|
|
 |
|
 |
Interjú Horn Gyulával (1. rész)
|
1989. június 19., hétfő - Horn Gyula külügyminiszter hétfőn interjút adott a Magyar Rádió Első kézből című műsora két szerkesztő riporterének, Havas Henriknek és Forró Tamásnak.
- A Scinteia című román pártlap közleménye alapján Bukarestben a
Külügyminisztériumba kérették hazánk nagykövetét, Szűcs Pált és
átnyújtották neki a román kormánynak a magyar kormányhoz intézett
hivatalos tiltakozását amiatt, hogy - román megfogalmazás szerint -
Nagy Imre és társainak június 16-i temetésén szocialistaellenes,
románellenes, nacionalista, revansista megnyilvánulásokra került
sor. Válaszolt-e már a magyar kormány a román nyilatkozatra?
- Nem válaszoltunk és egyelőre nem is készülünk válasszal -
mondta Horn Gyula. - Meg kell mondanom, hogy bennünket is meglepett
a jegyzék átadása, illetve annak a szövege. Tudniillik
gyászszertartáson vagy előtte mi nem tapasztaltunk olyan
kirohanásokat vagy olyan kitételeket, amelyeket a jegyzék tartalmaz,
hiszen semmiféle románellenes vagy soviniszta és egyéb
megnyilvánulásokra nem került sor. Hozzá szeretném tenni, hogy
megítélésem szerint a gyászszertartás nem csupán méltóságteljes
volt, hanem mértéktartó is egy-két beszédtől eltekintve. Gondolok a
Hősök terén elhangzott utolsó beszédre, ami amely ellentétes volt az
egész szertartással. Ez azonban egyéni vélemény volt. Visszatérve a
román jegyzékre, áttanulmányozva a szöveget nekem az az érzésem,
hogy ez előre megszerkesztett anyag volt, mert hiszen figyelmen
kívül hagyta mindazt, ami valójában történt június 16-án.
- A diplomáciában számít az, hogy mi hangzott el és mi nem, vagy
csak az a fontos, hogy ők mit állítanak, mert az a szó, hogy Románia
vagy Erdély, el sem hangzott.
- A diplomáciában is feltétlenül számítanak a tények, tehát
azoktól nem függetlenítheti magát senki sem. Ugyanakkor ahogy a két
ország viszonya alakul az utóbbi években, hónapokban, ez a hangnem,
vagy ez a tartalom, amely függetleníti magát a tényektől nem
szokatlan. (folyt. köv.)
1989. június 19., hétfő 19:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Horn Gyulával (2. rész)
|
- Figyelembe vesszük mi a magyar belpolitikában, hogy Románia
miként reagál nekik esetleg furcsának tetsző megnyilvánulásokra?
- Mi minden szocialista ország reagálására, illetve véleményére
odafigyelünk, számunkra létkérdés, hogy elsősorban a szomszédokkal
jó viszonyunk legyen. Ugyanakkor mindaz, ami ma nálunk történik, s
ami június 16-án is történt, a nagy fontosságú napon, az magyar ügy,
amit a legtöbb országban nagyon méltányolnak. Az viszont nem jó,
hogy egyes szomszédaink kiragadnak egy-egy szélsőséges
megnyilatkozást, például azokat a szovjetellenes kirohanásokat,
amelyek egy-egy személy részéről elhangzottak, mert nem ezek
jellemezték a megemlékezést.
- Ön azt mondta, hogy nem reagáltak, s várhatóan nem is fognak.
Mi ennek az értelme, miért nem utasítja vissza keményen és
határozottan a magyar Külügyminisztérium a románok nyilatkozatát?
Nem lenne ez diplomatikus vagy politikus ebben a helyzetben? Mert ez
így beismerésnek látszik.
- Miért lenne beismerés? Aki figyelemmel kísérte az eseményeket,
az tudja, hogy mi történt. Tehát külön reagálni egyelőre nincs
szándékunkban, s ezt különben sem a Külügyminisztérium, hanem a
kormány dönti el.
