|
|
 |
|
 |
Megkezdődött a magyar szakszervezetek kongresszusa (4. rész)
|
Többségük annak a véleményének adott hangot: az oszdd meg és
uralkodj elve alapján a pártok annak örülnének, ha minél gyengébb
szakszervezeti hatalommal állnának szemben, és törekvéseik arra
irányulnak, hogy megosszák a szakszervezet tagságát.
Visszautasították a leendő kormánykoalíció bármely pártjának azt az
óhaját, hogy saját képére formálja leendő tárgyalópartnereit,
ideértve a szakszervezeteket is.
A vitában rendkívül sok támadás érte a kormányzatot is,
minduntalan visszatérő téma volt a gyermekek nevelésének
ellehetetlenülése, a fiatalok kilátástalan jövője, a becsülettel
dolgozókat fenyegető munkanélküliség, a nyugdíjasok megélhetésének
mindennapi kérdései. Nem maradt ki a bírálatok sorából a kamatadó,
az alapvető élelmiszerek megfizethetetlensége, továbbá az ország
sorsáért felelős állami vezetők elszámoltatásának, felelősségre
vonásának követelése sem.
Már az első napirend kapcsán nagy hangsúlyt kapott a
szakszervezeti vagyon kérdése. Többen úgy vélekedtek, hogy a SZOT
vagyon sorsáról még a SZOT XXVI. kongresszusának kell döntenie, nem
pedig az új szövetség alakuló tanácskozásának, mint ahogy azt
eredetileg tervezték. A vagyon felosztására a bankok, biztosítók
dolgozói tagszervezetének küldötte olyan javaslatot tett, hogy az
első lépésben a 19 ágazati szakszervezet kapja meg az őt megillető
vagyonrészt, s utána azok osszák tovább tagszervezeteik, illetve a
tőlük időközben kivált tagszervezetek között. A postások is
ragaszkodtak ahhoz, hogyha a XXVI. kongresszus zárónyilatkozatában
vagyoni kérdésekre is kitérnek, akkor arról most tárgyaljanak.
Hosszas egyeztetés után végül is úgy döntött a plénum, hogy a régi
SZOT vagyonáról külön nyilatkozatot tesznek, de még a
SZOT-kongresszus keretében.
Ezután a küldöttek elfogadták a XXVI. kongresszus
zárónyilatkozatát, ami szerint az elmúlt négy évtized a
szakszervezeti mozgalom történetében is zsákutcának bizonyult. A
szakszervezetek egyes vezetőit súlyos felelősség terheli azért, hogy
a hatalmi struktúrába beépülve évtizedeken át maguk is érdekeltek
voltak a szakszervezeteknek a tagságtól elidegenedett működésében. A
dokumentumban a küldöttek kinyilvánították: a szakszervezetek végleg
szakítanak az elmúlt negyven évben folytatott, eredeti hivatásuktól
és az őket létrehozók akaratától idegen tevékenységükkel. A
szakszervezeteknek egyetlen feladatuk van: a munkavállalók
képviselete, tagjaik érdekeinek védelme, hatékony érvényesítése.
(folyt. köv.)
1990. március 2., péntek 20:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|