértjük, hogy ilyen formában a múlt nem ismétlődhet meg.
Magam utoljára 1968-ban éreztem a kisantant országainak újbóli
egymásra találását, de ennek akkor nem volt csupán magyarellenes
éle. Amikor 1968-ban a Kreml Kádár János segítségével berántott
bennünket Csehszlovákia megszállásának kalandjába, Jugoszlávia állt
ki legerősebben a csehek és szlovákok mellé. Akkoriban véletlenül
épp Jugoszlávaiában tartózkodtam, és a népben nagyon erős
magyarellenes hangulat is volt, olyannyira, hogy a tengerparton,
ahol ugyancsak megszokták az idegeneket, a végén tanácsosabbnak
tartottuk, hogy ne beszéljünk magyarul családommal, ha az ottani
lakosok közelébe kerültünk. Csak azért, mert magyar voltam, több
ízben szóval felelősségre vontak a bevonulás miatt.
Románia pedig, annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés tagja,
kimaradt a csehszlovákiai bevonulásból. Nos ekkor, 1968-ban rövid
időre valamiféle érzelmi kisantant jött létre.
Amikor pedig egyik nagy írónk, aki azóta elhúnyt, nem éppen
diplomatikus nyilatkozatot adott egy nyugatnémet lapnak arról, hogy
a határok igen is megváltoztathatók etikai alapon, rögtön egymás
után itélte el a kijelentést Belgrád, Prága, Bukarest. Ez is egy
tipikus kisantant reflex volt. Tudomásul kell vennünk, nagy a
valószínűsége annak, hogyha bárki is megkérdőjelezné mai
határainkat, a kisantant, minden írásos megegyezés nélkül is újra
felállna ellenünk.
De most nem erről van szó. Prágában, Bukarestben és Belgrádban
jól tudják, hogy Magyarország a demokratikus reformok felé indult
el, és ki-ki másképpen reagál erre. A jugoszláv fővárosban
rokonszenveznek a magyar törekvésekkel. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 2. folyt.
|
A hagyományosan jó Bukarest-Belgrád viszony ugyanakkor alaposan
megromlott, mert a romániai falurombolás sújtja az ottani szerb
nemzetiséget is. Prágában a dogmatikusak és reformerek küzdelme még
nem dőlt el. A Ceausescu-rendszer nemzetközileg elszigetelte magát,
nem csak a Nyugaton. A kisantant csak úgy tudott létezni, hogy
voltak nagyhatalmi patrónusai. Ilyen patrónust Ceausescu ma sehol
sem talál. Ilyen és más okok miatt ezért nem tartom reális
veszélynek a román-csehszlovák-jugoszláv szövetség újraéledését.
És most hallgatóink kívnságára folytatjuk a bős-nagymarosi
beruházásról szóló sorozatunkat. Kéri Tamás kérdéseire Lipták Béla,
az amerikai Yale Egyetem tanára válaszol. A téma ugyanis mindig
időszerű, a parti még nincs lejátszva. Most az ausztriai erőművekkel
való párhuzamról kérdezem Lipták professzor véleményét.
- Egy amerikai közmondás szerint egy ideig be lehet csapni az
emberek egy részét, de állandóan nem lehet mindenkit. Az osztrák
erőművek mutogatása a képviselők tudatos félrevezetését jelentette.
Ma már minden képviselő tudja, hogy a nagy esésű osztrák erőműveknek
semmi köze a sík vidékre tervezett nagymaros-visegrádi vízlépcsőhöz.
A sík vidéki erőművek a legkárosabbak és a legelavultabbak, mert míg
áramtermelésük minimális - Nagymaros kapacitása Bősének csak
egyötöde - addig óriási területen okoznak szikesedést,
sztyeppesedést, és megfosztják a folyót attól az energiától, ami a
hordalék szállításához és az öntisztításhoz szükséges.
- Specifikusan miben különböznék a mi vízlépcsőink az övékétől?
- Először is Ausztriában nincs egyetlen erőmű sem, amely
kiemelné a Dunát a medréből. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 3. folyt.
|
Másodszor: Ausztriában nincs egyetlen olyan üzemcsatorna, melyet
fóliával szigeteltek volna, és így elvágták volna a folyó és a
talajvíz között a kapcsolatot.