- Ön azt mondta, hogy előre készültek Romániában erre a
nyilatkozatra. Mi célból?
- Azt hiszem, hogy mások is joggal vetik fel ugyanezt, pontosan
azért, mert Románia neve el sem hangzott.
- Milyen eredményt várhat Románia ettől a demonstrációtól?
- Megint csak feltételezésekre vagyok utalva. Megítélésem
szerint ez beleillik abba a politikába vagy abba a magatartásba, ami
most már hónapok óta jellemzi az ottani politikai életet, s ennek
lényege az, hogy folyamatosan bírálják, elmarasztalják a mi belső
változásaink folyamatát. Ezt kifejezetten úgy igyekeznek beállítani,
mint amelynek románellenes jelentéstartalma van, pedig szó sincs
erről, hiszen mi nem minősítjük a román párt, vagy a román vezetés
belpolitikáját. Tehát én úgy ítélem meg, hogy ebbe az egész
magatartásba illeszkedik bele ez az esemény. (folyt. köv.)
1989. június 19., hétfő 19:48
|
Vissza »
|
|
Interjú Horn Gyulával (3. rész)
|
- Románia nem attól érezheti sértve magát, hogy 1956 után egész
más volt a magyar és a román párt viszonya? És tulajdonképpen
meglehetősen egyforma utat kezdtünk és jártunk.
- A kezdet valóban egyforma volt, de azután fokozatosan nőttek a
különbségek, a stílusbéli jegyek különbözőségei, a politikáknak az
eltérései főképpen a belső helyzettel vagy a nemzetiséggel, a
nemzetiséghez való viszonnyal kapcsolatban. De kezdetben is, azt
hiszem, már 1956 november 4-ét követően is megmutatkoztak elég
jelentős különbségek. És ezek fokozatos növekedése vezethetett el
ehhez a magatartáshoz.
- Az a tény, hogy Nagy Imrét és társait éppen Romániában
tartották fogva, valamiféle kötelezettséget jelenthetett egészen
mostanáig a magyar kormányzatnak. Talán ilyen alapon kérhetnének
számon rajtunk bármit is a románok? Ebben a kérdésben talán ez is
benne van.
- Én ezt nem hiszem, nem, mert ebben Románia csak közvetítő
szerepet játszott, tehát Nagy Imre sorsának alakulásában nem a román
vezetés játszott meghatározó szerepet, nem volt értelmi szerzője
az ítéletnek.
- Mit kell érteni azon, hogy a román Külügyminisztériumban
fogadták egyes országok diplomáciai képviseletének vezetőit és
tájékoztatták őket a Budapesten lezajlott ellenséges
megnyilvánulásokkal kapcsolatban kialakított román álláspontról?
- Erről nekünk nincs pontos információnk, mi is csak különböző
hírügynökségi jelentések alapján értesültünk róla. Azt se tudjuk
pontosan, hogy kiket fogadtak vagy kiket tájékoztattak, a
konkrétumokat nem ismerjük.
- Figyelemre méltó, hogy Jan Fojtik, Csehszlovákia Kommunista
Pártja Központi Bizottságának titkára néhány héttel Ceausescu prágai
látogatása után a román reagáláshoz hasonlóan nagyon élesen szólt
arról, ami ma Magyarországon történik. Úgy fogalmazott, hogy a
szocializmus megújításának zászlaja alá nem egy esetben
ellenforradalmi erők állnak Magyarországon. Időben ez a csehszlovák
megnyilatkozás szembetűnően egybeesett a romániai reagálásokkal.
Ehhez még hozzátenném azt, hogy a legújabb információk szerint
Csehszlovákia és Románia szinte egyszerre mondta le az erre a hétre
tervezett közös határvizi tárgyalásokat. (folyt. köv.)
