|
|
 |
|
 |
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (3. rész)
|
Dr. Czili Gyula ezt követően - az óvás alapján - ismertette a
feltárt tények és adatok értékelését, valamint a lényegi
következtetéseket, amelyek alapján a legfőbb ügyész arra a
megállapításra jutott, hogy az ítéletek megalapozatlanok,
törvénysértőek. Idézte az óvásból - egyebek között - azt, hogy a
Népbírósági Tanács Nagy Imrét és társait olyan magatartásokért tette
felelőssé, amelyek az akkor hatályos jogszabályok szerint sem
minősültek bűncselekménynek. A bizonyítás egyoldalúan csak a terhelő
körülményekre koncentrált, ennek folytán a népbíróság ítéleteinek
egyes ténymegállapításai tévesek. A vádlottaknak védekezésre nem
volt módjuk. Az ügyben népbíróként mindkét ügyben közreműködött egy
olyan asszony is, akinek férje a Köztársaság téri események egyik
áldozata volt. Ugyancsak eljárási szabályt sértettek azzal, hogy az
eljárás teljes idejére, az ítélet kihirdetésére is zárt tárgyalást
rendeltek el.
A legfőbb ügyész - itt ismertetett - álláspontja szerint Nagy
Imre és megvádolt társai ügyében a törvény helyes alkalmazásához
mellőzhetetlen lett volna annak vizsgálata, hogy cselekményeiket mi
motiválta, azok a törvényi tényállásban meghatározott eredmény
elérését célozták-e.
Az óvás leszögezi: a megvádolt személyek azon magatartása, hogy
egymással kapcsolatban álltak, különböző politikai tartalmú vitákat
folytattak, Nagy Imre és mások írásműveit megvitatták, távolról sem
jelentette, hogy az államrend megdöntésére szervezkedtek. A fennálló
társadalmi rend hibáinak kritikája, az ezzel kapcsolatos útkeresésre
vonatkozó viták - különösen abban az esetben, ha azok a valódi
helyzetből indulnak ki, és az alkotmány által meghatározott
társadalmi rend keretei között keresik a megoldásokat - nem
valósítanak meg állam elleni bűncselekményt.
A legfőbb ügyész óvásában szükségesnek tartotta, hogy az
Elnökségi Tanács elvi tételként állapítsa meg: hogy valamely, akár
hatalmon lévő, akár más párt tevékenységének bírálata, ideológiai
vagy politikai nézeteinek megvitatása, a pártok közötti viták
értékelése nem a büntetőjog feladata. Ugyancsak nem büntetőjogi
kérdés - különösen rendkívüli körülmények között nem - egy adott
kormány tevékenységének megítélése.
Az óvás végezetül utalt a magyar és a jugoszláv kormány közötti,
1956. november 21-én kötött egyezményre. Ebben a magyar kormány
garanciát adott arra, hogy a jugoszláv nagykövetségen tartózkodók -
Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós
és dr. Szilágyi József - büntetőjogi felelősségre vonására korábbi
magatartásuk miatt nem kerül sor. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|