|
|
 |
|
 |
Értékmegőrzés befektetéssel
|
Kovács néni mit sem tud arról, hogy a kamatnak nevezett valami
mennyire bonyolult tud lenni. Mert amikor azt mondjuk példának
okáért, hogy tíz százalék, a nominálkamatot jelöltük meg. Létezik
azonban reálkamat is, amely lehet pozitív és lehet negatív előjelű.
Kovács néni minderről nem tud, ám élettapasztalata, piacismerete
kamatügyekben is eligazítja, megtéveszthetetlen a tekintetben, hogy
a bankok, az értékpapírok kínálta kamatokért érdemes-e és mibe
érdemes pénzét befektetnie.
alc. A megtakarítás gonddal jár.
Bármennyire csodáljuk is Kovács néni hétköznapi realitásérzékét,
manapság a megtakarítások gyümölcsöző befektetése gonddal jár. A
manapság 1988 elejével kezdődött. Az 1988-at megelőző esztendőkben
ugyanis a hivatalos infláció egyszámjegyű volt, a takarékbetétek és
a lakossági kötvények kamatai, éves hozamai megközelítően
összhangban voltak az infláció mértékével. (A betéteknél kismértékű
negatív, a kötvényeknél néhány százalékos pozitív reálkamat
érvényesült.)
Az infláció kétszámjegyűvé válása néhány hónap alatt válságos
helyzetbe sodorta a lakossági pénzbefektetések piacát, elindította -
napjainkban is gerjeszti - a kamatlábak növekedését, versenyfutását
az infláció mértékével. A kamatozó betétek és a kötvények éves
hozama két év alatt 9 százalékról 19 százalékra, a lakosság által
megvásárolható fix kamatozású kötvények kamatszintje 9-11
százalékról 20 százalék fölé nőtt.
Miközben az infláció üteme, mértéke évről évre erősödött, a
pénzbefektetési kínálat formái bővültek. A nálunk újdonságnak
számító értékpapírok, az egy éven belüli lekötésre alkalmat nyújtó
kincstárjegyek és az 1-3 éves befektetést kínáló letéti jegyek
ugyancsak rákényszerültek az inflációs rátával való versenyre. 1990
kezdetére ezeknél is 20 százalékot meghaladó éves kamatok alakultak
ki. A letéti jegyeknél az éves kamatszint általában 22 százalék, a
3-6-9 hónapos kincstárjegyeknél pedig évi 22-23-24 százalék.
alc. A kamatot adó terheli
Az évi 20 százalékra tervezett fogyasztói árszintnövekedéssel
egybevetve a különféle befektetések kamatait, úgy tűnik, hogy
egyik-másik reálértékének megőrzésén felül valami kevés pozitív
reálkamatot is biztosít. (folyt.)
1990. január 18., csütörtök 12:05
|
Vissza »
|
|
Értékmegőrzés befektetéssel 2.
|
Egyszerűsítve az egyes betéti- és értékpapírformák
kamatfeltételeinek értékelését, a lehetséges legmagasabb kamattal
kezdjük. Nos, a lakossági befektetések - letéti jegyek
vonatkozásában rögzített - kamatplafon 1990-ben évi 26 százalék. A
kamatplafon esetében az inflációs ráta és a letéti jegy lehetséges
maximális kamatlába között 6 százalékpontos pozitív reálkamat
mutatkozik. De csak mutatkozik, mert a 6 százalék zömét - 5,2-t -
elviszi a kivett kamatok után fizetendő, illetve levont 20
százalékos adó, amely minden 1988. január elseje után kibocsátott
értékpapír hozamát terheli. Az újságközlemények, s még inkább a
reklámok nagyvonalú pontatlansággal a kamatoknál rendszerint
elfelejtik feltüntetni, hogy bruttó, avagy nettó kamatokról,
hozamokról van szó?
Mi szándékosan voltunk nagyvonalúak, az említett 1990-ben
érvényes kamatlábak - az 1 évre lekötött takarékbetét 19 százalékos
kamata kivételével, - bruttó jellegűek, tehát levonandó belőlük a 20
százalékos forrásadó. Például: a 9 hónapos kincstárjegy évi 24
százalékos bruttó kamata évi 19.2 százalékos nettó kamatnak felel
meg, s ha valelyik letéti jegy kibocsátója bruttó 26 százalékot
ígér, az lejáratkor nettó 20,8 százalékot fizet majd a befektetőnek
alc. Ha az infláció növekszik
Az év elején érvényes befektetési - takarékbetét-, értékpapír -
kamatok éves szinten tehát legfeljebb a pénzmegtakarítások, a
pénzbefektetések infláció okozta értékvesztését ellensúlyozzák, de
csak abban az esetben, ha az infláció nem haladja meg a tervezett 20
százalékot. Nincs tehát pozitív reálkamat, az "ösztönzést" az
jelenti, hogy a készpénz-tartás pénzveszteséget okoz, ezt csak
befektetéssel lehet megelőzni, mérsékelni. A lakosság
takarékbetét-állományát újabban csak a kamatok jóváírása gyarapítja.
Bizonyosra vehető, hogy az idén a lakossági
megtakarítások-befektetések tovább csökkennek, éspedig amiatt, hogy
az újabb készpénzkiadások - magasabb lakbér, közüzemi díj, kamatadó
- a magas és növekvő élelmiszerárak a lakosság zöménél, az
úgynevezett kismegtakarításoknál minden pénzjövedelmet
"elfogyasztanak". (MTI-Press)
1990. január 18., csütörtök 12:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|