1989. június 19., hétfő 19:49
|
Vissza »
|
|
Horn Gyula interjú (4. rész)
|
- Ami Fojtik nézeteit illeti, mi azokat jól ismerjük, hiszen ő
nagyon gyakran fogalmazott meg kemény állásfoglalásokat - nemcsak
most, hanem a múltban is - , s ezek jelentősen eltértek a legtöbb
szocialista ország álláspontjától. Ugyanakkor az ő véleményét mi nem
azonosítjuk sem Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi
Bizottságának, sem pedig a prágai kormánynak az álláspontjával. Én
úgy fogom fel, mint valami egyéni véleményt, amelyet ugyanakkor nem
tudunk elfogadni, hiszen ez meglehetősen durva beavatkozás a magyar
belügyekbe, másfelől minősíti az itteni folyamatokat, méghozzá
rendkívül negatívan, harmadsorban pedig egyfajta felhívást is
tartalmaz. Ezt én az ő személyes véleményének tekintem. Másfelől
viszont nem tudok olyan komoly eseményről, amely károsan
befolyásolná a magyar-csehszlovák kapcsolatokat, hiszen mind a
politikai érintkezések folyamatában, mind a gazdasági
együttműködésben folyamatos az előrelépés a két ország között.
Harmadsorban pedig, amikor Nicolae Ceausescu a közelmúltban Prágában
járt, gondosan tanulmányoztuk a megjelent dokumentumokat, s azokban
egyetlen olyasfajta utalás sincs, amely valamiféle közös nézetet
fejezne ki a magyarországi fejleményekkel, eseményekkel
kapcsolatban. Ezeknek a konkrét eseteknek, hogy mit mondtak le most
valamiféle gazdasági vagy egyéb alsó szintű találkozó kapcsán,
feltehetően technikai, vagy egyéb okai vannak.
- Csütörtökre ki volt tűzve egy közös magyar-csehszlovák
rádióműsor. ,,Rádióhíd a Dunán,,, hogy a közeledés jegyében
beszéljünk az erőművel kapcsolatos magyar-csehszlovák ügyekről. Ezt
is lemondták, és nagyon érdekes módon a Nagy Imre temetés után. Nem
tudom, hogy egy ilyen ténnyel kezd-e valamit a Külügyminisztérium.
Minket mindenesetre zavar.
- Nem ismerem az okát, ezzel együtt, hogyha szükségesnek látják
itt a rádióban, akkor mindenképpen eljárunk annak érdekében, hogy
sor kerüljön erre a találkozóra, hiszen az ilyen események nagyon
fontosak a két ország kapcsolatai szempontjából. (folyt. köv.)
1989. június 19., hétfő 19:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Horn Gyula interjú (5. rész)
|
- Reagált-e hivatalosan a Szovjetunió arra, hogy a temetés
előtti estén a FIDESZ aktivistái tüntetést rendeztek a Szovjetunió
budapesti nagykövetsége előtt, sőt a temetés egyes szónokai a
Magyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali kivonását
követelték?
- Hivatalos reagálás nem történt, csak a szovjet sajtóban
megjelent írásokat ismerem, mint azt már említettem is, a tüntetés
azonban nem használt a két ország kapcsolatának. Véleményem szerint
ezek a megnyilvánulások nem éppen felelősségteljes gondolkodásról
árulkodnak. Ugyanis nekünk alapvető szükségünk van arra, hogy ne
csak jóban legyünk a mai szovjet vezetéssel, hanem folyamatosan
erősítsük a kapcsolatokat, a bizalmat. Az ilyen szélsőséges
megnyilatkozások ennek a jó szándéknak a gyengítését jelentik. A
magyar kormánynak nincs szándékában, és nem is akar olyan helyzetbe
kerülni, hogy ilyesfajta tüntetéseket adminisztratív eszközökkel
tiltson be. Rendkívül fontos lenne az, hogy a közvélemény
határolódjék el az ilyen jelenségektől. Annál is inkább, mert
meggyőződésem, hogy akár a tüntetés, akár a Hősök terén elhangzott
már említett egyik beszéd csak egy nagyon kis csoportnak a
véleményét fejezi ki. Hozzáteszem, hogy abban nemcsak szovjetellenes
kitételek voltak, hanem nagyon éles, mondhatni útszéli hangnemben
fogalmazott, gyűlölettől átitatott kommunistaellenes kijelentések
is, amelyek végül is hasonló érzést válthatnak ki mások részéről.