Harmadszor: Ausztriában tilos a csúcsra járatás, míg a mi
vízlépcsőnk működésének ez az angol wc-s megoldás a lényege.
És végül Ausztriában tilos kettes minőségű víznél
szennyezettebbet duzzasztani. Így Ausztriában még folyamatosan sem
működhetne a mi vízlépcsőnk.
A világ környezetvédői azért hirdettek turista4 és
árucikkbojkotott Ausztria ellen, mert erkölcstelennek tartják a
részvételét egy olyan környezetromboló építkezésben, mely
Ausztriában törvénytelen lenne. Még az Európai Parlament is
tiltakozott az ökológiai károknak Magyarországra való exportálása
ellen.
- Mi a helyzet a szennyvízzel?
- E téren a legtragikusabb a helyzet. Ugyanis amig egy folyónak
magas a folyássebessége és oxigéntartalma, addig az képes az
öntisztításra. Ma még ilyen a Duna. Bármennyire szennyezett, úszásra
alkalmatlan is a víze, azért a mai Duna még egy oxigéndús
öntisztításra képes folyam.
Ha az üzemcsatorna kivágja a Duna tüdejét, és ha a tárolókba
duzzasztással egynegyedére csökkentik a folyás sebességét, akkor egy
öntisztitásra képtelen szennyvízcsatornává válik. Ezt még a vízgát
tervezője, Mosonyi Emil sem vitatja. Szerinte is csak akkor szabad
duzzasztani, amikor az érintett Duna-szakasz teljes vízgyűjtő
területén nyugat-európai szinten, tehát harmadlagosan megvalósult a
szennyvizek tisztitása. Ezzel még az októberi parlamenti határozat
is egyetértett, ugyan tévedésből nem a duzzasztás, hanem a csúcsra
járatás megkezdését tette függővé a szennyvíztisztitás megoldásától.
(folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 4. folyt.
|
- Sajnos ez elképzelhetetlen. A vízgazdálkodási minisztérium már
1990-re tervezi a duzzasztást Dunakilitinél. Mig a 30 milliárd
forintba kerülő, kb. 200 darab szennyvíztisztitó az ezredfordulóra
sem épül meg. E téren a közvéleményt tudatosan félrevezetik.
Győrben, ahol ez idáig még a legtöbb történt, magam láttam, hogy az
épülő szennyvíztisztító csak elsődleges. Évekig fog tartani, amig a
másodlagos biológiai fokozatot hozzáadják és a harmadlagos
tisztításra tervek sincsenek.
- És mi a helyzet a cseh oldalon?
- Csehszlovákia a magyar parti szennyezés tízszeresét ontja a
Dunába. Pozsony Európa legszennyezettebb városa, hol csak a Slov
Navt vállalat napi egy tonna olajos anyagot enged a Dunába.
Csehszlovákiának se pénze, se terve nincs a szükséges
szennyvíztisztítók megépítésére.
Lipták Bélával, az amerikai Yale Egyetem tanárával Kéri Tamás
beszélgetett.
- Tekintettel, hogy a magyar-NSZK viszony így megjavult, nem
lehetne-e esetleg a rövidhullám mellőzésével ultrarövidhullámon adni
a műsorukat? Hiszen most már felállítottak itt Budapesten
képviseletet is.
- Az iroda megnyitásának a lehetőségét számunkra nem korlátoznám
a magyar-nyugatnémet viszony kedvező alakulására. Általános
javulásról van szó a magyar bel- és külpolitika változásában. Ami az
URH-n való közvetítést illeti, nem árulok el titkot, hogy tervbe már
felmerült, de korai lenne megvalósításának részleteiről, módjairól
tájékoztatni. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók észrevételei - 5. folyt.
|
Mi örülnénk, ha minél előbb megvalósulna, mert sok panasz
érkezik a rossz vételviszonyokra. Felhívjuk hallgatóink figyelmét,
hogy ha valaki kérdésére azonnali választ vár, szerdán és szombaton
délután 4 és fél 7 között a következő számot tárcsázza:
00-49-89-21023916. Az üzenetrögzitőn meghagyhatja, hogy ebben az
időpontban, tehát szerdán és szombaton délután 4 és fél 7 között
milyen telefonszámon hívhatjuk vissza. Üzenetrögzitőnk száma
00-49-89-295457 és 00-49-89-297046. Levélcímünk: D 8000 München, 86
Pf.625. +++
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|