Rendszerváltás és az MTI

	Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (1. rész)
1989. május 4., csütörtök - Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagjai egyhangúlag támogatják Békesi László és Kemenes Ernő jelölését a kormány tagjainak sorába. A pénzügyminiszteri tárcának, illetve az Országos Tervhivatal elnöki tisztének várományosait - a kormány ülését megszakítva - Németh Miklós miniszterelnök mutatta be csütörtökön a Parlamentben. A kormányfő a személycseréket indokolva elmondta, hogy fiatalabb, dinamikus vezetőkből álló gárdát szeretne összeállítani. A változásoktól mindenekelőtt a kormányzati munka egységesebbé, hatékonyabbá válását várja; egyben növelni kívánja az egyes tárcák irányítóinak felelősségét is. Németh Miklós azonban azt sem rejtette véka alá, hogy a megfelelő vezetők kiválasztása nem kis gondot okozott számára. Tájékozódásai során nem egy esetben kapta azt a választ a megkérdezettektől, hogy ,,biztos,, helyüket nem kockáztatják egy ingatag vezetői poszt kedvéért. A képviselők érdeklődtek a leköszönő miniszterek sorsa felől is. A miniszterelnök elmondta: Berecz Frigyes, Váncsa Jenő és Villányi Miklós nyugdíja megy. Czibere Tibor korábbi munkahelyére a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre tér vissza, Várkonyi Péter Washingtonban képviseli hazánkat, Hoós János pedig a Központi Statisztikai Hivatal élére kerül. A pénzügyminiszteri tárca várományosa a képviselői testület előtt röviden összegezte elképzeléseit. Úgy ítélte meg, hogy a mélyülő gazdasági válsággal és ennek nyomán a pénzügyi rendszer válságával küszködő ország számára a legfontosabb, hogy elkerülje a gazdasági összeomlást, majd megalapozza a jövőbeli kibontakozás feltételeit. Ennek érdekében feltétlenül szükségessé válik az eddigi egysíkú restrikciós gazdaságpolitika felváltása egy új koncepcióval. Az új gazdaságpolitika valóraváltását új pénzügyi eszköztár kidolgozásával, és alkalmazásával kell támogatni. A megrendült pénzügyi helyzet megszilárdítását szolgáló sürgős tennivalók közé sorolta Békesi László az állami kiadások leépítését és a jövedelem-centralizáció csökkentését. (folyt.köv.) 1989. május 4., csütörtök 17:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (2. rész)
Hosszabb távra szóló feladat a teljesítmények erőteljes ösztönzése, a tulajdonreformmal szoros összefüggésben a vállakozások - mindenekelőtt a kis- és közepes vállalkozások - támogatása, az erőteljes külgazdasági nyitás, illetve a társadalmi feszültségek kezelésére alkalmas szociálpolitika kidolgozása. Erre annál is inkább nagy szükség lesz, mivel az új pályára való áttérés időszakában foglalkoztatási gondokra és kétszámjegyű inflációra egyaránt számítani kell. Hasonlóan ítélte meg a magyar gazdaság állapotát Kemenes Ernő is. Értékelése szerint a gazdálkodás mélyülő strukturális válságára súlyos fizetési válság rakódik hazánkban, ami együttesen társadalmi-politikai válságtünetek előidézőjévé vált. A nyomasztó gondok ellenére reális esély van a magyar gazdaság működőképességének fenntartására. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az elkövetkezendő egy-két év ,,lélegzetvételnyi szünetében,, felkészüljünk az adósság kezelésében várható nehézségek megoldására. Az összeomlás elkerülése érdekében nem kevésbé fontos feladat a szociális feszültségek enyhítése. Kemenes Ernő a tervezési szakember szemszögéből közelítve egy kínálatélénkítő gazdaságpolitika mellett tette le voksát. Szűkebb szakmájával, a tervezéssel kapcsolatban úgy vélekedett: hiba lenne a tervezést a bürokráciával azonosítani. A tervezés olyan össztársadalmi feladat, amely a jövőre való felkészülést szolgálja. Az viszont valóban elvárható a tervezéstől, hogy megtanuljon ,,piacosodni,,. Kemenes Ernő elmondta: az Országos Tervhivatal élén erőteljesebb párbeszédet szorgalmaz majd a tervkoncepciók kimunkálásában a parlamenti és a parlamenten kívüli erőkkel egyaránt. (folyt.köv.) 1989. május 4., csütörtök 17:12
