|
|
 |
|
 |
Politikai kultúránkról Beszélgetés dr. Tóth Istvánnal, az MSZMP Politikai Főiskola művelődéspolitikai tanszékének vezetőjével
|
Budapest, 1989. január 2. hétfő (MTI-Press)
- Minek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben a társadalom, a
párttagság figyelmének középpontjába került a politikai kultúra
kérdése?
- A társadalmi-politikai viszonyok radikális változásának mai
időszaka véleményem szerint az 1945 utáni vagy az 1956-57-et követő
évekhez hasonlítható, amikor a korábbi időszak politikai nézeteivel,
gyakorlatával és kultúrájával kellett gyökeresen szakítani. Részesei
vagyunk egy új egyesülési, gyülekezési törvény kialakításának, a
különböző önszerveződések gyarapodó megjelenésének, napirenden van
az új alkotmány kidolgozása, a választási rendszer, a kormány
feladatkörének és szerepének módosítása és még sorolhatnám a
változás különböző állomásait. Azt viszont látni kell, hogy a
változások először mindig a kulturális, társadalomtudományi
szférában jelennek meg és aztán tolódnak át a politika területére. A
változások jellemzője, hogy azok a demokrácia szélesedése, a
politikai pluralizmus irányába mutatnak, ami az egyénektől egészen
más politikai kultúrát igényel, mint amit az elmúlt évtizedek során
gyakoroltunk.
Felnőtt egy új generáció, amelynek mások a történelmi
tapasztalatai, más politikai értékei vannak, mint az előző
korosztálynak. Erre lehet példa akár a KISZ körül zajló viták, akár
más ifjúsági szerveződések - FIDESZ, Unió a Demokratikus
Szocializmusért, TDDSZ, stb. Az új generáció másfajta politikai
kultúrával rendelkezik. Ebből, illetve a társadalami környezet
megváltozásából következik, hogy az idősebbeknek is szakítaniuk kell
a korábban megszokottá vált politikai kultúrával. Ennek igénye
nyomon követhető pártállástól függetlenül a tömegtájékoztatásban és
az egyre erőteljesebb közvéleménykutatásban.
Napjaiankban az is tapasztalható, hogy egyes hagyományos
szervezetek - például leginkább a KISZ, a szakszervezetek - tartalmi
munkájukat tekintve "kimerültek", s az ott résztvevők nem látták a
politikai cselekvés értelmét. Így nem is akartak a korábbi módon e
szervezeteken belül politizálni. Az aktivitás hiányának alapvető oka
nem az egyén felkészületlensége, nézeteinek alapvető változása volt,
hanem többnyire a szervezet bürokratizálódása,
szervezésképtelensége. (folyt.)
1989. január 2., hétfő 11:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Poltikai kultúránkról (2.rész)
|
Azok az egyének, akiket ezzel mintegy távol tartottunk az aktív
politizálástól, most a nyíltság, a demokratizálódás szélesedésével
helyet találnak a különböző mozgalmakban, politikai célzatú
egyesületekben, például a Demokrata Fórumban, a TDDSZ-ben, a
Bajcsy-Zsilinszky, a Veres Péter vagy más társaságokban.
- Egyáltalán mit takar a politikai kultúra fogalma?
- A politikai tevékenységnek az a módja, amely a társadalom
politikai rendszerében, mint egyéni - vagy csoportos -
magatartásforma jelenik meg. Magában foglalja a politikai rendszer
működésével kapcsolatos szubjektív elemeket, a politikai, jogi,
erkölcsi ismereteket, megítéléseket, normákat, hagyományokat, az
egyén politikai aktivitását, a műveltség, a tudás meglévő szintjét.
Utóbbi nem egyszerűen iskolázottságot jelent, mivel a politikai
kultúrában az érzelmi beállítottság, a történelmi meghatározottság,
a csoport-, réteg- és osztályérdek, tehát a körülvevő környezet is
megjelenik.
A politikia kultúra értékelése, egyes elemeinek megítélése
koronként változó. De a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan az egész
is állandó változáson megy keresztül.
- Miként lehet befolyásolni a politikai magatartást?
