|
|
 |
|
 |
A Kapu főszerkesztője - 11/5. folyt.
|
Nagy Imre azzal, hogy vállalta inkább a halált, mint a
kiegyezést 1956. november 4-ike után, rendkívüli emberi
tulajdonságokról, és hogy úgy fogalmazzak, az ország mellettiségéről
tett tanúbizonyságot.
- Vajon kinek a céljait szolgálja, hogy a temetés előtt ilyen
röviddel hírek kapnak szárnyra, amelyek Nagy Imre befeketítésére és
Kádár tisztára mosására törekszenek?
- Sok-sok érdek fűződik ehhez. Tudomásul kell venni - én azért
is mondtam az interjú elején -, hogy nálunk még lassú a
demokratizálási folyamat. Túl gyorsabban nem is szabad csinálni,
mert tényleg egy vértelen forradalom zajlik most Magyarországon, és
nem akarjuk és félünk az újabb vértől. Védekezik még a baloldal vagy
a fundamentalisták. Meg sokan ugye nagyon félnek a múltbeli
bűneikért, hogy hátha felelősségre vonják őket. Sok mindent
elkövetnek, hogy Nagy Imrét befeketítsék. De nekem az az érzésem,
hogy ez senkinek nem fog sikerülni, mert Nagy Imre a magyar
panteonban a legnagyobb magyar hősök közé fog kerülni.
Én 15 éves voltam 1956-ban, bár átéltem 1956-ot, hogy több
osztálytársamat lelőtték az ávosok, amikor Miskolcon az ÁVH előtt
tüntettünk a diákok kiszabadításáért. 1956. október 26-ikán, tehát
15 éves társaim haltak ott meg az utca kövén, amit szintén nem lehet
elfelejteni.
Itt volt a rendszernek egy nagy húzása, hogy az én generációm,
ami tulajdonképpen egy elvtelen generáció - én így hívom, mert ez a
rendszer tanított ki minket - utána egy olyan elbutítást végzett
történelemtudatunkban, hogy fogalmunk sem volt, mi történt, csak
most, az utóbbi években derült ki sok-sok disznóság, hogy így
fogalmazzak. Tehát ezt lapomban meg is látni, mert ma is kapkodjuk a
fejünket, hogy micsoda atrocitások történnek. (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|