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (3. rész)
A miniszterjelöltek bemutatkozását követően a bizottság a bizalmatlansági és a bizalmi indítvány törvénytervezetéről, az Országgyűlés házszabályának kiegészítéséről, valamint a Polgári Törvénykönyv módosításáról tárgyalt. A bizalmatlansági és a bizalmi indítvány törvénytervezetét Bölcsey György, a jogi bizottság titkára vázolta. A bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy a bizalmatlansági indítvány esetében ne abszolút, hanem viszonyszámban, százalékosan határozzák meg, hány képviselő szükséges a benyújtáshoz. Ezt azzal indokolták, hogy a parlamentnek időtálló törvényt kell alkotnia, s a közelgő országgyűlési választások előtt nem lehet tudni, hogy a jövőben hány tagú lesz a parlament. Varga Gyula (Zala) szerint a kérdést feltehetően újból kell majd szabályozni a választások után, ezért megfontolandónak tartotta a törvény mostani megalkotását. Antal Ferenc (Veszprém) a parlamenti bizottságok véleményét hangsúlyozva elképzelhetőnek tartotta, hogy e testületek is beterjeszthessenek bizalmatlansági indítványt. Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettes hangoztatta, hogy a kérdés törvényi szabályozása nem a kormány és a parlament iránti bizalom megingásának jele. A törvény a parlamenti demokratizmus kiteljesedésének jegyében születik. Elmondta, hogy Európában egyetlen olyan szabályozás sincs, amely az indítványozó képviselők számát írja elő. Leszögezte, hogy a bizalmatlansági indítvány minden civilizált ország törvénykódexében kivételes eszköznek számít. Szólt annak lehetőségéről is, hogy a kormány veti fel önmagával szemben a bizalmi kérdést. Így különösen sarkalatos ügyeknél, például a költségvetés tárgyalásakor előre bejelentheti: kéri, hogy a törvényjavaslatról való szavazást egyben bizalmi szavazásnak is tekintsék. Fontos hogy ez ne a vita közben történjék, mert csak így tudnak előzetesen felkészülni a képviselők. Séra János (Komárom) szerint a törvénytervezetnek tisztáznia kellene, hogyha miniszter ellen nyújtanak be indítványt, akkor utódját mennyi idő múlva kell megválasztani. (folyt.köv.) 1989. május 4., csütörtök 17:55
Vissza »

	Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (4. rész)
Határoztak arról, hogy a miniszterelnök esetében a képviselők 25 százaléka kezdeményezhesse a bizalmatlansági indítványt, a miniszterekkel kapcsolatban pedig 15 százalékos képviselői szavazat is elengedő legyen. A bizottság tagjai egyetértettek abban is, hogy az új Minisztertanácsot a bizalom megvonásától számított 30 napon belül meg kell választani, a Minisztertanács elnöke pedig a megválasztástól számított 60 napon belül legyen köteles az új kormányprogramot a Parlament elé terjeszteni. Egyetértőleg támogatták azt a felvetést is, amely szerint a minisztert az Országgyűlés ülésein - akadályoztatása esetén - ne csak az államtitkár, hanem a miniszterhelyettes is képviselhesse teljes felhatalmazással. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény tervezett módosítását Sárközy Tamás igazságügyminiszter-helyettes ismertette. Elmondta, hogy a javaslat változatlanul fenntartja a pénztartozás után fizetendő kamatra vonatkozó alapvető szabályokat, kizárólag a kamat mértékét változtatja, azt 20 százalékban határozza meg. Pénztartozás késedelmes teljesítése esetén a javaslat szintén 20 százalékban állapítja meg a kamat mértékét. Ezt akkor is meg kell fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. Bár néhány képviselő vitatta a kamat mértékét, a testület végül is egyetértett a javasolt törvénymódosítással. (MTI) 1989. május 4., csütörtök 17:58
Vissza »