- Az egyének politikai magatartását a politikai kultúra három,
viszonylag jól elkülöníthető szintje befolyásolja.
A politikai irányítás kultúrája gyakorlatilag az általános
politikai irányítás megalapozottságát, a társadalmi változásokhoz,
igényekhez való alkalmazkodás képességét, dinamizmusát jelenti. A
másik szint a vezetés kultúrája, tehát hogy milyen intelligenciával,
szakmai, politikai ismeretszinttel képesek a döntés végrehajtását
megszervezni. Az előző esetben a program, az irány kijelölése, míg
utóbbinál a végrehajtás lebonyolítása a döntő. Nem szorul különösebb
bizonyításra, hogy a vezetés politikai kultúrája napjainkban
felértékelődött. A harmadik elem, a befogadó, a résztvevő tömeg
szakmai, politikia kultúrája, műveltsége, előítélete, politikai
magatartása. E folyamat nem csupán politikai, jogi, gazdasági
ismeretekből, szabályok betartásából áll, hanem a szuverén
állampolgárok döntési folyamatban való részvételétől is.
- Napjainkban az alakuló, formálódó közélet milyen új értékeket
kíván? (folyt.)
1989. január 2., hétfő 11:38
|
Vissza »
|
|
Politikai kultúra 3.
|
A politikai kultúra szempontjából a környezet, a
demokratizálódás, a nyíltság, a sokszínűség nagyon fontos. Változik
a társadalmi vélemény, például a szocialista demokráciáról, a
pártegységről, vagy azon belül a platformszabadságról is.
Korábbi időszakot elemezve a szociológusok azt is tapasztalták,
hogy nálunk a szabadság, egyenlőség eszméje - más polgári
demokratius államok kultúrájához viszonyítva -, kisebb értékkel
bírt, mint a nyugalom, a jólét, a biztonság. Ez nyilvánvalóan
összefüggésben volt az 1956-ot követő konszolidációs politikával,
amikor éppen ezek az értékek kerültek előtérbe, így a politikai
vezetés is a tartósításukra helyezte a hangsúlyt - még akkor is,
amikor az gazdaságilag nem volt alátámasztva.
A politikai rendszer megújításával, a demokrácia, a
véleménynyilvánítás és cselekvési szabadság szélesedésével
párhuzamosan fejlődik a politikai kultúra is. Ennek során alakulnak
ki, épülnek be az egyéni és társadalami tudatba azok az új értékek,
amelyek a mai követelményeknek leginkább megfelelnek.
- Az új értékek, magatartásminták kialakulása nem egyik napról a
másikra megy és nem zajlik viták, ideológiai, politikai küzdelmek
nélkül. Vitakultúránk mennyire teszi az egyént alkalmassá a
változásokban való részvételre?
- A párbeszéd, mint társasdalmi érintkezési forma, napjaink
politikai viszonyai között, szinte létkérdéssé vált. Ez
természetesen azt is feltételezi, hogy a párbeszéd résztvevői
partnernek fogadják el egymást. A kölcsönösség elve, a tolerancia,
az értelmes kompromisszumokra való készség a politikai élet
velejárója kell hogy legyen. 1956 után az ideológiai, napjainkban a
politikai pluralizmus megjelenése szükségszerűen feltételezi a más
nézetek és vélemények, ideológiák és mozgalmak iránti toleranciát.
Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a tolerancia a viták során nem
mindig, vagy csak különböző mértékben nyilvánult meg.
A viták másik szükségszerű követelménye a kompromisszumra, a
kölcsönös megegyezésre való hajlam. Korábban sajnos a kompromisszum
kifejezés - hazánkban, és más marxista gyakorlatban is - valamiféle
pejoratív, negatív kifejezést takart, aminek szem előtt tartásával
elvetettük az ésszerű, szükségszerű kompromisszumot is. Egyre
nyilvánvalóbb ma már, hogy csak a kultúrált vita, a reális politikai
értékelés teremtheti meg az ország kibontakozása érdekében való
társadalmi méretű, új stílusú együttműködést. (MTI-Press)
Pusztay Sándor
1989. január 2., hétfő 11:42
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|