|
|
|
|
Anthony Sampson: ,,Hercegek és rozoga rezsimjük,, 1.
|
Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
London, 1990. augusztus 10. péntek (MTI-tud.) - ,,Hercegek és
rozoga rezsimjük,, címmel közölte pénteken a The Independent Anthony
Sampson világhírű brit szerző elemzését az öböl-vidéki
olajfejedelemségeknek nyújtott nyugati fegyveres segítség hátterében
meghúzódó gazdasági, társadalmi és politikai problémákról. A cikkíró
az iraki agresszió rugóit, illetve az olajtól függő Nyugat, és
Nyugattól függő olajsejkségek katonai eszközökkel feloldhatatlan
dilemmáját vizsgálja.
Bevezetőben ezt írja: - ,,Az iraki agresszióra oly lenyűgöző egységben reagált a világ, hogy az már megkönnyebbülésben és csodálatban való feloldódásra csábít. Olybá tűnik, mintha annyi elhibázott nekilendülés után most végre megvalósulnának az Egyesült Nemzetek fundamentumában megtestesülő világbiztonság alapelvei. A második világháborút előidéző hibákból okulva megtanultuk, hogy a világot az agresszor ellen kell mozgósítani. Létfontosságú azonban azt is felismernünk, hogy az intervenció önmagában még nem teremt biztonságot a Közel-Keleten. Meg kell kísérelnünk előre látni, hogy a beavatkozás miként változtatja meg a hatalmi egyensúlyt a térségben. Mert igaz ugyan, hogy Szaddám Huszein visszataszító könyörtelensége nagyon is emlékeztet Hitlerére, de ő - éppúgy, mint Hitler volt - csupán tünete a helyzetben benne rejlő stabilitás-hiánynak,,.
A brit politológus megállapítja, a nyugati hatalmak szempontjából nyilvánvaló annak a logikája, hogy megvédjék a hatalmas olajtartalékokat, amelyektől függenek, ámde, felvetődik a kérdés: - ,,Hogyan jössz ki valaha is onnan, ahova egyszer bevonultál? És hogyan teremtesz eközben szilárdabb helyzetet?,,.
Szerinte a nyugati hatalmaknak azzal az alapproblémával kell szembenézniük, hogy ,,az olyan ultra-gazdag monarchia, mint amilyen a kuvaiti rezsim, továbbra is provokatív szégyenérzet tárgya marad a nyomorúságos helyzetű (arab) köztársaságok oldalán,,. - Kuvait több, mint egy elszigetelt sejkség - a legsebezhetőbb az öböl-vidék gazdag autokráciái között, és sorsa figyelmeztetés a többieknek is - írja. (folyt.)
1990. augusztus 10., péntek 14:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Anthony Sampson: ,,Hercegek és rozoga rezsimjük,, (2. rész)
|
,,A Szaúd-Arábiába bevonuló és Kuvait helyreállítására készülő amerikaiak azzal az ismerős problémával találják szembe magukat, hogy miként védelmezzenek meg egy országot, anélkül, hogy közben még inkább aládúcolják annak legkevésbé vonzó ismérveit? Az a tény, hogy a szaúdi hercegeknek az amerikaiakra van szükségük önnön védelmükhöz, még utáltabbá teszi rezsimjüket a palesztinok és más külföldiek szemében, akik nélkül nem tudják kormányozni országukat.,, ,,Akárhogyan is történjék, az Irakkal való konfrontáció elkerülhetetlenül fejtetőre állítja az egész térséget, bizonyos vonatkozásokban meglehetősen furcsa módon. A legutóbbi időkig első számú közellenségnek számító Irán és Szíria - mint Irakkal szembeni kritikus fontosságú ellensúly - most hirtelenében a Nyugat udvarlásának tárgyává válik. Egyiptom, amely Irak nélkülözhetetlen szövetségese, és ellátója volt Iránnal vívott háborújában, torkig lett Bagdaddal, amely rémülettel tölti el. Jordánia uralkodóját, Husszein királyt és a PFSZ vezetőjét, Jasszer Arafatot mélyen megalázza és diszkreditálja Szaddám elnöktől való függőségük. Törökország kritikus döntést hozott, szembefordulva Irakkal, és kétségtelen, hogy búsás jutalomra tart igényt, beleértve az Európai Közösségekbe való felvételét is. Izrael, amely néhány hete még az amerikaiak kutyaóljában volt, most ismét nélkülözhetetlen szövetségesnek tűnik, mint az egyetlen olyan ország, amelynek hadserege képes Irakkal szembeszállni,, - írja.
Anthony Sampson a továbbiakban emlékeztet arra, hogy a Közép- és a Közel-Keleten eddig még egyetlen nyugati katonai beavatkozás sem érte el célját. Majd ezt írja: - ,,Bizonyos, hogy ez a mostani kaland ígéretesebbnek tűnik, mint a korábbi nyugati intervenciók, legyen szó akár az 1953-as iráni, az 1956-os szuezi, vagy az 1958-as libanoni beavatkozásról. Az a tény, hogy most a szovjetek, sőt, még a kínaiak is támogatják az embargót, nagyobb legitimitást kölcsönöz, és a siker jobb kilátását nyújtja a vállalkozásnak. A nagyarányú intervencióban rejlő veszedelem azonban változatlanul ugyanaz: katonai megoldást hoz létre, amely nem orvosolja az alapvető stabilitáshiányt, és a külvilág ellen bőszíti az arabok nagy többségét.,, (folyt.)
1990. augusztus 10., péntek 15:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Anthony Sampson: ,,Hercegek és rozoga rezsimjük,, (3. rész)
|
A szerző végül arra a következtetésre jut, hogy történelmi frontáttörés csak akkor remélhető, ha a nyugati hatalmak képesek lesznek túllépni a kétes természetű rezsimek védelmének ,,szomorúan ismerős történetén,,, és ezúttal nem esnek e rezsimek aládúcolásának csapdájába. Legsürgetőbb tanulságot szerinte a legutóbbi két évtized közel-keleti fegyverüzleteinek következményeiből kell levonni. ,,Az irakiakat nemcsak Kína és a szovjetek fegyverezték fel - közvetlenül és Egyiptom útján -, hanem a nyugati hatalmak is, mindenekelőtt Franciaország, elősegítve ilymódon a világ negyedik legerősebb haderejének létrehozását,, - írja.
,,A mostani intervenció sikere végső soron azon múlik, hogy képes lesz-e nemcsak a rezsimeket, hanem az uralmuk alatt élő népeket is megvédenie,, - vonja meg végkövetkeztetését Anthony Sampson. +++
1990. augusztus 10., péntek 15:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|