Tehát ez éppen nem a nemzeti megbékélést és a közös cselekvés ügyét
szolgálja.
- A temetésen nem képviseltette magát a Kínai Népköztársaság.
Nagyon sok megfigyelő párhuzamot vont az 1956-os magyarországi és a
néhány héttel ezelőtti véres pekingi események között. Nagyon
jelentős-e az a veszteség, amely a pekingi események kapcsán minket
ért? Egy reformirányba haladó Kína tűnik úgy, hogy elvált tőlünk,
vagy elváltak útjaink?
- Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy semmiképpen sem használnak
azok az események a reformfolyamatoknak. Bízom abban, hogy Kínában
is előbb-utóbb ez a folyamat kerül ismét előtérbe. Mindeddig
kapcsolatunkban nem éreztük a hatását az ottani eseményeknek, és mi
szeretnénk előrelépni a viszony fejlesztésében. (folyt. köv.)
1989. június 19., hétfő 19:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Gyulával (6. rész)
|
- Engedjen meg még néhány kérdést a magyar külpolitikát
illetően. Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója azt
javasolta a Magyarországra készülő Bush amerikai elnöknek, hogy
kovácsoljon ki egy amerikai-nyugateurópai-japán együttműködést
Magyarország és Lengyelország megsegítésére. Tud-e már a magyar
minisztérium konkrétumokat mondani arról, hogy mit várhatunk Bush
elnök látogatásától?
- Elkezdődött a Bush-látogatás előkészítésének intenzív
szakasza. Van egy közösen kialakított csomagterv elképzelés, amely
egyezményeket, tervezeteket, megállapodásokat ölel fel,
szándéknyilatkozatokat és konkrét, mindenekelőtt gazdasági
vállalkozásokat. Természetesen aligha valósul meg mindez a látogatás
alatt vagy közvetlenül előtte, hiszen egy hónap sincs addig. Viszont
Bush elnök látogatása nagyon sok olyan új vállalkozás elindításához
adhat nagy ösztönzést, amely új fejezetet nyithat a magyar-amerikai
kapcsolatokban.
- Gorbacsov NSZK-beli látogatásának volt-e üzenete Magyarország
számára?
- Mindenképpen. Az egyik üzenet az volt, hogy megfogalmaztak,
illetve aláírtak egy megállapodást, amelynek a lényege azt fejezi
ki, hogy új Európát kell teremteni, amely mentes a hegemon
törekvésektől. Ez különösen a kis és közepes országok - így hazánk -
számára is rendkívűl fontos, hiszen jelentősen kiszélesíti az
említett országok, köztük Magyarország mozgásterét, lehetőségeit,
szolgálja törekvéseit. A másik: olyan széles körű gazdasági
együttműködési megállapodások megkötésére, aláírására került sor,
ami számunkra ugyancsak biztatást jelent a magyar-NSZK
kapcsolatokban. Végül a harmadik: nekünk régóta az volt a
véleményünk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kulcsfontosságú
szerepet tölt be nem csupán Európában, hanem a kelet-nyugati
viszonyban is. Ha a szovjet-NSZK kapcsolatok egész rendszere
megváltozik, új dimenziókat, új lendületet kap, ez nagyon jótékony
hatással lehet az egész európai helyzet alakulására. (MTI)
1989. június 19., hétfő 19:56
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|